Mario Draghi elnöksége alatt az Európai Központi Bank (EKB) meghatározó globális monetáris szereplővé lépett elő, precedenst teremtett, és bebizonyította, hogy képes és hajlandó a teljes monetáris eszköztárát az euróövezet stabilitásának szolgálatába állítani. Bár a jövőben is lehetnek a mandátumával és legitimitásával kapcsolatos viták, mára már általános politikai elfogadottság övezi a mennyiségi lazítás intézményrendszerét.
Kérdés viszont, hogy a költségvetési politika támogatása nélkül a monetáris politika tartósan sikeres maradhat-e.
Az elmúlt évek során az eurózóna-beli monetáris politika normalizálódásának kezdetét várták a piaci szereplők, kezdve az eszközvásárlási program (quantitative easing – QE) leállításával, majd az irányadó kamatszint emelésével, és ezzel párhuzamosan az állampapírpiaci hozamok növekedésével.
Ennek mára szinte csak a töredéke valósult meg: az EKB többszöri halasztás után és lassú ütemben csak a nettó kötvényvásárlást állította le 2018 decemberére, vagyis a lejáró instrumentumok helyére újakat vásárol továbbra is, míg a kamatok emelésének lehetősége fokozatosan későbbre tolódott.
Címlapkép: Shutterstock
A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.