Szingapúr a saját sikerének áldozata

Szingapúr megtorpanása címmel elemzi az IMF a szingapúri gazdaság problémáit. A GDP a 2017. évi 3,7 százalékról 2019-re 0,5 százalékra csökkent, ami a fejlett ázsiai országok között a legalacsonyabb érték. De a 2020. évi előrejelzés is csupán 1 százalék. Az export is jelentősen csökkent, és 2019 negyedik negyedében a feldolgozóipari teljesítmény éves összehasonlításban 2,1 százalékkal romlott. A Nikkei Asian Review című szaklap január 22-i száma úgy fogalmaz, hogy Szingapúr gazdaságilag és társadalmilag is szétesőben van. De mi történhetett a mintaállammal, amely még 2019-ben is a két fő versenyképesség-elemző intézet, az IMD és a WEF listáján az első helyen szerepelt, és amelyet régiónkban több politikus is követendő példának tekint?

Szingapúr 1965 óta, amikor elszakadt Malajziától, régiójában a leggyorsabban fejlődő, globalizálódó országgá vált.

A kormányok létrehozták a legbefektetőbarátabb környezetet. Ezt jelzi, hogy a Világbank Doing Business évente megjelenő, és az üzleti környezetet értékelő tanulmányaiban Szingapúr a vizsgált 190 ország mezőnyében rendre az elsők között szerepel. De komolyan vették a kormányok azt is, hogy az emberekbe való beruházás a legjobb hosszú távú befektetés, ezért a teljesen ingyenes közoktatáson kívül egyedülálló állami lakásépítési programot valósítottak meg. Ma Szingapúrban az emberek 80 százaléka az államtól bérelt lakásban él.

A társadalmi értékrend szerint mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a fejlődésre, és a rátermettsége, képzettsége, valamint a teljesítménye alapján való előrejutásra. Az eddig jól működő gazdasági modell és az állam gondoskodó magatartása azonban, úgy tűnik, már nem elég a további sikeres társadalmi-gazdasági működéshez a gyorsan változó környezetben. Kezdenek felszínre kerülni az alkalmazott modell gyengeségei. Először is az, hogy a sikerhez hozzájárult a jelentős mennyiségű külföldi munkaerő, amely táplálta a növekvő gazdaságot. A 2019. évi helyi statisztikai adatok szerint Szingapúr teljes lakossága 5,639 millió. Ebből szingapúri állampolgár 3,472 millió, ami a teljes lakosság 61,6 százaléka. Az elemzők szerint a külföldről érkező fiatal és a helyieknél képzettebb munkaerő nyomást gyakorol a bérekre, és elveszi a helyiektől a munkahelyeket. Másrészt Szingapúr gazdasága erősen exportorientált, és jelentős arányt képviselnek benne a hagyományos feldolgozóipari ágazatok, amelyeket leginkább érintenek nemcsak a folyamatban lévő technológiai változások, hanem a Kína és az Amerika között zajló kereskedelmi háború is. Ennek hatására eltűnőben vannak a közepes és az alsó szintű technológiát képviselő munkahelyek, és nő a munkanélküliség.

A technológiai átalakulás jellegét jellemzi, hogy a 2019 negyedik negyedében elbocsátottak háromnegyede szakmunkás és középszintű vezető volt. Az elbocsátottak, főleg az ötven éven felüliek pedig már nem találnak munkahelyet. Közben azonban új munkahelyek is létrejönnek elsősorban olyan technológiai és szolgáltató cégeknél, amelyek új tudást igényelnek, amire a helyiek nincsenek felkészülve, ezért ezeket az álláshelyeket is inkább a friss tudású fiatal bevándorlókkal töltik fel. Közben nőnek a megélhetési költségek, 2017 óta például a vízdíj 30 százalékkal emelkedett. Lelassult a társadalmi mobilitás, beszűkült az előrejutás lehetősége. A helyi lakosság öregszik, alacsony a születésszám. A termékenységi ráta 1,24. A növekvő költségek miatt egyre több család adósodik el. Úgy tűnik, hogy a korábbi társadalmi megállapodás, amely fennállt az ötven éve hatalmon lévő párt vezetése és a szingapúri lakosság között, a kiegyensúlyozott fejlődés időszakában működött, mára azonban felbomlóban van. Nő a társadalmi elégedetlenség, és most, hogy egyre nehezebb munkát találni, a helyi lakosság egyre hangosabban követeli a bevándorlás korlátozását.

