A magyar gazdaság lehetőségei a koronavírus hatásainak árnyékában

Egyre erősebben érezhetők a koronavírus gazdasági hatásai. Megbénítják a cégek értékláncainak működését, elbátortalanítják a turizmust, ami csökkenti az igényeket a közlekedésre, különösen a légi közlekedésre. De gondot okoz a munkaerő biztosítása is olyan cégeknél, amelyek vendégmunkásokat alkalmaznak.

Az IMF borús előrejelzést adott ki a 2020. évre, azt jósolva, hogy a világ gazdasági növekedése visszaeshet akár a 2008. évi szintre is.

A központi bankok egymás után csökkenthetik a kamatokat, és a G7-országok pénzügyminiszterei nemrég arról tanácskoztak, hogy milyen eszközökkel lehetne a világgazdaság lassulását mérsékelni. A kérdés számunkra is fontos, hiszen a magyar gazdaságban megtermelt összes hozzáadott értékből – a pénzügyi szektor nélkül – a külföldi cégek aránya az Eurostat szerint 51,4 százalékos. Ezeknek a cégeknek a többsége olyan országokból hoz be alapegységeket, amelyekben a vírus szinte teljesen megbénította a termelést. Ráadásul az exportpiacaik is szűkülőben vannak a kereslet csökkenése miatt, ezért csökkenthetik megrendeléseiket a beszállítóiktól, amelyek között sok a hazai kisvállalkozás.

A romló helyzetet érzékelhetjük a külkereskedelmi termékforgalom, de még a szolgáltatás-külkereskedelem területén is: a turizmus visszaesében és ennek következtében a kulturális programok iránti csökkenő keresletben, a vendéglátásban és mindazon cégeknél, amelyek beszállítók ezeken a területeken.

Két probléma találkozik tehát: a kitettség a nemzetközi láncoknak, amit a külső válság felerősít, és a járványveszély általános, egész gazdaságot, a hazai kisvállalkozásokat is érintő hatása. Azaz egy általánosabb, hosszabb távú és egy azonnali problémával nézünk szembe.

A magyar gazdasági növekedés az elmúlt években kimagasló értékeket ért el, 2017-ben 4,3, 2018-ban 5,1, 2019-ben 4,9 százalékos volt az éves bővülés. Az eredményeket az ez év február 26-i EU-s országtanulmány is elismerte. Ugyanakkor felhívta a figyelmet néhány olyan gyenge pontra, amelyet a koronavírus okozta gazdasági problémák felerősíthetnek.

A külkereskedelem kapcsán arra mutat rá, hogy a magyar export piaci részesedése a világban a többi V4-országhoz képest 2017 óta csökkenő tendenciát mutat. Az Eurostat adatai szerint 2016 és 2017 között a magyar gazdaság exportpiaci részesedése 4 százalékkal nőtt, miközben a cseh, lengyel és szlovák átlag 10,7 százalék volt. Az okok között elsősorban az autóipar problémáit említi. Az erős hatás pedig az autóipar iparon belüli magas arányának köszönhető. De figyelmeztet a jelentés arra is, hogy

kevés az innovatív tartalom a magyar exportban, ezért gyakran csak tömegáruként, alacsony árakon képesek a magyar termékek versenyezni az exportpiacokon.

Ezzel összefüggésben fontos teendő az összeszerelő tevékenységek csökkentése a gazdasági szerkezeten belül, hiszen ezek – különösen a külső bizonytalanságok növekedése esetén – rontják a magyar gazdaság válságálló képességét. Másrészről alacsony hozzáadott értéket képviselnek a termelési értékben és az exportban is. Az országjelentés szerint a feldolgozóipari foglalkoztatásból a nem összeszerelő foglalkoztatás aránya Magyarországon 35–40 százalék közé tehető, ami tükröződik a bruttó exporton belüli alacsony, 35 százalék körüli, helyben teremtett új értékben.

