Mi vár ránk 2020-ban?

A közgazdászok egyik legfontosabb feladata a gazdaságpolitika támogatása, az optimális kormányzati döntések meghozatalának elősegítése. Ebből eredően az elemzők, nagyon leegyszerűsítve, általában két kérdésre keresik a választ: mi lesz, illetve mi lenne, ha. Az előbbi a makrogazdasági előrejelzés, az utóbbi a hatásvizsgálat.

A makrogazdasági előrejelzés, habár nagyon tudományosan hangzik, akár művészetnek is tekinthető. Nem csak egy módszere van, és jelentős mértékben függ a készítő rendelkezésére álló eszközöktől (tudás, információ, várakozások, vélemény, előre jelző modell), ezért ahogy nincs két egyforma műalkotás, két egyforma előrejelzés sincs.

A különbség annyi, hogy a makrogazdasági előrejelzéseknél utólag egyértelműen megállapítható, melyik elemző munkája a jobb, mivel a tényadatok alapján mérhető a pontosságuk.

Nézzünk meg elsőként három előrejelzést, amelyek mindegyike modellszámítással készül: az Európai Bizottságét, a Magyar Nemzeti Bankét és a Századvég Gazdaságkutatóét. A bizottság 2018 novemberében kiadott őszi előrejelzésében 3,4 százalékos magyarországi GDP-növekedést prognosztizált 2019-re, decemberben a Magyar Nemzeti Bank 3,5 százalékosat, a Századvég pedig 3,9 százalékosat.

A tényadatra februárig várni kell, de a háromnegyed éves 5,1 százalékos növekedésből lehet következtetni. Némi lassulás a kedvezőtlen külső környezet miatt bekövetkezhet, de olyan mértékű csökkenés, hogy bármelyik fönti előrejelzés bekövetkezzen, nem valószínű.

A tényadattól való ilyen mértékű eltéréseket leginkább a váratlan, az előrejelzések készítése idején nem ismert (pozitív vagy negatív) sokkok magyarázhatják. A tényadatokból megállapítható, hogy többségében váratlan, pozitív sokkok érték a magyar gazdaságot, vagyis az előrejelzők tavaly ilyenkor jelentősen alulbecsülték a gazdaság várható teljesítményét.

A magyar gazdaságot érő sokkok közül elsősorban a világgazdaság lassulását kell említeni, de ide sorolható a vámháború vagy a Brexit körüli bizonytalanság is. Ezeket a tényezőket ugyan ismerték a közgazdászok, azonban a hazai gazdaság ellenálló képessége szinte mindenkit meglepett. Így tehát megállapítható, hogy 2019-ben a gazdaság a szakértői várakozásokat jelentősen felülmúló teljesítményt tudott felmutatni.

Mi vár a magyar gazdaságra 2020-ban? Az Európai Bizottság az idei őszi előrejelzésében 2,8 százalékos, a Magyar Nemzeti Bank 3,5 százalékos, a Századvég Gazdaságkutató 3,9 százalékos növekedést prognosztizál.

Vagyis az előrejelzések sokkal szélesebb skálán szóródnak, mint egy évvel korábban, bár az MNB és a Századvég Gazdaságkutató előrejelzése megegyezik az egy évvel korábban 2019-re adott prognózissal, de ez inkább a véletlen műve. Ennek oka egyrészt az előrejelzések készítésének időpontja. A bizottság november elején publikálta a várakozásait, az MNB és a Századvég decemberben.

E bő egy hónap alatt azonban jelentős változások következtek be a bizonytalanságot okozó eseményekben: az Egyesült Királyságban a vártnál nagyobb győzelmet arattak a konzervatívok, így elérhető közelségbe került a Brexit lezárulása, de kedvező hírek érkeztek egy esetleges USA–Kína kereskedelmi megállapodás megkötéséről, és a német konjunktúraindexek is javuló tendenciát mutatnak.

Ugyanakkor a tavalyi előrejelzésekből még nem érdemes arra következtetni, hogy jövőre is felülteljesítő lesz a magyar gazdaság, még akkor sem, ha az elmúlt években a gazdasági teljesítmény egyértelműen meghaladta a várakozásokat. Érdemes feltenni a kérdést, hogy az elemzők miért is pesszimisták a hazai gazdasági kilátásokkal kapcsolatban.

Ennek egyik oka, hogy Magyarország kis, nyitott gazdaság, ezért nagymértékben ki van téve a világgazdasági folyamatoknak, amelyeket több váratlan esemény jellemzett az utóbbi időszakban.

Egy másik ok lehet a trend szerinti növekedésre adott becslés, vagyis hogy az elemzők hogyan vélekednek, alapesetben milyen növekedésre képes a gazdaság, amelytől a különböző sokkok felfelé vagy lefelé eltéríthetik.

E trendérték azonban nem áll rendelkezésre azonnal, csak hosszú távon mérhető, sőt időről időre változik – az elmúlt néhány évben vélhetően növekedett Magyarországon –, ezt pedig az előre jelző modellek nem képesek azonnal érzékelni.

A közgazdászok egyik feladata a gazdaságpolitika segítése – ahogy már kiemeltem. Kérdés tehát, hogy a fentiek alapján milyen következtetéseket tud levonni a gazdaságpolitikai döntéshozó.

Egyrészt a gazdasági növekedés kilátásai pozitívak, az elemzők nem várnak recessziót, de a bizonytalanság jelentős, a kockázatok még nem épültek le, ugyanakkor az óvatos megközelítés, a fiskális mozgástér fenntartása, a hiány mérséklése, az egyensúlytalanságok (folyó fizetési mérleg egyenlege) csökkentése vagy az államadósság szerkezetének további átalakítása hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország kevésbé függjön a nemzetközi környezettől. A függőséget persze nem lehet teljesen megszüntetni, hiszen Magyarország egy kis, nyitott gazdaság.