Gazdasági vészterv a koronavírus hatásai ellen

A zzal, hogy gyors ütemben terjed a koronavírus-fertőzés, és már közelít a helyzet ahhoz, hogy ki kelljen hirdetni a világjárványt, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gazdasági hatásai súlyosak lesznek. Az egészségügyi intézkedések mellett a kormányoknak csökkenteniük kell a járvány növekedésre, foglalkoztatásra és életszínvonalra gyakorolt következményeit is.

Három okból is aggódhatunk amiatt, hogy a koronavírusnak súlyos hatásai lesznek a világgazdaságra. Először is, a regionális és nemzeti szinten bevezetett közlekedési korlátozások visszavetik majd a termékek és szolgáltatások határokon átnyúló, illetve az egy országon belüli áramlását.

Ezt már látjuk Kína esetében: jelentősen visszavágták az ország első fél évre vonatkozó növekedési előrejelzéseit. A világ második legnagyobb gazdaságának számító, a globális ellátási láncok jó részének kiindulópontját jelentő Kína lassulása már tükröződik is a nagy amerikai és európai vállalatok csökkentett profit-előrejelzéseiben.

Másodsorban a megnövekedett bizonytalanság miatt a háztartások és a kisebb vállalkozások visszafogják majd a költéseiket. Hamarosan a nagyobb vállalatok is elhalasztják beruházásaikat, aminek kedvezőtlen következményei szerte a világban megjelennek majd.

Harmadsorban: a globális tőzsdepiacok erőteljes visszaesése, ha tartós marad, a reálgazdaságban is károkat okoz. Az ingadozó piacok gerjesztik majd a félelmet és a bizonytalanságot, csökkentik a háztartások vagyonát, illetve a költekezéseiket, egyben növelik a cégek tőkeköltségeit, ami visszavetheti a munkaerő-felvételt és a tőkeköltéseket.

Mindent egybevetve, a koronavírus-járvány és az arra adott válaszintézkedések könnyen globális keresleti hiányt okozhatnak, amelyet hamarosan jelentős munkaerő-leépítések követhetnek. Ez pedig a recesszió szélére lökheti a reálgazdaságokat.

A kormányok számára azonban rendelkezésre állnak eszközök a recesszió megakadályozására. Az alacsony infláció azt jelenti, hogy a monetáris politikát anélkül lehet alakítani, hogy az a túlfűtöttség kockázatával járna. Az ultraalacsony kötvényhozamok lehetővé teszik sok feltörekvő gazdaság és a fejlett országok kormányai számára, hogy hitelt vegyenek fel az élénkítő intézkedésekre.

Mit kellene a kormányoknak tenniük? Először is sürgősen intézkedéseket kellene hozniuk a gazdasági aktivitás stabilizálására.

A társaságiadó-csökkentések, az infrastrukturális kiadások és más, későbbi hatásokkal járó intézkedések nem javasoltak.

Sokkal észszerűbb lenne, ha adókedvezményeket vezetnének be, vagy csökkentenék a bért terhelő adókat és az áfát. Ha a közepes és alacsony jövedelmű háztartások – amelyek jövedelmük nagyobb részét költik el – több pénzhez jutnak, napokon (és nem hónapokon) belül növekedhet a rendelkezésre álló vásárlóerő.

Másodsorban, még ha a monetáris politika hatékonysága korlátozott is az alacsony, sőt negatív kamatok évtizede után, a nagyobb jegybankoknak újabb kamatcsökkentéseket kellene bejelenteniük, valamint további likviditást kellene biztosítaniuk.

Harmadszor, a kormányoknak legalább átmenetileg növelniük kellene a munkanélkülieknek járó ellátásokat. A regresszív adók csökkentésével, a munkanélkülieknek járó megnövelt támogatásokkal azok jutnának pénzhez, akik a legnagyobb valószínűséggel költik el rövid távon, ami ellensúlyozhatja a gazdaság más területein kialakuló gyengébb költekezést.

Néhány elemző aggódni fog az adócsökkentés és a megnövelt állami kiadások költségvetési következményei miatt. De nem lesz igazuk. Az alacsony és csökkenő kötvényhozamok miatt a legtöbb fejlett és nagy, feltörekvő gazdaság alacsony költségek mellett vehet fel hitelt. A jegybankok pedig készen állnak azon állampapírok felvásárlására, amelyeket a pénzpiac nem tud felszívni.