Egy, a mikro- és kisvállalkozások körében végzett friss fókuszcsoportos felmérés szerint a kiscégek versenyképességének és termelékenységének javulását leggyorsabban az állami bürokrácia radikális csökkentése és a büntetési szándékú hatósági hozzáállás megszüntetése segítené a legjobban. Az egyik nem régen indult mikrocég tulajdonosa elmesélte, hogy már az első két hétben többféle ellenőrzést is végeztek náluk. Mindegyik hatósági ellenőr azzal kezdte, hogy minek nem felel meg, és miért lehetne megbüntetni. Ezzel szemben példaként szóba került az is, hogy egy Ausztriába kitelepült magyar kisvállalkozót azért kerestek fel, hogy segítséget ajánljanak fel neki ahhoz, hogy gyorsabban elsajátíthassa az osztrák szabályokat. Még olyan kellemes meglepetés is érte, hogy amikor a cége előtt javították a gázvezetéket, és ezért gépjárművel nem lehetett beállni a műhelyébe – autómosóról van szó –, a helyi önkormányzat képviselője megérdeklődte tőle, hogy mekkora veszteségre számít, és annak megtérítéséhez milyen módon tudna hozzájárulni az önkormányzat.
A fókuszcsoport résztvevői valamennyien azt állították, hogy a vállalkozóbarátabb környezet, a hivatalok együttműködő partnerként való megjelenése – és hatósági szellemiségű hozzáállásuk mellőzése – energiát szabadítana fel a kisvállalkozásoknál, és intenzívebben kereshetnék az innovációs lehetőségeket. Az innováció egyik legnagyobb gátja – véleményük szerint – éppen az ellenséges, bürokratikus, túlszabályozott környezet. Ezek a felvetések akkor is figyelemre méltók, ha nem volt a minta túlzottan nagy.
Tudjuk, hogy ma központi kérdés a kkv-szektor innovativitásának, termelékenységének növelése.
A vállalkozóbarátabb környezet, a hivatalok együttműködő partnerként való megjelenése energiát szabadítana fel a kisvállalkozásoknál, és intenzívebben kereshetnék az innovációs lehetőségeket Fotó: Shutterstock
A helyzetelemzést onnan kell elindítani, hogy milyen gyakorlati problémákkal találkoznak ezek a cégek. Másrészt azt is szem előtt kell tartani, hogy olyan cég, hogy „kkv”, nincs. Három teljesen eltérő cégtípus szerepel ebben a statisztikai kategóriában, és miként nem lehet őket egységes pályázati rendszerbe vonni, úgy termelékenységük javítására sem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a három cégtípus üzleti modellje is eltérő. A mikrocégek általában a hazai szolgáltató szektorban működnek. Szerepük fontos, mert javítják az életminőséget, kiszolgálják a helyi lakosságot.
Ezen cégek esetében az a legfontosabb, hogy szolgáltatásaik minőségét állandóan javíthassák, esetenként a kevéssé fejlett régiókban közösséget tudjanak maguk körül teremteni. Ezeknek a cégeknek nem feltétlenül kell növekedniük, és végképpen nem kell exportpiacokra törekedniük. Megmaradásuk viszont nemzetgazdasági érdek.
A kiscég más: lehet a közepes méretű cégek „előszobája”, olyan üzleti vállalkozás, amely nagy valószínűséggel növekedni is szeretne, ezért törekednie kell a profi menedzsmentmódszerek alkalmazására, a digitalizáció kínálta lehetőségek kihasználására.
Versenyképes minőségű termékekkel, szolgáltatásokkal esetleg beszállítói szerepre is vállalkozhat. A közepes méretű cégek pedig azok, amelyek akár önállóan, akár beszállítóként már gondolkodhatnak a világpiaci versenybe való belépésen.
Természetesen ehhez először nem árt, ha megerősödnek a hazai piacon. Ami azonban lényeges, hogy ezek a cégtípusok mind fontosak a gazdaság számára – éppen eltérő tevékenységeik miatt. A barátságos környezet is versenyképesség-javító tényező valamennyi cégtípus esetében, de a kicsik, főleg a kezdő startupcégek körében a megkapaszkodás, a talpon maradás feltétele. A mikrocégek jelentősége számosságuk és foglalkoztatási képességük miatt is nagy, hiszen ezek számítanak az Európai Unió legtipikusabb vállalkozási formájának. Az EU-ban az összes cég 93,1 százaléka mikrocég.
A magyar kisvállalkozások gyenge pontjaként újabban az alacsony termelékenységet szokták emlegetni. Ezt azonban a legutóbbi Eurostat-adatok nem igazolják vissza. 2008 és 2017 között Magyarországon a gazdaság egészének termelékenysége romlott (mínusz 1,8 százalék), miközben a mikrocégeké 6,2, a kicsiké 9,2 és a közepeseké 0,4 százalékkal javult.
Az kétségtelen, hogy az unióbeli átlagos termelékenységnövekedés minden cégtípusnál és országos szinten is jelentősen jobb volt. A termelékenység további növelése ezért nyilvánvalóan a versenyképesség-javítás egyik fontos eszköze lehet. Célszerű azonban a módszerek megválasztása előtt a valós adatokból és a különböző típusú cégek sajátosságaiból kiindulni. Éppen úgy, mint a hozzáadottérték-teremtés kérdésében. Azt az állítást sem erősítik meg ugyanis a statisztikai adatok, hogy az egész magyar kkv-szektor hozzáadottérték-előállítása kiugróan gyenge lenne. Például a német érték alig magasabb (a magyar 53,7 százalék, a német 54 százalék). A hozzáadottérték-előállítási képesség erősítéséhez is elsősorban az innovativitást kell fokozni. Az ehhez szükséges támogató közeg és értékrend kialakításáért sokat tehet az állami intézményrendszer azzal, hogy rugalmasabbá és vállalkozóbarátabbá válik.
Összefoglalva az elmondottakat: a magyar kkv-szektorban valóban hatalmas kihasználatlan lehetőségek vannak. A bennrekedt energiák felszabadításához az első lépés az objektív diagnózis, a második pedig az innovativitást és a termelékenység növelését akadályozó külső – közöttük szabályozási és bürokratikus – akadályok elhárítása. Az innovációt serkentő gépbeszerzési és digitális fejlesztési pályázatoktól, mentori programoktól csak ezután várhatunk érdemi eredményeket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