Megjegyzendő, hogy ezek az értékek csak Szlovákiában hasonlók, ott 35-35 százalék a két érték. Viszont Csehországban 42 százalék, Lengyelországban pedig 47 százalék a nem összeszerelő foglalkoztatottság aránya, a helyben teremtett új érték a bruttó exportban 45 és 65 százalék. Ezzel függ össze, hogy az egy foglalkoztatottra jutó, helyben előállított új érték mint valós termelékenységi mutató Magyarországon alacsonyabb, mint a többi V4-országban. A tanulmány ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az összeszerelő tevékenységek nagy aránya korlátozza a helyi hozzáadott érték és ezáltal a valós termelékenység növelését a feldolgozóiparban.

Egy másik EU-s tanulmány (Annual Report on European SMEs, 2018/2019) viszont arra mutat rá, hogy

a magyar kkv-k kutatás-fejlesztési potenciálja a hetedik legmagasabb az EU-ban, és a tudásintenzív ágazatokban 22,2 százalékos az arányuk, 23,1 százalékos tudásintenzív foglalkoztatással.

Továbbá 2018-ban éves szinten a magyar kkv-szektor 10,1 százalékkal nagyobb új hozzáadott értéket állított elő, ami a hetedik legjobb érték az EU-ban. Külön érdekesség, hogy a kkv-szektorban a mikrocégek 10,3, a kisvállalatok 11,4, a közepesek pedig 8,8 százalékkal növelték hozzáadott értéküket. A nagyvállalatoknál ez az érték csupán 8,4 százalék volt. Az új hozzáadott érték növekedéséhez kapcsolódó valós termelékenység 2018-ban a magyar kkv-szektorban 7,6 százalékkal emelkedett, ami a nyolcadik legjobb érték az EU-ban. A legnagyobb termelékenységnövekedés a tudásintenzív ágazatokban dolgozó kkv-knál következett be.

Mindent összevetve elmondható, hogy a gazdasági növekedés hosszabb távú fenntarthatóságának legfontosabb feltétele az innovativitás, ehhez kapcsolódóan a kutatásintenzív, nagy hozzáadott értéket előállító cégek arányának növelése, és olyan jól célzott állami gazdasági rásegítés, amely ezen célok elérését támogatja. Fel kell tenni azt a kérdés is, hogy mennyire reális a nagy külföldi láncoktól elvárni, hogy nagy hozzáadott értéket teremtő tevékenységeiket kihelyezzék magyarországi részlegeikbe. A globális cégek a saját stratégiai logikájuk szerint működnek, e szerint optimalizálják értékláncaik működését és az egyes tevékenységek adott országokba helyezését.

Mivel az állami gazdaságösztönzők leghatékonyabb, legnagyobb megtérülést hozó elköltése kell hogy a cél legyen, ezért meggondolandó, hogy a hazai kkv-szektor innovativitását, nagy hozzáadottérték-teremtő képességét kellene még több direkt állami ösztönzővel fokozni.

A direkt állami ösztönzők között lehetne a jelentős képzési, továbbképzési hozzájárulás, és a betelepülő cégeknek nyújtotthoz hasonló, vissza nem térítendő támogatás. A kkv-szektor megerősödése a későbbiekben még ösztönzést is adhatna a globális láncok helyi képviselőinek arra, hogy együttműködésekkel emeljék az itthoni nagy hozzáadott értéket előállító tevékenységeik arányát. A kkv-szektor megerősödésénél végül arra is figyelni kell, hogy az innovativitást nem csak a már erősebb közepes méretű cégektől kell remélni, hiszen az leginkább éppen a mikrocégektől és a kisvállalatoktól várható el.

Ezért ezek számára is célszerű támogatási formákat, ösztönző pályázati lehetőségeket kínálni. Sőt, nemcsak a már meglévő cégek erősíthetik a gazdaság ellenálló képességet, hanem az innovatív, kezdő, új cégek is. Ezért a gazdasági növekedés és ellenálló képesség szempontjából sok új innovatív cég létrejöttének erőteljesebb állami ösztönzése is indokolt. A színes, dinamikus, nagy új érték teremtésére képes gazdaság a válságok elkerülésének legfontosabb biztosítéka hosszabb és rövidebb távon egyaránt. Ezért a mostani válság hatásainak mérséklésére hozott állami döntéseknél is úgy érdemes lépni, hogy azzal a hosszú távú stabilitást is erősítsük.