Kereskedelmi egyenleg és versenyképesség

Az egyik általános meghatározás szerint egy gazdaság versenyképességét jól méri, hogy milyen mértékben képes a világpiacon keresett, jó áron eladható termékekkel és szolgáltatásokkal tartósan jelen lenni. A jó ár hangsúlyozása azért fontos, mert alacsony áron, amely esetleg még a költségeket is alig fedezi, nyilván könnyebb eladni, de ez hosszú távon rontja a versenyképesség javításának esélyeit. Főleg azért, mert nem biztosít elegendő erőforrást a minőségjavítást, az innovációt segítő fejlesztésekhez. Ahogy a McKinsey-nél megfogalmazták: a tartós piaci sikerhez a termékek értéktartalmát kell növelni, és nem az árukat csökkenteni. Ez azt is jelenti, hogy

a versenyképes gazdaságokat a nagy hozzáadottérték-tartalmú, magas árú termékek, szolgáltatások exportja és a kevésbé drága termékek és szolgáltatások importja jellemzi. Vagyis az, hogy a kereskedelmi kapcsolataik javuló cserearány mellett zajlanak.

Végül az is fontos, hogy hogyan alakul egy ország kereskedelmi mérlege. Természetesen a cserearányt és a kereskedelmi mérleg értékmutatóit egyaránt befolyásolja a nemzeti valuta stabilitása. A gyengülő valuta támogatja, ezzel sikeresebbnek tünteti fel a kevesebb újdonságot tartalmazó exportot is, ugyanakkor drágítja az importot, például a tudás- és technológiaimportot is. A magyar gazdaság számára is fontos versenyképességi kérdés, hogy mit tud eladni a világpiacon, és milyen feltételekkel. A versenyképesség javulásához olyan gazdasági szerkezetre lenne szükség, amely lehetővé teszi a kereskedelmi mérleg többletét a lehető legtöbb országgal szemben, továbbá a cserearány javulását is. Ehhez elsősorban az exportra szánt termékek és szolgáltatások tudás- és innovációtartalmának kellene növekednie.

A magyar termék-külkereskedelmi többlet azonban az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat, és romlik a cserearány is. A KSH áprilisi adatai szerint

245 millió euró volt a többlet, ami az előző év áprilisi adatnál csaknem ekkora értékkel, 238 millió euróval kevesebb. A cserearány áprilisban 0,4, a január–áprilisi időszakban 0,6 százalékkal romlott, vagyis a termékek esetén rosszabb árakon exportált, mint importált a magyar gazdaság. Igaz, közben a forint az euróhoz és a dollárhoz képest is gyengült.

Több országgal szemben is romlott termékkereskedelmi mérlegünk egyenlege 2019 első negyedévében. A legnagyobb hiányunk a Kínával zajló kereskedelemben keletkezett: ez 1588 millió euró volt. De hiánnyal kereskedtünk ebben az időszakban gyakorlatilag valamennyi ázsiai országgal, továbbá Ausztriával, Hollandiával, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Oroszországgal is.

Az Európai Unión kívüli országokkal 817 millió euró volt a teljes hiányunk. A 245 millió eurós többlet az EU-val zajló kereskedelemben elért 1062 milliós többlet, és nem az uniós országokkal szemben keletkezett 817 milliós hiány különbsége.

Az Európai Unióval folyó kereskedelmünk többlete részben a német értékláncok export-import tevékenységének köszönhető. Vagyis annak, hogy az összeszerelésre behozott, a statisztikában importnak tekintett részegységek, és a visszaszállított, exportként elszámolt késztermékek között jókora értékkülönbség van. De általában is Németországgal a legnagyobb a kereskedelmünk. 2019-ben a német import az EU-ból származó összes import 30,7 százalékát, a Németországba menő export pedig a teljes, unióba menő export 31 százalékát tette ki. Természetesen ezen értékek tartalmazzák valamennyi termék, nem csak az autóipar forgalmát. A versenyképesség-javítás lehetőségei szempontjából érdemes felfigyelnünk arra, hogy az értékláncok mentén zajló export-import tevékenység akkor járulna érdemben hozzá a magyar gazdaság versenyképességének javításához, ha az értékláncok nagyobb hozzáadott értéket létrehozó szakaszai is Magyarországra települnének.

A „keleti nyitás” kapcsán Ázsiával megnövekedett kereskedelmi kapcsolatok súlyos deficitje a termékkereskedelem területén arra enged következtetni, hogy nincs elég olyan termékünk, amelyet jó áron el tudnánk adni az ázsiai országokban, miközben importunk értéke folyamatosan emelkedik. Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy alacsony feldolgozottságú termékek – például húsáruk – exportjával nem lehet nagyobb exportértéktöbbletet elérni. Csak a magas feldolgozottságú, kiváló minőségű termékek exportjától várhatunk jó eredményt.

Ez természetesen minden relációban igaz. Az alacsony feldolgozottság jele, hogy még mindig magas az élőállat-exportunk – 2019. január–áprilisban 130,4 millió eurót tett ki, és összességében az úgynevezett nyersanyagexportunk a vizsgált időszakban 921,2 millió euróra rúgott.

A feldolgozott termékek területén viszont nagyobb volt a behozatalunk, mint a kivitelünk. (A különbség 1131 millió euró.) Tetemes többletünk a közúti járművek már említett export-import egyenlegében van:

ez 3100 millió eurót tesz ki. Végül érdemes figyelni arra, hogy a szolgáltatás-külkereskedelem folyó áras egyenlege 2018-ban 2718 milliárd forint többletet mutatott, 8,8 százalékos export- és 7,7 százalékos importbővülés mellett.

Szemben a termék-külkereskedelemmel, a szolgáltatásoknál a többlet 2018-ban nem csökkent, hanem növekedett, és nem az import, hanem az export bővült erőteljesebben. Érdemes lenne ezért megvizsgálni annak feltételeit, hogy hogyan lehetne – főleg azokban a relációkban, amelyekben tartósan negatív a termék-külkereskedelmi mérleg egyenlege – növelni a nagy tudástartalmú szolgáltatások exportját. Ez valószínűleg a cserearány javításához és egyben a versenyképesség javításához is hozzájárulna.