Az innováció nem csak pénz kérdése

A magyar innovációs teljesítmény valamennyi nemzetközi elemzés szerint gyenge, annak ellenére, hogy az európai uniós pályázati kiírások jelentős arányban innovációs célokat fogalmaztak meg. Jelenleg is folyik a munka több minisztériumban is azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne a magyar gazdaság valamennyi szereplőjének innovativitását erősíteni. Előrelépésre azonban csak akkor számíthatunk, ha az innovációt a maga bonyolultságában értelmezzük és vizsgáljuk.

Az első fontos megjegyzés, hogy az innováció nem csak pénz kérdése. A második lényegi észrevétel, hogy az innovációnak szerves módon, a jól működő piaci környezet hatására kell megszületnie. Továbbá azzal is szembe kell nézni, hogy az innováció sokféle: beleértjük a termékek és a technológiák innovációján kívül a szervezetek, a folyamatok, a menedzsment és a marketingmódszerek újratervezését, átalakítását is. Éppen ezért nehéz állami szinten jól célzott beavatkozással innovációt ösztönözni.

Segíthet a jól ismert négylépcsős stratégiai tervezési folyamat alkalmazása:

A folyamat első szakaszában, a helyzetértékelésnél a legfontosabb teendő az innováció akadályainak feltérképezése, az akadályok elhárítása, például a szükségtelen bürokrácia felszámolása, ezeken keresztül pedig a vállalkozói légkör és értékrend, a vállalkozói kultúra kialakulására való rásegítés. Mert ne feledjük: az innováció és a vállalkozói szellem, vállalkozói kultúra rokon fogalmak.

Az innovációs és vállalkozói kultúra fontos összetevője a bizalom megerősítése az üzleti élet szereplői, illetve az üzleti élet és az állami intézményrendszer között, kapcsolatuknak megbízhatóságon és kiszámíthatóságon kell alapulnia. Ennek eleme az az értékrend, amelyben becsülete van az innoválónak, a vállalkozónak és a problémamegoldónak, függetlenül attól, hogy mikro-, kis-, közepes vagy nagyvállalatról van-e szó. Az akadályok elhárításán túl az állam természetesen ösztönzője is az innovációnak. Ennek folyamatát segíti, ha maga az állami intézményrendszer működése is innovatívabbá, nyitottabbá válik. A célok kitűzésekor és a megvalósítási akciók megtervezésekor fontos, hogy az innovációt ne tekintsük olyan egyedi cselekménynek, amelyet az egyes szereplőknél elszigetelten érdemes támogatni.

Az innováció ugyanis folyamat, értékláncokban zajlik, és ezért többszereplős.

Erre utalnak Etzkowitz kutatásai, amelyeket először a hármas-, majd a négyeshurok-elmélettel írt le. Az utóbbi szerint a jó célok kitűzéséhez, a legjobb projektek kiválasztásához és sikeres megvalósításukhoz harmonikus együttműködésre van szükség az állam, az üzleti szféra, az oktatók és kutatók között, s ezt – negyedik szereplőként – a teljes társadalom támogatja. Ezt mutatják a „nyitott innovációval” kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok is, amelyek azt bizonyítják, hogy egy szervezet egyedül nem jut messzire: a sikeres innovációhoz szüksége van együttműködő társakra.

Fontos hangsúlyozni, hogy az együttműködés partneri viszony, és nem jelenthet alá-fölé rendeltséget. Parancsra ugyanis nem lehet innoválni még akkor sem, ha pénzt adunk hozzá. Az anyagi támogatás természetesen fontos, de ösztönző és bátorító légkör, erős bizalmi szint és együttműködés nélkül a pénzbeli ráfordítások hatékonysága nagyon alacsony szintű lehet.

Az innováció ugyanakkor a kockázatvállalásról is szól. A kockázatvállalásnak pedig egy cég – főleg, ha kicsi – csak akkor látja értelmét, ha az ezzel járó botladozást, esetenkénti hibázást, a „dobozon kívüli”, a megszokottól eltérő gondolkodást tolerálja a környezet, a társadalom és a szabályozórendszer, és az innovációs folyamatban elkövetett hibákat nem büntetési lehetőségnek tekinti. Azt, hogy ez mennyire gyakorlati kérdés, jól mutatja, hogy a magyar kkv-szektorról készített EU-s elemzés (Annual Report on European SMEs 2017/2018) például rámutat, hogy az újrakezdés, az úgynevezett „második esély” lehetősége terén rosszul állunk. Ez természetesen összefügg az innovációs kultúra gyengeségével is.

Összefoglalva a gondolatokat,

egyértelmű, hogy az innováció területén előre kell lépnünk, ugyanis enélkül Magyarország nem tudja javítani versenyképességét.

Ha pedig nem sikerül a versenyképességet javítanunk, akkor beleragadhatunk az úgynevezett „közepes fejlettségi csapdába”. Fejlettségi előrelépésre a gyorsan változó, lehetőségeket és veszélyeket egyaránt hordozó technológiai környezetben csak innovációval van esélyünk. Elkerülhetetlen feltétel az is, hogy az innovációra fordított állami összegek vonatkozásában ugyanolyan kemény megtérülési és hatékonysági elvárásokat fogalmazzunk meg és érvényesítsünk, mint ahogyan azt egy versenypiacon működő cég teszi. Ez a stratégiai tervezési folyamat negyedik lépcsője: a mérési rendszerek kidolgozása és használata. Végül nagyon fontos, hogy az állami szerepvállalás legyen tekintettel a különböző méretű cégek eltérő piaci és technológiai sajátosságaira, és legyen egyértelmű az is, hogy az innováció terén mi az állam és mi a vállalkozás felelőssége. Visszautalva az első gondolatokra, az egészen biztos, hogy az innovációs akadályok lebontása, valamint az innovációs és vállalkozói kultúra megerősítéséhez szükséges feltételek biztosítása állami feladat.