Teflongazdaság

A 2008-as pénzügyi válság után viszonylag gyorsan visszatért a növekedés a német gazdaságba, és üteme az ezt követő években szinte folyamatosan felülteljesítette az euróövezeti értékeket. A német munkaerőpiac stabilan és gyorsan növekedett, a munkanélküliségi ráta a külső sokkok ellenére is történelmi mélypontra került. A német gazdaság ebben a periódusban kapta a teflongazdaság becenevet, arra utalva, hogy masszív teljesítményével ellen tudott állni még a közös pénzügyi övezetet érő megrázkódtatásoknak.

A hazai gazdaság – közelmúltbeli teljesítményét tekintve – megérdemelten vehetné fel ugyanezt a nevet, a kérdés csak az, hogy mennyire lehet tartós az eddig mutatott ellenállása az európai és főként a német gazdaság érdemi lendületvesztésével szemben.

Különösen szembetűnő a hazai ipar elválása a német ipar másfél éve tartó recessziójától. Ennek hátterében több tényező is szerepet játszhat. Az egyik a hazánkba áramló, soha nem látott nagyságú működő tőke volumene, amelyben már számottevő részesedést értek el a főleg dél-koreai és más távol-keleti, japán, kínai és indiai befektetések. Ennek hatására már az idei első fél évben mintegy 30 százalékkal nőttek a feldolgozóipari beruházások, miközben világszerte megfigyelhető az ipari beruházások visszaesése a jól ismert kockázatok és bizonytalanságok miatt.

A másik ok az lehet, hogy a hazánkban is működő német nagyvállalatok úgy fogják vissza a költségeiket, hogy otthon csökkentik a termelésüket, a megrendeléseket pedig a hazánkba települt egységeikből látják el. Nem elhanyagolható tényező, hogy egy korábbi döntés szerint új modellek gyártása kezdődött meg az Audi győri gyárában, amivel a hazai üzem jobban ki tudja használni kapacitásait. Mindezek mellett a robusztus belső kereslet is támogathat egyes ipari alágazatokat. A hazánkban (is) domináns járműgyártás jövőjével, annak átalakulásával kapcsolatos félelmeket pedig árnyalhatja, hogy jelentős invesztíciókat jelentettek be az elektronikus és önvezető járművek, valamint a hozzájuk való alkatrészek gyártása területén.

A hazai gazdaság növekedését azonban belső tényezők is támogatják. Az egész régióban megfigyelhető munkaerőhiány hatására elkezdődött a kelet-európai bérek felzárkózása a nyugati szintekre, bár a mintegy három éve tartó, egyes esetekben két számjegyű bérnövekedés ellenére a régiós bérszínvonal még mindig töredéke a nyugatinak. Ez a folyamat azonban még évekig tarthat, és a fogyasztás dinamikus bővülésén keresztül tartós támasza lehet a növekedésnek.

A beruházások hazánkban nőttek a legnagyobb mértékben az elmúlt években, úgyhogy a beruházási ráta az év végére elérheti a 29 százalékot. A beruházások a már említett feldolgozóipar mellett szinte minden téren kiugróan növekednek.

A 2016 elején bevezetett CSOK és az új lakásokra átmenetileg érvényes kedvezményes áfa lökést adott a lakásépítéseknek, noha kapacitáshiány miatt ez a terület még el sem érte a potenciális szintjét, és a válság utáni szűk hét év pótlása sem történt még meg. A kedvezményes lakásáfa kivezetése azonban beárnyékolja a következő évek fejlesztéseit.

Mintegy nyolcévi tetszhalott állapot után látványosan beindultak az irodaépítések, az érdemi felfutás ellenére az üresedés ráta 6 százalék alá süllyedt. Emiatt, valamint az ismert tervek és a folyamatban levő beruházások megvalósulása esetén a lendület még évekig fennmaradhat, és egy esetlegesen kedvezőtlen külső környezet sem töri meg.

Az uniós források is rendelkezésre állnak a gyenge külső kereslettől függetlenül, és a többségük a következő évekre is áthúzódik. Ezenfelül óriási beruházási aktivitás jellemzi a szállodaipart, a kiskereskedelmet, a raktározás-logisztikai ágazatot, a napenergiával kapcsolatos beruházásokat, az állami beruházásokról nem is beszélve.

Igen masszív lábakon áll tehát a hazai növekedés, s közülük egyik esetében sem látunk indokot az érdemi lassulásra, a növekedési ütem esetleg fokozatosan mérséklődhet. A gyenge német és általában a gyenge külső konjunktúra nyilván fékezi valamelyest a hazai gazdaságot, de ezt a tényezők többsége ellensúlyozni tudja. Lényeges szempont, hogy hazánk külső sérülékenysége a töredékére csökkent az elmúlt években, a háztartások nettó pénzügyi vagyona több mint háromszorosára nőtt, az államadósság finanszírozásának szerkezete érdemben javult, a költségvetés mozgástere számottevően megnőtt, s ezek mind tompíthatják az esetleges külső sokkok negatív hatásait.

Azonban a legutóbbi német és európai konjunktúraindikátorok már stabilizálódást mutatnak, és akár javulhatnak is, ha sikerül tető alá hozni az amerikai–kínai kereskedelmi részmegállapodást, és végül sikerül megállapodni az Egyesült Királyság kilépéséről. Még az is előfordulhat, hogy a külső feltételek azelőtt javulnak, hogy a magyar gazdaság lassítana.