Mi vár Kazahsztánra?

Március 19-én a független Kazahsztán eddigi egyetlen államfője, Nurszultan Nazarbajev, miután három évtizedig csaknem teljhatalmat gyakorolva vezette az országot, bejelentette lemondását. Ez mégsem teljes távozást jelent, hiszen Nazarbajev azt is közölte, hogy nem tűnik el a politikai életből. A nagy kérdés most az, hogy mi fog történni Kazahsztánban.

Habár Nazarbajev lemondása meglepetésként hatott, már évek óta készültek arra, hogy az államfői posztról való lemondása után továbbra is a politikai élet szereplője marad. Korábban különböző titulusokat kapott, így 2000-ben az Első Elnök, 2010-ben a Nemzet Vezetője, majd 2017-ben az Elbasi (a Nép Atyja) címet. „Történelmi küldetése” miatt élethosszig tartó jogot kapott bel- és külpolitikai javaslatok megtételére. Továbbá a kazah állami szervek kötelesek megvizsgálni a javaslatait.

Az „Első Elnök” emellett a parlament és a biztonsági tanács elnöke is, valamint az alkotmánytanács tagja. Nazarbajev, a családja, illetve vagyona és bankszámlái teljes mentességet élveznek a vádeljárások alól. Ráadásul ő a kormányzó Nur Otan párt elnöke.

Nazarbajev lépése emlékeztet Szingapúr alapító atyjának, Li Kuan Junak a hatalomból félig-meddig történő távozásához. Szingapúr mindig is nagyon inspirálta Nazarbajevet, Lit nagyon tisztelte.

Li példáját követve rangidős államférfi szeretne lenni, aki így elkerüli más autoriter vezetők kevésbé kellemes sorsát. Természetesen nagyon is tudatában van hatalma törékenységének. A Szovjetunió felbomlása közepette vált Kazahsztán vezetőjévé, és tanúja lehetett a világ más autoriter vezetői bukásának. Nazarbajev elnöksége azonban, amelyet korrupciós botrányok öveztek, jóval vitatottabb mint Lié. Elárultnak is érezhette magát saját családjában, amikor a veje több mint egy évtizeddel ezelőtt puccsot kísérelt meg ellene. Lemondása nagy valószínűséggel egy hosszú távú stratégia része. A kazah alkotmány értelmében ugyanis a szenátus elnökét, a Nazarbajevhez hű Kaszim-Zsomart Tokajevet nevezték ki átmenetileg államfőnek a jelenlegi, 2020-ig tartó elnöki ciklus végéig. Lányát, Dariga Nazarbajevát pedig a szenátus új elnökének választották meg.

Nazarbajev Livel ellentétben nem épített ki erős intézményeket, például versengő pártrendszert vagy független bíróságokat. Ez különösen meg fogja nehezíteni a politikai átalakulást, mivel ezeket az intézményeket eközben kell majd létrehozni.

Ha a jelenlegi erős elnöki rendszer változatlan marad, akkor Nazarbajev, illetve utódai az államfői poszton feltehetőleg hatalmi duopóliumot hoznak létre. Ha azonban az új elnök nem tudja eléggé konszolidálni hatalmát, akkor több hatalmi csoport fog kialakulni úgy, hogy nem lesznek erős pártok, amelyek megfelelően becsatornáznák a társadalom felé a köztük lévő különbségeket. Ebben a szcenárióban még Nazarbajev sem lenne képes az így kialakuló konfliktust az ellenőrzése alatt tartani. Ebben az értelemben a mostani tüntetések egy súlyosabb kimenetelű későbbi felfordulás előfutárai lehetnek. Bár nem alakult ki erőteljes, demokráciát sürgető mozgalom, az elégedetlenség növekszik a szociális, társadalmi igazságtalanságok miatt.

Végezetül, Livel ellentétben Nazarba­jev bátorította, hogy személyi kultusz alakuljon ki körülötte. A legjobb egyetemek és iskolák, Almati főútja, a főváros, Asztana repülőtere mind az ő nevét viselik – és ez már az elnök lemondása előtt így volt. A személyi kultusz egyre erősebbé vált. Március 20-án a kazah parlament megszavazta, hogy a fővárost Nurszultannak nevezzék át, továbbá sok város Nazarbajevről nevezte el a főútját. Ez a lakosság bizonyos rétegeiben fokozta az elégedetlenséget, amit a kormányzatnak nem szabad figyelmen kívül hagynia.

Nazarbajev átfogó és váratlan változások során került hatalomra. Ugyanúgy megjósolhatatlan következményei lehetnek annak, ha félig-meddig távozik a hatalomból.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org