Most gáz van, vagy van gáz?

A görög mondákból jól ismert metamorfózisok (csodálatos átváltozások) unalmas tanmesék ahhoz képest, ami a magyar gáziparban történt idén. Egy hónap alatt Magyarország gázmérlege többet változott, mint a korábbi harminc év során összesen. Mi történt? Milyen további változások várhatók?

Idén januárig volt néhány kőbe (vagy inkább csőbe) vésett igazság a magyar gáziparban. Egyrészt az, hogy a nagy importmennyiség mindig keletről jön (ez az orosz beszállítás), emellett jellemző volt, hogy az északi (szlovák) határon nincs forgalom, a déli határokon (szerb és horvát) pedig mindig kifelé megy a gáz (export Magyarországról). Mára a fenti három alapigazságból kettő megdőlt, és hamarosan az utolsóról is kiderül majd, hogy se nem alap, se nem igazság.

Kezdjük az elején:

az orosz gázbeszállítás Magyarországra január elsején a keleti irányból gyakorlatilag megszűnt.

Az ukrán–magyar határon január elsején csordogáló gázt importnak nevezni ugyanolyan túlzás lenne, mint a fürdőkádban dúdolgató szomszédot Pavarottihoz hasonlítani. De miért állították le az oroszok a szállítást? Hát nem arról volt szó, hogy az új tranzitszerződést aláírták, és továbbra is jöhet az orosz gáz Ukrajnán keresztül? Ez a hír feltehetőleg igaz, csak azt nem tudjuk pontosan, mit írtak alá. A nagy kapkodásban bekapcsoltak a régi, szovjet beidegződések: zéró transzparencia, maximális ködösítés. Az ukrán Naftogáz tartott ugyan egy sajtótájékoztatót de­cember 31-én, ám ott annyit jelentettek be, hogy van új tranzitszerződés, de arról semmit nem hoznak nyilvánosságra. Érdemes volt ezért az újságírók szilveszteri készülődését megzavarni?

Különösen szomorú, hogy az EU asszisztált egy olyan tranzitszerződés aláírásához, amely az európai energiakereskedés minimális transzparenciakövetelményeit sem éri el. Az elméleti probléma az, hogy az EU egy veszélyes precedenst teremtett: ha elég nagy a tét, és nagyon kevés az idő, akkor vissza lehet venni a transzparenciából, csak legyen már meg a „deal”. A gyakorlati probléma még nagyobb: senki nem tudja, mikor és mekkora mennyiséget fognak az oroszok az ukrán–magyar határra szállítani az idén.

A keletihez hasonló teljes átalakuláson ment át a szlovák–magyar határ is.

Itt 2019. január és 2020. január között a Magyarországra érkező importgáz mennyisége több mint tízszeresére (!) nőtt. Ami gáz az ukrán határról eltűnt, az mintha átkerült volna a szlovák beszállítási pontra. Az importmennyiség nem csökkent, csak több ponton keresztül érkezik (diverzifikáció).

A fenti, már megtörtént metamorfózisokhoz hozzá lehet még tenni egy hamarosan és biztosan bekövetkező változást: Szerbia a Török Áramlat vezetéken keresztül fog orosz gázt kapni, és ezt fogja Magyarország felé importálni: 2021-től ez a szerb–magyar határ olyan fontos importforrás lehet, mint az ukrán határ volt hosszú évtizedekig. Hasonló változás van készülőben a horvát határon is. Krk szigetén előbb-utóbb be fog indulni a cseppfolyós földgázt (LNG) forgalmazó terminál, és ettől kezdve a horvátok nem fognak folyamatosan gázt importálni Magyarországról. Ha a világpiaci LNG-hez képest a magyar gázpiac olcsó lesz, akkor a horvát kereskedők venni fognak magyar gázt, ha drágább, akkor eladni. Ugyanez a napi optimalizálás lesz az osztrák–magyar határon is, azzal a különbséggel, hogy itt a nagy nyugati indexekkel (elsősorban a TTF-fel) fogják a magyar árakat versenyeztetni. Hétfőn kiszállítás lesz Ausztriába, kedden import nyugatról.

Ezzel lesz teljes a magyar gázipar metamorfózisa.

Az eredeti „dual-input (ukrán és osztrák határ), mindig import” modellt felváltja a több határpontos optimalizálás. Egy álmodozó azt gondolhatja, hogy ezzel minden adott lesz ahhoz, hogy Magyarország regionális gázkereskedelmi központ legyen.

De valóban ennyire közel a siker? Sajnos nem. Stabilitás plusz egyszerű és érthető szabályozás – ezek nélkül az energiakereskedelem nem tud fejlődni. (Erről bővebben a Világgazdaság 2019. december 23-i számában Action time – véget érhet a magyar energiakereskedelmi csoda című írásban – a szerk.)

Összefoglalva, a magyar gázipar export-import pozíciója teljesen átalakult 2020. januárban. A hagyományosan dual-input (ukrán-osztrák) országból egy diverzifikált „hub” lesz. Ahogy megérkezik a Török Áramlat a szerb határra, Magyarország lehet az egész régió legfejlettebb gázpiaca. Ahhoz, hogy ebből a történelmi lehetőségből realitás legyen, stabilitásra és egyszerű, érthető szabályozásra van szükség.