A járvány összetett elegye

A hosszú ideje bőséges likviditással megtámogatott pénzpiacok úgy léptek 2020 negyedik negyedébe, hogy a mostani időszakot egyre bizonytalanabbá váló világgazdasági fellendülés, nem megszokott politikai bizonytalanságok, illetve a fiskális és strukturális szakpolitikai válaszok hiánya jellemzi.

Ezen problémák tetejébe még kitört a koronavírus-válság is, amely miatt a legtöbb ország azzal küzd, hogy egyensúlyt találjon a közegészségügy védelme és a között, hogy visszatérjen a gazdasági aktivitás félig normális szintjéhez.

Ebben a környezetben az a remény, hogy a mostani bőséges likviditási feltételek, amelyeket a jegybankok tettek lehetővé, folytatódni fognak, és hidat teremtenek egy jobb 2021-es év felé, és nemcsak a gazdasági és társadalmi károk visszafordításával járnak együtt, hanem azzal is, hogy további hasznot generálnak a befektetőknek.

De ez az áthidaló művelet, amelyet már évek óta alkalmaznak a problémák kezelésére, elégséges lesz-e arra, hogy felülkerekedjen a járvány egyre összetettebb elegyén?

A legfrissebb gazdasági adatok azt jelzik, hogy Kínán és néhány más országon kívül a gazdasági kilábalás egyenetlen és bizonytalan maradt, és véleményem szerint nem rendelkezik azzal, amire szükség lenne, illetve ami lehetséges is lenne.

A turizmus, a vendéglátás és más szolgáltatóipari tevékenységek továbbra is súlyos kihívásokkal néznek szembe, ami tovább nehezíti a teljes foglalkoztatottság összképét. Továbbá más szektorokban egyre több cég újraméretezi a tevékenységét, ami valószínűleg a munkaerő-felvétel visszafogásához vagy akár elbocsátási hullámhoz vezet.

Tovább nehezíti a kialakult helyzetet, hogy a válságra adott gazdasági és pénzügyi válaszintézkedések mindenütt elérték maximális szintjüket, különösen a fejlődő világban, ahol a kormányzatok mozgástere csökken a magas deficitek, a növekvő adósságok és az egyre bizonytalanabb devizapiaci mozgások miatt.

Ezt a fajta politikai döntéshozatali bizonytalanságot felnagyították azok az erőfeszítések, amelyek a mostani járványidőszak három fő céljának elérésére vonatkoznak. Ezek a célok egyrészt a megfelelő közegészségügyi helyzet megőrzéséből, a polgárok védelméből, másrészt a társadalom, a gazdasági jólét és a pénzügyi életképesség további károsodásának elkerüléséből, harmadrészt a korlátozások minimalizálásából állnak.

Ezekkel a bizonytalan, zavaros és volatilis feltételekkel szemben a részvények és más kockázati eszközök ellenállónak bizonyultak.

A befektetők jelentős hányada kész folytatni az árfolyamesésben történő vásárlást vagy azért, mert azt gondolják, hogy nincs alternatívájuk a részvényeknek, vagy azért, mert az elmúlt néhány év piaci visszapattanásai azt az érzetet fűtik bennük, hogy kimaradnak a jóból. Ezt a helyzetet két tényező segíti elő.

Először is a befektetők roppant mértékben bíznak abban, hogy a rendszerszintű fontosságú jegybankok – nevezetesen az amerikai Fed és az Európai Központi Bank – a piaci zavarok első jeleire likviditást öntenek a rendszerbe, függetlenül attól, hogy még meddig kell benyomulniuk a kísérletező, nem konvencionális politika területére.

Azzal azonban, hogy egyre szélesebb szakadék alakul ki a piaci értékelések és a gazdasági fundamentumok között, a jegybankok a saját hitelességüket veszélyeztethetik, fokozhatják a vagyoni egyenlőtlenségeket, és növelhetik a jövőbeli pénzügyi stabilitás kockázatait.

Másodsorban a befektetők a piacokat érintő jelenlegi kihívások legtöbbjét – ha nem mindegyikét – nemcsak átmenetinek, hanem visszafordíthatónak is tartják. Feltételezésük szerint az amerikai választással kapcsolatos bizonytalanságok gyorsan megoldódnak, a fiskális és strukturális reformok újraindulnak, valamint felgyorsulnak az előremutató folyamatok a koronavírus elleni kezelések, a vakcinák vagy a nyájimmunitás terén.

Nem tudom megjósolni a választás kimenetelét, és nem tudok előrejelzéseket adni az egészségügyi helyzet javulásával kapcsolatban sem. A lehetséges gazdasági szcenáriók és a következményeik azonosításában azonban már valamelyest biztosabb vagyok.

Ebben a kérdésben az időzítés kiemelten fontos. Az, hogy most vagy néhány hónap múlva születnek meg az átfogó szakpolitikai válaszok, közvetlenül kihat a potenciális következményeikre.

Elvégre minden nappal, amivel késnek a törvényhozók, kevesebb embert fognak foglalkoztatni a cégek, több elbocsátás lesz, valamint a vállalati csődkockázatok is nagyobbak, különösen azoknak az egyre gyarapodó számú cégeknek a körében, amelyeknek romlik a pénzügyi ellenálló képességük, ahogy szigorúbb hitelezési feltételekkel szembesülnek.

Minél tovább tart a késlekedés, annál nagyobb lesz az a probléma, amelyet bármilyen jövőbeli segélycsomagnak kezelnie kell majd, illetve annál nehezebb lesz a segélycsomag kialakítása és megvalósítása.

Az elmúlt néhány évben a befektetők jellemzően busás hasznot húztak abból, hogy elkülönítették a piaci érték hagyományos meghatározóit, és csak egy dologra fókuszáltak: a piacok által kapott bőséges és kiszámítható likviditási injekciókra.

A következő néhány hónap azonban valószínűleg komoly erőpróba lesz ebből a szempontból. A Wall Street oly módon vált le a reálgazdaságról, ahogy arra csak kevesen számítottak. Hiba lenne úgy következtetni a jövőre, hogy közben nem állunk meg átgondolni a növekvő járulékos károkat és a nem várt következményeket.

Azzal, hogy egyre szélesebb szakadék alakul ki a piaci értékelések és a gazdasági fundamentumok között, a jegybankok a saját hitelességüket veszélyeztethetik, fokozhatják a vagyoni egyenlőtlenségeket, és növelhetik

a jövőbeli pénzügyi stabilitás kockázatait

www.project-syndicate.org