Átalakuló kockázati környezet, növekvő bizonytalanság

A kockázati vezetőknek (CRO-knak) egyre nagyobb befolyásuk van intézményük teljes működésére a 37 CRO megkérdezésével készült felmérésünk szerint (a CRO-k 86 százaléka az igazgatótanács tagja, vagy közvetlenül a CEO-nak jelent). A kockázati szempontok érvényesítése nagyon fontos a hosszú távon stabil eredményesség fenntartásában.

A 2012-es CRO-kiadványunk szerint akkor a pénzügyi válság okozta romeltakarítás, 2016-ban már a bővülés menedzselése, ma pedig a végéhez közeledő fellendülés utáni kockázatok kezelése köti le leginkább a kockázati vezetők idejét és energiáját.

A három évvel ezelőtti adatfelvétellel összehasonlítva azt látjuk, hogy a hagyományos kockázati típusok jelentősége visszaesett vagy stagnált. Számottevően csökkent az országkockázat, a hitel- és partnerkockázat, és lényegében nem változott a piaci, a biztosítási és a likviditási/ALM-kockázatok megítélése.

A kedvező fejlemények után a CRO-k viszonylag nyugodtak ezeknek a kockázati típusoknak a jövőbeli alakulását illetően. Bár úgy vélik, a hitel-, a piaci és az országkockázat némileg emelkedhet, de a 2008–2009-eshez hasonló turbulenciára senki sem számít.

Ezzel szemben új és más jellegű kockázatok jelentek meg, és egyre nagyobb fenyegetettséget okoznak. Tipikusan ilyen a kiberkockázat, az innovációs működési kockázat, a pénzügyi bűnözés és a HR-kockázat, amely sok szektorban számos operációs problémát okoz, mert nehézségekbe ütközik a megfelelő kompetenciájú munkavállalók megtalálása és megtartása.

A fenyegetések között egyre nagyobb súllyal esik a latba a klímaváltozás, amelynek a kezelése egyrészt erős reputációs kockázatot hordoz már a pénzügyi intézményrendszerben is. Ennek hatását nemcsak a szennyezők érzik meg, mondjuk, fogyasztói bojkott formájában, hanem a velük kapcsolatban állók, például az őket finanszírozó bankok is. Másrészt közép-hosszú távon a klímaváltozás jelentős hatással lehet a hitelkockázatra is.

Gondoljunk csak az autógyártás átalakulására, az elektromos autók térnyerésére vagy éppen a szénbányászat jövőjére. Nem mindegy, kinek adunk beruházási hitelt vagy nyújtunk hosszú távú biztosítást.

Mindezeken felül fontos tényező, hogy az egyre összetettebb és egyre jobban felgyorsuló világban a kockázatok hatásai sokkal inkább összeadódhatnak, és a veszteségek kumulálódva akár lényegesen nagyobbak is lehetnek.

A szabályozói környezet minden területen tovább szigorodott, de a hangsúly a tőkével kapcsolatos szabályozásokról áttevődött a fogyasztó- és be­fektetővédelem területére.

A bankoknál ez a trend a 2012-es felmérés óta megfigyelhető, az akkori válaszaik szerint még egyértelműen a tőkével kapcsolatos szabályozások szigorodását tartották a legjelentősebbnek, a fogyasztóvédelem csak a negyedik helyen állt. Azóta hatályba lépett egy új elszámolási törvény, bevezették a MiFID2-t, és megjelent a fogyasztóbarát hitelezés.

A befektetési szolgáltatást is nyújtó alapkezelőknél a MiFID2 volt a legnagyobb kihívás, mivel a megfelelés elérése a méretükhöz képest náluk járt a legnagyobb befektetéssel. A biztosítóknál szintén a fogyasztó- és befektetővédelem szigorodása adta a legtöbb feladatot, rögtön utána következnek a vállalatirányítási rendszerre vonatkozó szabályok. Szembetűnő volt még a kutatásunk során, hogy a biztosítóknál igen nagy mértékben szigorodott a számvitel és a nyilvánosságra hozatal szabályozása.

A magyar kockázati vezetők nem számítanak olyan turbulenciára, mint amekkora 2008–2009-ben volt, de azt mindig nagyon nehéz előre jelezni, hogy milyen események lesznek egy következő válság kiváltó okai. Érkezhetnek geopolitikai irányból vagy a kibervilágból, okozhatja a gazdasági szerkezet és a társadalom egyre gyorsuló átalakulása. Pontosan ezért fontos a szervezetet átható kockázattudatosság, továbbá a kockázatok minél jobb és gyorsabb azonosítását és mérését biztosító új kvantitatív módszerek alkalmazása, mert ezek alapvető feltételei a hatékony kockázatkezelésnek és ezáltal a hosszú távon stabil üzleti működésnek.