Csak a multilateralizmus menthet meg minket

A világgazdaság már jóval a koronavírus-járvány kitörése előtt megérett a recesszióra. Sok elemző figyelmeztetett arra, hogy a tőkepiacok túlfűtöttek, és a fejlett gazdaságokban visszaesés fog bekövetkezni. Emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy Donald Trump amerikai elnök protekcionista intézkedései szétzilálták az ellátási láncokat, a megnövekedett bizonytalanság időszakát váltották ki. Mostanra már elmondható, hogy a recesszió szinte elkerülhetetlenné vált.

A múltban a nemzetközi közösség hasonló válságok idején sikeresen dolgozott ki koordinált válaszlépéseket. A 2003-as SARS-, a 2009-es H1N1-, a 2012-es MERS-, a 2014–2016 közötti Ebola-járvány negatív következményeit, valamint a 2008-as globális pénzügyi válságot is gyors multilaterális intézkedések fékezték meg. Trump azonban ellenzi a multilateralizmust, és ez segít megmagyarázni, hogy a koronavírus-járvánnyal szembeni globális fellépés miért nem valósult még meg igazán.

A korábbi gazdasági visszaeséseket is multilaterális csatornákon keresztül kezelték.

A globális pénzügyi válság tetőpontján a G20-ak elutasították a kereskedelmi protekcionizmust, és elkötelezték magukat az egyidejű fiskális és monetáris expanzió mellett. Most már tudjuk, hogy ez a koordinált fellépés fontos szerepet játszott annak megakadályozásában, hogy a válság jóval súlyosabbá váljon.

A mostani válság még inkább igényli a multilaterális fellépést. A járvány ugyanis a korábban meglévő recessziós nyomással, a világkereskedelem széles körű erodálásával és az erőteljes olajáreséssel párosulva gazdasági zűrzavarrá fejlődött.

Miután a főbb olajexportáló országok nem tudtak megegyezni az olajárról és a termelés korlátozásáról, a hordónkénti ár 20 dollárra csökkent. Ez jó hír lehet az amerikai fogyasztók és az olajimportáló országok számára, azonban sok amerikai kitermelő vállalatnak nagy gondjai lesznek a hiteltörlesztésnél. A visszaeső beruházások és a nem teljesítő hitelek számának növekedése lesz a másik fő forrása a gazdasági tevékenységet visszahúzó nyomásnak.

A világkereskedelem jelenlegi zavarai szintén problémákat okoznak. A Trump-adminisztráció a kezdetektől fogva elutasította a globális vezető szerepre és a nyílt multilaterális kereskedelmi rendszer támogatására vonatkozó, régóta fennálló hagyományos amerikai irányvonalat. Ehelyett a kereskedelmi partnereivel kétoldalú megállapodásokra törekedve Amerika ugyanúgy támadólag lépett fel a szövetségeseivel szemben, mint bármely más országgal szemben.

A Kínával vívott kereskedelmi háború még tart. A mostani bizonytalan helyzetben az exportőrök nem tudják, hogy hirtelen új vámokkal kell-e majd szembenézniük. Emellett az importőrök ódzkodnak attól, hogy növeljék a hazai termelői kapacitásokat, mivel nem tudják, hogy a meglévő vámokat visszavonják-e, és ha igen, mikor. A protekcionista intézkedések így tovább erodálják az ellátási láncokat, és nem ösztönözik a beruházásokat szerte a világban.

Ezek a tényezők nemcsak súlyosbítják a következő recessziót, hanem megnehezítik a globális fellépést.

Már kialakult egy szinte egyhangú támogatás a fiskális és monetáris élénkítés mellett, hogy ezzel enyhítsék a járvány okozta károkat. Multilaterális koordináció hiányában azonban ezeket az intézkedéseket az egyes országok önállóan, találomra hozzák meg. Egy 2008-as típusú közös fellépés jóval nagyobb élénkítést hozhatna, és jobban javítaná az üzleti és fogyasztói hangulatot, de erre az opcióra egyre kevesebb idő áll rendelkezésre.

Még mindig van esély azonban arra, hogy a G20-ak vagy a Nemzetközi Valutaalap égisze alatt összehangolt fellépés jöjjön létre. A közösen kialakított monetáris és fiskális intézkedések nemcsak azonnali élénkítést jelentenének, hanem növelnék a bizalmat, ahogy az elmúlt évek protekcionista intézkedéseinek visszavonására vonatkozó megállapodás is ezt tenné. Egy kölcsönös tűzszünet a kereskedelmi háborúban, valamint a multilaterális kereskedelmi tárgyalásokhoz való visszatérés a bizalom helyreállításával és a beruházások növelésével közvetlenül fokozná a gazdasági tevékenységet.

Mindent egybevetve:

a járvány megfékezését, a gazdasági sokkok kezelését, valamint a kereskedelmi háború befejezését célzó közös fellépések enyhítenék a válság mértékét, és felgyorsítanák a gazdasági kilábalást.

Az USA vezető szerepet tölthet be, és kellene betöltenie a járvánnyal szembeni küzdelemben annak tükrében, hogy mekkora kockázatok fenyegetik az amerikai és a globális gazdaságot. Ez idáig a multilaterális együttműködés helyreállítása és a Trump által megtépázott intézményekbe vetett bizalom újjáépítése nemes célnak számított. Most viszont sürgető, kiemelten fontos feladattá vált.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org