Miként kellene egy zöldvárosnak kinéznie? Koppenhágára kellene hasonlítania, ahol magas a kerékpárral közlekedők aránya, illetve az újrahasznosítás mértéke? Vagy mit szólnánk Curitibához, a brazíliai Paraná állam fővárosához, amely gyalogosközpontú várostervezést alkalmaz? Vagy talán Etiópia fővárosára, Addisz-Abebára kellene hasonlítania egy zöldvárosnak, ahol teljes mértékben megújuló energiából biztosítják az áramellátást?
Az erre a kérdésre adott válaszok a közös jövőnket fogják alakítani, mivel a világ népességének több mint 50 százaléka már városokban él, és ez az arány gyorsan növekszik. A válasz még direktebb lehet, mint ahogy egyébként érzékeljük: a városok zöldebbé alakításához – vagyis hogy kevésbé szennyezettek, erőforrás-hatékonyabbak és környezeti szempontból ellenállóbbak legyenek – szó szerint zöldebbé kell tenni őket.
A városok zöldítéséről szóló eszmecserékben jellemzően elismerik a fenntartható infrastruktúra és az okos várostervezés fontosságát. Azt a szempontot azonban gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a természet tekinthető a világ eredeti infrastruktúrájának, és
a természeten alapuló megoldások segíthetnek a legnagyobb várostervezési kihívások közül néhánynak, például a levegő- és vízszennyezésnek, a vízhiánynak, az extrém hőségnek a kezelésében, miközben a klímaváltozásnak mind súlyosabbak a hatásai.
Néhány esetben a természeten alapuló megoldások legalább annyira költséghatékonyak, mint a hagyományos épített infrastruktúrák, nem utolsósorban azért, mert gyakran egyszerre képesek több kihívást is kezelni. Továbbá, ahogy például az út melletti fák ültetése mutatja, az ilyen megoldások nem komplikáltak. Kutatások kimutatták, hogy az út menti fák csökkenthetik a levegőszennyezést – például a belső égésű motorok által kibocsátott finom részecskék szűrésével. (A légszennyezés az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint az emberiség legnagyobb egészségügyi fenyegetésének számít, különösen városi területeken.) A fák emellett igen hatékonyan tudják a veszélyesen magas nyári hőmérséklet által kiváltott városi hőszigethatás leküzdését elősegíteni.
Természetesen a faültetések jótékony hatása erősen korlátozott. Azonban különösen hatékony megoldásnak számítanak célzott beavatkozásként,
mert a fák egyfajta védőfalként tudják körbevenni az iskolákat és óvodákat, és védelmet nyújtanak a forgalmas közutakkal, ipari területekkel szemben.
Továbbá a faültetések az alacsonyabb jövedelmű, kevés erőforrással rendelkező környékeken, ahol gyakran kevesebb a lombkoronás terület, segíthetnek a környezeti egyenlőtlenség csökkentésében. Az általam képviselt szervezet, a The Nature Conservancy együttműködik más nonprofit szervezetekkel, közösségi szervezőkkel, egészségügyi szakértőkkel az amerikai Louisville-ben (Kentucky állam), hogy minél több fát ültessenek a kevés lombkoronás területtel rendelkező helyekre. Emellett ezek a szervezetek együttműködnek az első olyan ellenőrzött kísérletben, amely a fáknak az egészségre gyakorolt kedvező hatását vizsgálja.
A vízgazdálkodás a másik jelentős városi kihívás, amelynek a megoldásában segíthet a természet.
A modern városi infrastruktúrát alkotó anyagok nem eresztik át a vizet, vagyis nem tudják felszívni az esővizet. Ebből adódóan heves viharok esetén a lezúduló csapadék túlterheli a csatornahálózatot, és a szenny ellepi a városok utcáit és a helyi ökoszisztémát.
Az esőkertek – vagyis az alacsony fekvésű területekre ültetett növényzet – megoldhatják ezt a problémát a víz összegyűjtésével és szűrésével. Ezzel a megoldással a talaj fel tudja szívni a vizet, s újratöltődhetnek a víztározók, erősödhet a biodiverzitás. Kínában az úgynevezett szivacsvárosokban, például Sencsenben, az esőkerteket zöldtetőkkel és mesterséges lápos területekkel együtt már használják a viharok idején lezúduló víz kezelésére. Emellett olyan vízáteresztő útburkolati anyagokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a csapadék talajba történő leszivárgását és ezzel együtt a megszűrését is.
A városokon kívüli természetes beavatkozások szintén segíthetnek a vízgazdálkodással kapcsolatos kihívások megoldásában.
Nairobiban, a Tana folyó felső vízgyűjtő területén folytatott megnövekedett mezőgazdasági tevékenység jelentős lerakódásokat okozott, ami csökkentette a város felé folyó víz mennyiségét. Az így kialakuló vízhiány aránytalanul a szegényebb lakosságot sújtja, amely gyakran kényszerül arra, hogy igen magas áron vásároljon marmonkannákban vizet. Emellett további kedvezőtlen hatásként a vízenergia-termelés mértéke is visszaesett.
Most Nairobi városa azon dolgozik, hogy a környékbeli településekkel együtt természetes megoldásokkal biztosítsák a megfelelő vízellátást. A Nairobi–Felső-Tana Vízalapon keresztül állami és magánforrások állnak rendelkezésre, hogy a helyi gazdák olyan fenntartható mezőgazdasági eljárásokat alkalmazzanak, amelyek nemcsak növelik a Nairobi felé folyó víz mennyiségét, hanem jobb terméshozamokat is eredményeznek.
Más vízalapok, amelyek létrejöttében a The Nature Conservancy is segédkezett, világszerte hasonlóan jó hatást értek el. Ez igen fontos eredmény, mivel világszerte a városok csaknem fele ismétlődően visszatérő vízhiánytól szenved, különösen a felszíni vizekre támaszkodó települések a sebezhetők.
A természetes megoldások talán nem elegendők ahhoz, hogy egy adott várost érintő összes kihívás megoldódjon.
Emellett a városi területeknek jól megtervezett, fenntarthatóan megépített infrastruktúrára van szükségük a levegő, a víz, az integrált tisztaenergia-rendszerek és a hatékony tömegközlekedési opciók kezelésében, hogy segíteni tudják a szennyezés és a szén-dioxid-emisszió csökkentését.
A természetes megoldások – ha megfelelő finanszírozást kapnak, és igazságos módon alkalmazzák őket – olyan kedvező hatásokat tudnak felkínálni, amelyeket már nem hagyhatunk figyelmen kívül. A városok virágzását lehetővé tevő korábbi technológiák és infrastrukturális megoldások magas költségekkel jártak együtt, kezdve a szennyezéstől az áradásokig és a biodiverzitás csökkenéséig. Ahogy a klímaváltozás átalakítja bolygónkat, úgy ezek a fenyegetések is egyre nagyobbak lesznek, ami tovább növeli a teendőket.
Rugalmas megoldásokra van szükség, amelyek ellenállóbbá, fenntarthatóbbá és alkalmazkodóbbá teszik a városainkat, anélkül hogy aláásnák a városok dinamizmusát és jólétét. A természet maga fel tud kínálni ilyen megoldásokat, és a katalizátora lehet annak, hogy a városokat övező vidékek egészségesebbek, élénkebbek legyenek, ami beruházásokat vonzhat, és sikeresebbé teheti a városokat.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.