Ez a válság nem az a válság

Az új koronavírus megjelenése előtt már gyakran lehetett olvasni olyan előrejelzéseket, hogy közeleg egy – a 2008-as válsághoz mérhető – újabb gazdasági világválság. Most, a járvány okozta pánik és a fertőzés terjedésének csökkentésére hozott korlátozó intézkedések hatására a világ nagy részén kialakult és egyre inkább erősödik a gazdasági összeomlás veszélye. Csakhogy! Ez a válság nem a 2008-as világgazdasági válság felgyorsítva. Most már a közvetlen emberi létünk is veszélybe kerül, ezért sokadrangú kérdés, hogy mekkora lesz év végén a költségvetési hiány. A két válságnak különböznek az okai, a hatásai és a megoldási lehetőségei is.

A világ és különösen Európa gazdasága eddig egy olyan hajóhoz hasonlított, ahol az alkalmatlan kapitány és a tisztek tehetetlensége miatt egyre több probléma merült fel a motorházban, a fedélzeten, a raktérben és a hajóhídon.

Most a járvánnyal még léket is kapott a hajótest, és ilyenkor nyilván a legelső feladat a lék befoltozása.

Minden erőt ide kell összpontosítani. De ha a hajó süllyedését sikerül is megállítani, attól még az eredeti problémák megmaradnak.

Tehát aki azt várja, hogy a járvány leküzdésével minden rendbe jön, az álmokat kerget. Jelen helyzetben elmosódnak a különbségek az előre jelzett válság okozói és azok között, akiknek a tevékenysége a válság kialakulásában most nem játszott szerepet, sőt akár könnyen át tudták volna vészelni. Most mindenkin egyformán csattan az ostor. A kormányok által esetlegesen dobott mentőövbe is mindenki egyformán kapaszkodhat.

Az „előre jelzett válság” – végleges megoldás híján – a járvány okozta visszaesés után kis késéssel, de újra napirendre kerül majd. Miért? Mert a kormányzatoknak a gazdasági élet újraindításához a vállalkozásokat – ahogy a vírus esetében utolsó esélyként az embereket is – gazdaságélénkítő programokkal „lélegeztetőgépre” kell kapcsolniuk. Ebben a fázisban a gyógyu­lás viszont már legalább kétesélyes. Aki időt nyer, az életet nyer – mondja a mondás. Ez nemcsak a vírusra igaz, hanem a világgazdaságra is.

Az állami szerepvállalással a gazdaság újraindul, az államilag védett időszak alatt növekedni fog.

Ha viszont lekapcsoljuk a gyógyulófélben lévő gazdaságot az „állami lélegeztetőgépről”, akkor az egyes gazdasági szereplők immunrendszerének az erőssége fogja eldönteni, hogy ki az, aki meggyógyul, és ki az, aki nem.

A jelenlegi visszaesést tehát – az euró­pai uniós és a kormányzati támogatások segítségével – növekedés követi, aztán ezek megszűnte után egy ismételt visszaesés és a piac szereplőinek letisztulása esedékes, majd a kereslet organikus növekedése után egy ismételt emelkedés… ki tudja, megint meddig? Véleményem szerint a gazdasági növekedés görbéje a mindenki által remélt V alak helyett W alakú lesz. Ilyen értelemben ez a válság – ha kiváltó okaiban nem is – nagyságában és lefolyásában hasonlítani fog az 1929–33-as gazdasági válságra, illetve annak a roosevelti New Deal utáni lecsengésére.

Legyünk őszinték! A helyzet rendkívüli és beláthatatlan. A világ egyetlen kormánya sem tud mindenkinek segíteni, mindenkit megmenteni, és egyelőre nem lehet okosnak lenni sem.

Beszélhetünk újrainduló gazdaságról, üzletről, a válság megoldásáról, a káoszban adódó lehetőségekről, de egy dolog biztos: a legfőbb érték az ember! Emberi életekkel akkor sem játsszunk, ha az jó üzlet!

A jelenlegi helyzetet jól szemlélteti – és talán segítséget is nyújt – a következő idézet: „Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vakvéletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen.” (Al Ghaoui Hesna) Vigyázzunk magunkra! Vigyázzunk egymásra!