Nem mindig baj, ha a falnak is füle van

A 180–280 nanométeres hullámhosszúságú ultraibolya-sugárzás, amelynek legnagyobb részét az ózonréteg elnyeli, roncsolja a vírusokat, ezért hatékony fegyver a Covid-fertőzés elleni küzdelemben. A probléma „csupán” az, hogy ez a fény az emberre is ártalmas, a vírussal szennyezett levegőt tehát speciálisan szigetelt berendezésen kell keresztüláramoltatni, de úgy, hogy az a lehető leggyorsabban elpusztítsa a légtérbe került kórokozókat.

A feladat megoldásán a német Heraeus vállalat hatvan szakembere fél éven át dolgozott, és sikerrel járt:

az általuk kifejlesztett új berendezés a vírusok 99,99 százalékát képes elpusztítani.

A rendszer működésének fizikai-informatikai alapja a légáramlatok digitális szimulációja. Ehhez a Heraeus mérnökei egy a Siemens által kifejlesztett szoftvert használtak fel, amely akár a köhögések által keltett légmozgást is pontosan képes modellezni.

A víruspusztító-légtisztító csupán egy az épületeket okosabbá tévő technológiai újdonságok sorában, bár jelentőségét manapság nehéz eltúlozni. A Covid-fertőzések döntő részét – nagyjából 90 százalékát – ugyanis a városokban regisztrálják, ahol sokkal gyakrabban „kerülünk közel” egymáshoz, így a sok embert befogadó épületek levegőjének tisztítása (is) kiemelten fontos feladat.

Az okosépületek természetesen nem csupán az egészségünkre ügyelnek.

A falak, amelyek között életünk felét töltjük, évezredeken keresztül érzéketlenek, süketek, vakok voltak, de a szenzorok és a dolgok internetje révén immár látnak és hallanak bennünket. Az érzékelő és egyre okosabb épületek élhetőbbek, biztonságosabbak és olcsóbbak is.

Az épületinformatikai rendszerek lelke egy háromdimenziós modell – digitális iker –, amely az épületet szinte minden releváns szempontból pontosan szimulálja. Gyors adatfeldolgozással nemcsak a veszélyhelyzeteket jelezhetjük időben, de azt is, hogy hol van szükség javításra vagy éppen megelőző karbantartásra. A nagyobb fokú digitalizáltsággal párhuzamosan a kiberbiztonság szempontjaira is jobban kell ügyelni, de ezen a téren támaszkodhatunk a másutt már jól működő gyakorlatokra és megoldásokra.

Az Európai Unióban az energia 40 százalékát az épületek használják el, egy átlagos épület pedig ennek a fogyasztásnak akár a felét is elpazarolhatja, ha fölöslegesen vagy nem elég hatékonyan működik a világítás, szellőztetés, fűtés és légkondicionálás.

Ezeket az adatokat figyelembe véve értékelhetjük igazán, hogy az okosépületek, amelyek azt is „látják”, hogy hol tartózkodunk bennük, célzottan képesek beállítani a megfelelő a fényerőt és hőmérsékletet, és így szabályozzák a légfrissítést és a fertőtlenítést is. 

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az okosépületek piaca („smart building market”) rendkívül dinamikusan bővül világszerte:

a Precedence Research friss előrejelzése szerint a következő években átlagosan 12,5 százalékos lehet az éves növekedés, a piac mérete pedig 2027-re meghaladja a 127 milliárd dollárt.

Az épületeknek most még csak nagyon kis hányada van felruházva okosrendszerekkel. Ezeket a megoldásokat a legkönnyebb tervezetten, előre beépíteni, de annak sincs semmi akadálya, hogy a meglévő épületeket tegyük okosabbá. 

Az okos-infrastruktúra tehát intelligensen kapcsolja össze az energiarendszereket, az épületeket és a különböző iparágak szereplői által nyújtott szolgáltatásokat úgy, hogy nem csupán az élet- és munkakörülményeinket javítja jelentősen, de a hatékonyságot, a fenntarthatóságot, a kényelmet is. Egyre több épület van, amely már „okosan születik”, de az életen át tartó tanulás az esetükben is érvényes imperatívusz: az okos fiatalok még okosabbá tehetők, és az idősebbek előtt sincs elzárva a felzárkózás útja.