A fenntartható kapitalizmus

Az Egyesült Államok legfontosabb vállalatvezetőiből álló Business Roundtable 2019 nyarán megkérdőjelezte az évtizedek óta uralkodó dogmát, amely szerint egy vállalat kizárólag a részvényeseinek tartozik felelősséggel, és az érintettek érdekeinek képviselete mellett szállt síkra. Ez mostanáig puszta szándéknyilatkozatnak tűnt, de úgy véljük, a helyzet most változni fog. A globális cégek nem remélhetik, hogy a tevékenységüket (és a profitjukat) érintő egyre szigorúbb nyilvános ellenőrzés közepette változatlan formában folytathatják a működésüket, miközben a tágabb gazdaság a túlélésért küzd.

Nem csupán a befektetők, hanem általánosságban a társadalom is azt követeli majd a vállalatoktól, hogy a rövid távú profit helyett az érintettek, vagyis a dolgozóik, a környező közösségek és a beszállítók érdekeit helyezzék előtérbe, így garantálják cégük hosszú távú fenntarthatóságát és életképességét.

Az elmúlt hetekben nyújtott jó teljesítményük hatására tovább javult a fenntartható módon működő vállalatok elismertsége. Egy közelmúltban végzett kutatásban arra az eredményre jutottak, hogy a legjobb Fidelity’s ESG minősítéssel rendelkező vállalatok csoportként vizsgálva a válság sűrűjében 3,8 százalékkal jobb, míg a leggyengébb minősítésűek 7,8 százalékkal gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a referenciaindex. Ugyanez ágazati szinten is tapasztalható volt. A 2689 minősített vállalat átlagát tekintve minden egyes ESG-minősítési szint 2,8 százalékponttal jobb részvényteljesítményt jelentett a referenciaindexhez képest. A kötvények kapcsán hasonló eredményekre jutottak. A legjobb ESG minősítésű értékpapírok az év eleje óta március 23-ig 9,2 százalékot, míg a leggyengébb minősítésű csoport tagjai átlagosan 20 százalékot estek.

Ez az összefüggés akkor is fennáll, ha az eredményeket annak figyelembevételével korrigálják, hogy a jobb hitelminősítés potenciálisan jobb ESG-minősítést is eredményez.

A kutatásból arra következtethetünk, hogy ami eleinte válogatás nélküli és pánikszerű eladási hullámnak tűnt, az valójában nagyon is különbséget tett a vállalatok között annak alapján, hogy mennyire figyelnek oda a fenntarthatóság kérdéseire. Mindez alátámasztja azt a nézetünket, hogy a fenntarthatóságra odafigyelő vállalatvezetés nagyobb eséllyel végez minőségi munkát, és épít olyan, szilárdabb vállalkozást, amely válság idején azután ellenállóbbnak is bizonyul. Egyre kevésbé tartható az az álláspont, amely szerint a fenntarthatóság olyan luxus, amelyet bikapiac idején megengedhetünk magunknak, hogy aztán medvepiac idején gyorsan sutba dobjuk.

A válság rávilágított a közegészségügy, a migráció és az éghajlatváltozás összefüggéseire is.

Az éghajlatváltozás által előidézett migrációnak messzemenő következményei lesznek a járványvédelem területén, és az állami és a magánszervezeteknek szorosan együtt kell működniük ahhoz, hogy pontosan megértsék és kezelni tudják ezeket a jelenségeket.

Az állami és a magánszféra fenntarthatósággal kapcsolatos további együttműködése előtt nyithat utat az EU Green New Deal nevű programja. Az unió vállalta, hogy a következő évtizedben bevezet egy ezermilliárd euró összértékű tervet, és hogy 2050-re eléri a szén-dioxid-semlegességet. A programot az Európai Befektetési Bank forrásaiból és az állami és a magánszféra közös befektetéseiből tervezik finanszírozni.

Bár a program általános céljait illetően nagy az egyetértés a tagállamok között, a források elosztásakor már kompromisszumokra is szükség lesz. Azok a régiók, amelyeket – gazdaságilag és társadalmilag – legsúlyosabban érint majd az, hogy megoldást kell találniuk a klímaváltozást előidéző problémákra, várhatóan nagyobb arányban részesülnek a forrásokból. Például a szénre nagyobb arányban támaszkodó kelet-európai országok több pénzhez jutnak, hogy átállhassanak a zöldgazdaságra, és átképezhessék a dolgozóikat. Az, hogy a beruházások pontosan hol valósulnak meg, egyelőre nem ismert, de valószínű, hogy lesznek olyan ágazatok, amelyek nyertesként kerülnek ki a folyamatból.

A megújuló energiaforrások területe, a legnagyobb energiafelhasználó ágazatok (az acélipar, a vegyipar és a cementipar) szénfelhasználásának csökkentését lehetővé tevő technológiák, valamint az elektromos járművek ellátási láncában részt vevő vállalatok várhatóan jelentős forrásokhoz fognak jutni. A fenntartható élelmiszergyártás szintén a nyertesek között lehet, mivel az EU kiemelt célként kezeli az élelmiszer-biztonság területét, és ösztönözni kívánja az új mezőgazdasági és halászati módszerek bevezetését, miközben csökkentené a kártevőirtó szerek, a műtrágyák és az antibiotikumok felhasználását az állattenyésztésben és a növénytermesztésben.

Válságok idején felgyorsul a történelem

A trendek felpörögnek vagy hirtelen eltűnnek, hogy újak vegyék át a helyüket. Lehet, hogy most is egy olyan szakasz küszöbén állunk, amelyben tartósan átalakulnak a szabályozói tevékenység alapjai, a kormányoknak és a jegybankoknak pedig új módszerekkel kell előállniuk az évtizedek óta nem látott társadalmi és gazdasági fenyegetések leküzdéséhez. A befektetői szemszögből kialakított makrogazdasági feltételezéseket alaposan át kell értékelnünk. Miközben e kihívások feldolgozásán igyekszünk, az a meggyőződés mozgat minket, hogy a jelentősebb mértékű állami beavatkozás, az aktív költségvetési politika, a vállalatirányítás és a fenntarthatóság, és persze Ázsia tartós gazdasági ereje az új gazdasági világrend befektetési környezetének állandó jellemzője lesz. A stabil, kockázattal korrigált jövőbeli hozamok biztosításának záloga az lesz, hogy sikerül-e rugalmas módszereket találnunk az előttünk álló változások átvészelésére.