Az államadósság 114 százalék körüli, de a költségvetés egyensúlyban van, általában többlettel zár. Az elemzők szerint ezért a kormánynak növelnie kellene a beruházásokat részben a korszerű technológiába, részben pedig a helyi lakosság tudásszintjének emelésébe. Eddig nem volt szükség szociális támogatásokra, mivel a gazdaság jól teljesített, és a foglalkoztatottság magas, a munkanélküliség alacsony szinten volt. Most viszont szükség lenne az idősebb, munkájukat elvesztő emberek támogatására is.

Egy helyi vezető úgy fogalmazott, hogy Szingapúr ma a saját sikerének áldozata.

Nem ébredt rá elég gyorsan arra, hogy változtatnia kell. Vannak, akik még mindig abban hisznek, hogy a kínai–amerikai kereskedelmi háború hamarosan befejeződik, továbbá a tervezett átfogó regionális gazdasági együttműködés (RCEP) is segíti megoldani Szingapúr exportproblémáit, illetve új befektetési lehetőségeket teremt. A megállapodást az ASEAN csoportba tartozó tíz délkelet-ázsiai ország és öt legfőbb kereskedelmi partnerük, Ausztrália, Kína, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea kötné meg 2020-ban. A csoport tagjai együtt a világ lakosságának egyharmadát teszik ki. Az eredetileg tizenhat országra kiterjedő megállapodástól India visszalépett, mivel úgy érzékelte, hogy az előnytelen lenne nemzeti tulajdonban lévő vállalkozásai számára. Az elemzők azonban úgy látják, hogy ezek a lehetőségek kevesek lesznek Szingapúr sikereinek folytatásához. A kulcskérdés ugyanis ma már a gazdasági szerkezet technológiai és tudásalapú továbbfejlesztése, az innovativitás erősítése és az általános tudás- és képességszint emelése. Szingapúrnak kiváló az infrastruktúrája, kevés a bűnözés, rend és szigor uralkodik az emberek közötti kapcsolatokban. De a problémák miatt gyengül a társadalmi szövet, az együttműködési készség, a társadalmi tőke.

Az IMF 2019. június 19-i, Szingapúrról szóló elemzésében arra figyelmeztet, hogy

a növekedés forrása a jövőben csak az innováció lehet.

Az átalakulás társadalmi hatásait azonban folyamatosan elemezni és kezelni kell. Ha sikeres lesz az átalakulás, akkor Szingapúr a régió innovációs központjává válhat, és a termékexporttal kapcsolatos bizonytalanságokat csökkentheti az erős és modern szolgáltató és tudásszektor exporttevékenysége. Ezeken a területeken helyük lenne a hatékony állami beruházásoknak, amelyekre lehetőségeket kínál a költségvetés többlete. De említi az IMF a kisvállalkozások és általában a vállalkozó szellem erősítését, amelyre nagy szükség van a innovativitás fokozásához.

Várhatóan 2021-ben választás lesz Szingapúrban. A jelentkező problémák, a növekvő megélhetési költségek, az emelkedő munkanélküliségi ráta, a külföldi munkavállalók és a helyiek közötti feszültség növekedése heves politikai vitákat vetít előre. Az ötven éve uralkodó People’s Action Pártnak megoldást kell kínálnia a problémákra, ha hatalmon akar maradni. A szingapúri modell követését hirdetők számára pedig a legfőbb tanulság, hogy

a legjobbnak látszó minta esetén sem árt a kritikus szemlélet.

Hiszen még a versenyképesség-kutatók sem érzékelték a romló tendenciákat, aminek az a nyilvánvaló oka, hogy elsősorban a cégek üzleti környezetének elemzésére fordítottak nagyobb figyelmet, és kevéssé vizsgálták az ország társadalmi-gazdasági változásokra való felkészültségét. Pedig gyors változásokkal jellemezhető korunkban ez fontosabb lenne, mint a hagyományos versenyképesség-elemzések.