Cégértékesítés a járvány idején

Ki tudja, mi a nehezebb, a szerelem kolera idején, vagy életben tartani egy vállalkozást a koronavírus-járvány idején? Korábban azt hittük, hogy ha van egy jól működő, saját cégünk, akkor túl nagy meglepetés nem érhet bennünket. A pandémia azonban mindent felülírt, amit idáig a megélhetésünkről gondoltunk.

Szerencsések vagyunk, mert többségünk a felnőtt életében nem volt részese háborúknak, így igazi, mindenkit érintő vészhelyzettel nem kellett szembenéznünk, egészen idáig. Bár természetesen mindig is tudtuk, hogy történhetnek velünk olyan dolgok, amelyekre nem lehetünk hatással, és ezáltal gyökeresen megváltoztathatják a megszokott életünket, titkon azt reméltük, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.

A vírus és a legyőzésére szolgáló karantén azonban felnyitotta a szemünket. Szembesültünk vele, hogy nincs bármilyen helyzetben működő vállalkozás. Megbukott a régi mondás is, miszerint egy jó fodrász vagy egy jó vendéglős a jég hátán is megél.

Akiknek voltak tartalékai, nyugodtabbak lehetek az adott helyzetben. Elvégezhettek olyan feladatokat, amelyekre korábban nem jutott idejük. Képezhették magukat, a kollégáikat, fejleszthették a cégüket. A hosszú távú tervek, stratégiák sok esetben nem változtak, csupán a rövid távúakat kellett a pillanatnyi helyzethez igazítani.

Nehéz azonban úgy higgadtnak és bizakodónak maradni, hogy nem tudjuk, mi vár ránk holnap. Vajon meddig tart a karantén? Meddig maradunk zárva? Miként tudjuk kifizetni, megtartani, biztatni a munkatársainkat? Mert cégtulajdonosként nem csupán a családunkért érzünk felelősséget, hanem a kollégáinkért is.

Ekkor sokan gondolták úgy, bárcsak korábban hallgattak volna a belső hangra, és adták volna el a cégüket. Mert ami februárban még óriási értéket képviselt, az március végére már eladhatatlanná vált. De mint tudjuk, könnyű utólag okosnak lenni. A veszély azonban még közel sem ért véget.

A járvány folyamatosan jelen van, jön a második hullám, ezért nem lehet tudni, mit hoz a következő hét. Így hát kényszerből, de el kell kezdeni másképp gondolni a saját vállalkozásunkra, mert életünk fő műve a vírus okozta válság következtében napok alatt válhat semmivé.

A saját cégünk olyan számunkra, mintha a gyermekünk lenne. A semmiből teremtettük meg, támogattuk az első lépések megtételénél, és óvtuk, nehogy elessen. Így hát nagyon nehéz megélni, hogy kirepül a fészekből, még ha mi adjuk is meg neki a kezdőlökést.

Azonban nem mindegy, hogy kihez kerül. Mint ahogyan a gyermekünket is örömmel engedjük magától repülni, ha egy olyan emberrel köti össze az életét, aki méltó hozzá, és aki mellett biztonságban tudhatjuk.

Éppen ezért nem mindegy, hogy kit tisztelünk meg a bizalmunkkal, amikor féltve óvott cégünket értékesíteni akarjuk. Mert nagyon lényeges, hogy csak eladjuk vagy értékesítjük-e azt, amit rengeteg munkával teremtettünk meg.

És az sem mindegy, hogy teljes pompájában tudjuk átadni másnak, vagy akkor, amikor a vírus okozta válság elértéktelenítette. Így hát ha felmerült már a gondolatainkban az eladás lehetősége, ne halogassuk tovább!

Miért éppen most, a bizonytalanság közepén váljunk meg a cégünktől? Hát pontosan azért. Mert a koronavírus-járvány második hulláma egészen biztosan nem felfelé fogja mozgatni a cégek értékét, ha pedig az általa okozott válság csúcsosodik, minden tekintetben késő bánat lesz az eladásban gondolkodni.

Most még van időnk tökéletesen felkészíteni a vállalkozásunkat az eladásra, és nem terhel minket a bizonytalanság, hogy mennyit fog érni, és egyáltalán ki akarja és ki tudja majd megvenni, ha visszatér az élet a megszokott kerékvágásba.

Ne felejtsük el, hogy ez az időszak nem csak minket visel meg, így nagyon kevesen lesznek majd azok, akiknek lehetőségük és kellő tőkéjük lesz arra, hogy cégekbe fektessenek. A ma kapott pénz értéke pedig mindig magasabb a holnapi, bizonytalan bevételnél, hiszen a bizonytalanság nem kedvez az értékek megőrzésének. Ahogy azt Agyagási Károly megfogalmazta: „Meglévő kincsét az ember megszokja, értékét, ha elvész, csak akkor tudja.”