Alkalmazkodás a gyorsan változó világhoz

A cégeknek és a kormányoknak egyre inkább internalizálniuk kell annak lehetőségét – valójában inkább nagy valószínűségét –, hogy egyre jobban felgyorsul az a négy trend, amely kihat az üzleti és politikai élet vezetőinek tevékenységére. A döntéshozóknak ezekre a folyamatokra olyan hullámokként kellene tekinteniük, amelyek cunamivá válhatnak – különösen, ha egyszerre zajlanak – azok számára, akik nem tudják gondolkodásukat, eljárásaikat időben adaptálni az új helyzethez.

Az első és legfontosabb trendnek a klímaváltozás számít,

amely egy viszonylag távolinak tűnő fenyegetésből alakult ki – amellyel kapcsolatban korábban azt gondolták, bőségesen van idő a kezelésére –, és vált azonnali és egyre sürgetőbb veszéllyé.

A társadalom különböző szegmenseinek – részben az elmúlt évek klímajelenségei okozta – mobilizálódása tovább fokozta a nyomást a cégekre a klímakérdésben. A legfrissebb példa, hogy a cégek reagálnak erre a jelenségre, az volt, amikor a BP nemrégiben bejelentette: célul tűzte ki, hogy 2050-re eléri a nettó zéró szén-dioxid-emissziót. (Ez egy jelentős ígéret egy olyan cégtől, amely kihívásokkal teli szektorban tevékenykedik.) Csupán idő kérdése, amíg ez a fajta nyomás a kormányokat is további lépésekre sarkallja, hogy ne csak bátorítsák a környezetbarát tevékenységeket, hanem megfelelő szabályozásokat vezessenek be, és meg is adóztassák a szennyező cégeket.

Másodsorban az adatvédelemmel kapcsolatos aggodalmak is fokozódtak a mesterséges intelligencia és a big data terén tapasztalható innovációkkal párhuzamosan.

A társadalom egyre inkább felismeri, hogy a legújabb technológiai innovációkat nemcsak hatalmas mennyiségű személyes adat hatékonyabb összegyűjtésére lehet használni, hanem emberek megfigyelésére, viselkedésük befolyásolására is.

A harmadik trend pedig a gazdasági és a pénzügyi globalizáció több évtizedes folyamatának torzulásait foglalja magában.

Ennek kezdőpontja Donald Trump amerikai elnök adminisztrációjának kereskedelempolitikája, amely elfordult a kooperatív konfliktusrendezéstől a nyílt konfrontáció felé, a multilateralizmustól a bilateralizmus (vagy akár az unilateralizmus) felé, a szabályokon alapuló rendszertől az ad hoc megállapodások felé. Ezt azért tette, hogy egy még mindig szabad, de tisztességesebb kereskedelmi rendszert alakítson ki. A deglobalizációt tovább súlyosbította a koronavírus-járvány kitörése, amely akadályozza a termékek és szolgáltatások áramlását Kínában és a világ többi részén.

Ezek a globalizációt érő kihívások megnyitották az utat a kormányoknak, hogy gazdasági eszközöket fegyverként használjanak a gazdaság területén kívül eső – például nemzetbiztonsági – célok elérésére.

Ez megkérdőjelezi a nemzetközi ellátási láncokkal, a just-in-time készletezéssel, valamint – a gazdasági növekedés érdekében – a külső keresletre való támaszkodással kapcsolatos hagyományos nézetet.

Az utolsó trend, amelyet figyelembe kell vennünk, azokkal a demográfiai folyamatokkal kapcsolatos, amelyek többet jelentenek az európai és ázsiai társadalmak puszta öregedésénél, valamint ennek gazdasági és politikai következményénél.

Egyben túlmutatnak annak a növekvő felismerésén is, hogy a millenniumi nemzedéknek a szakmai karrierrel, a politikai aktivitással, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos erősen eltérő várakozásai továbbra is fennállnak majd, sőt mélyülni fognak.

Először is, a cégeknek ügyesebbnek kell lenniük a mindenhol, minden időben történő kiszállításokra vonatkozó igények teljesítésében. Továbbá a vállalatoknak azt is kezelniük kell, hogy

az adott céggel szembeni munkavállalói hűség mértéke csökken, miközben az állásokkal szembeni elvárások növekednek.

Mindezek a trendek nagy hatással lesznek a cégek és a kormányok hatékonyságára és sikerére. Továbbá miközben ezek a fejlemények mindenütt új feladatokat adnak majd, lesznek nyertesek és vesztesek. A döntéshozóknak figyelembe kell venniük az említett trendek közötti kapcsolatokat, összefüggéseket, amelyek azok összesített hatásait megsokszorozhatják.

Gondoljunk csak a demográfiai változások egy újabb aspektusára, a migrációra és az azt gyakran kísérő humanitárius kihívásokra.

A klímaváltozás olyan migrációs hullámot okozhat egyes országokban, amelyet azok nehezen tudnak majd kezelni.

A deglobalizáció, valamint a mesterséges intelligenciával és a big datával kapcsolatos adatvédelmi visszaélések kombinációja hasonlóképpen problematikus lehet. Ez bizonyos kormányok megkérdőjelezhető hozzáállását válthatja ki, emellett rossz szándékú, nem állami aktorokat a társadalmi és gazdasági életet destabilizáló fellépésre bátoríthat.

Az üzleti és politikai élet vezetői előtt álló kihívások közül sokat le lehet bontani a felsorolt négy fő trendre, ami segíthet abban, hogy helyi, nemzeti, regionális és globális szinten időben létrejöjjenek a szükséges válaszintézkedések. Minél hamarabb felismerik ezt a cégek és a kormányok, annál valószínűbb, hogy a hasznok, költségek és kockázatok közötti egyensúlyt a saját tetszésük szerint tudják alakítani.