Konszolidáció után új kihívások előtt a kgfb-piac

A felelősségbiztosítások legismertebb fajtája éppen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (kgfb), hiszen ezzel a szolgáltatással minden autós találkozik. Kötelező jellege miatt olyan speciális (a többi biztosítási ágazattól eltérő) jellemzői vannak, amelyek miatt indokolt a területtel külön foglalkozni. A kgfb-piac tényleges mérete a magyarországi gépjárműpark számosságától függ: 1998-ban 2,74 millió szerződés volt a piacon, s a darabszám 2009-re majdnem négymilliósra nőtt. A 2010–2011-es átmeneti csökkenések után 2012-től ismét növekvő lett a tendencia, 2015-ben a kgfb-szerződések száma meghaladta a 4,4 milliót,

A magyar kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piac 1991. január 1-jén tért át a szerződéses alapú rendszerre, előtte a kgfb-díj az üzemanyag árába volt beépítve. A díjak liberalizálása 1998-tól több lépcsőben történt, 2001-től teljes a díjak liberalizációja, ugyanakkor ez nem terjedt ki a díjhirdetés folyamatának ütemezésére. A magyar piacon 1991-től minden ügyfél számára minden esetben a naptári év volt a fordulónap, és minden biztosítónak egyszerre (no­vember 1-jéig) kellett meghirdetnie a díjait a következő évre (s ezen nem változtathatott egy évig). Ennek eredményeképpen minden év végén kiterjedt médiafigyelem mellett zajlott az úgynevezett „év végi kgfb-kampány”, s ebben az időszakban a belépési korlátok különösen alacsonyak voltak.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) ezt változtatta meg, onnantól a biztosítási időszak nem a naptári évhez kötődik, hanem a biztosítási szerződés évfordulójához. A szerződésre a tartam kezdőnapján érvényes tarifa vonatkozik a következő évfordulóig. 2013-tól a biztosítók (meghatározott feltételek mellett) az év közben bármikor hirdethetnek új tarifát, változtathatnak a korábbi díjaikon.

Az erős verseny folytán az ügyfelek jelentős megtakarítást realizáltak a vizsgált időszakban: az éves kgfb-átlagdíjak a 2007-es 35 120 forintos csúcsról 2013-ra 19 445 forintra estek. A kgfb-díjból származó bevétel a 2013-as mélypontra, 74,9 milliárd forintra zuhant,

A felügyelet szerepét ellátó Magyar Nemzeti Bank rendszerszintű problémaként azonosította, hogy a díjak 2007 és 2013 között a kockázatok csökkenését messze meghaladó mértékben csökkentek, s a nemzetközi összehasonlításban a kgfb magyar díjszintje a legalacsonyabbak közé tartozott 2014-ben, miközben a piac jövedelmezőségét talán legjobban tükröző – a beszedett díjak és a kárkifizetések, valamint a költségek hányadosából képzett – úgynevezett kombinált mutató (combined ratio) a legmagasabbak között volt.

A Netrisk kgfb-indexe 2019. szeptember 30-án ugyan már 53 964 forintos átlagdíjat mutat, ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy az idei díjakba már beépült a 23 százalékos biztosítási adó, így a nettó díj 43 873 forint. Ha a 2007-es összeget a 47,41 százalékos kumulált inflációval felszoroznánk, 51 770 forintos díjat kellene kapnunk, vagyis a mai díjszint még mindig 15 százalékkal van a 2007-es alatt.

A biztosítót váltók száma kapcsán fontos kiegészítés, hogy a ténylegesen átszerződők száma a váltók adatainál alacsonyabb volt, mert jelentős volt az úgynevezett újrakötő ügyfelek száma (2010–2014 között az újrakötők aránya a váltókból 25–35 százalék között mozgott piaci szakértői becslések szerint. Ennek az volt az oka, hogy az agresszív piaci árverseny miatt a szereplők a mikroökonómiából (és más iparágak gyakorlatából is) ismert árdiszkriminációs stratégiát alkalmazták: az új vagy újrakötő (árérzékeny) ügyfeleknek kínáltak alacsonyabb tarifákat, ezért az ügyfelek jelentős részének megérte felmondani, majd ugyanannál a társaságnál újrakötni a szerződést. Ezt megszüntette egy 2015-ben elfogadott jogszabály-módosítás, amely kimondta:

Elvben a fogyasztók érdekeit képviselő szabályozás jellemzően a verseny élénkítésében érdekelt, ám az új ügyfeleknek kínált kedvezőbb díjakkal az árérzékeny ügyfelek szemszögéből kiválóan működő versenypiacot vetett vissza a fenti módosítással a szabályozó.

A váltási hajlandóságot emellett jelentősen csökkentette az, hogy abszolút értékben egyre csökkent az elérhető, ügyféloldali megtakarítás értéke, s csökkent az ügyfelek árérzékenysége is.

A vevők lojalitásának növelése és az árérzékenység csökkentése érdekében a piacon a társaságok jelentős része tett kísérletet a termékdifferenciálásra. Egyrészt változatos kiegészítő biztosításokkal (például kátyúbiztosítás, assistance szolgáltatások, okozói kiegészítő, baleset-biztosítás) jelentek meg a társaságok, másrészt a szolgáltatási oldalon jelentek meg az ügyfelek számára értékes garanciális elemekkel.

Ebben a versenykörnyezetben megnyugodhatnak-e a talpon maradt piaci szereplők? Nem valószínű. A mobilitási trendek változása és a vezetéstechnológia fejlődése alapvető változást hozhat a kapcsolódó autóipar struktúrájában. A közösségi megoldások (carsharing, carpooling) terjedése a keresleti oldalra helyezhet nyomást, hiszen a tanulmányok szerint jóval kevesebben fognak autót birtokolni, mint ma.

A biztonságtechnológiai fejlesztések (például sáv- és távolságtartó automatika és automatikus parkolás asszisztens) pozitív hatást gyakorolnak majd a kárgyakoriságok alakulására, ezzel a díjszintre helyeznek lefelé irányuló nyomást. Az önvezető (vezető nélküli) autók terjedése újraírhatja az egész autóbiztosítási piac működési modelljét.

A csökkenő lakossági autóbiztosítások piacát pedig a vezetői és biztosítási szokások változása (pay-as-you-drive, pay-how-you-drive) és az ehhez kapcsoló technológiai megoldások terjedése is befolyásolhatja.

Az okos, összekapcsolt (smart and connected) megoldások egyszerre jelentenek veszélyt és lehetőséget a biztosítási piac számára is.