Fontos értékünk a szolidaritás

Az emberiség több évezredes erkölcsi szabálya és gyakorlata mások segítése, amire a világvallások is alapértékként tekintenek.

Az elmúlt két év, különösen az elmúlt hetek eseményei középpontba helyezték a társadalmi szolidaritás különböző csatornákon keresztül történő megnyilvánulásait, a lakosság és a civil szervezetek támogató tevékenységét. Felértékelődött az adományozás és az önkéntes munka szerepe, miközben az összefogás a rászorulók és a bajbajutottak megsegítése érdekében példaértékű kezdeményezéseket hozott felszínre. Szolidaritást gyakorlunk egyénileg vagy civil szervezetek keretei között, amelyek közül több évszázados hagyományra tekintenek vissza az egyházi vagy egyházakhoz kötődő civil szervezetek.

Hazánkban a civil szervezetek mozgástere a kilencvenes évek elején nőtt meg számottevően, amikor a társadalmi-gazdasági légkör és a jogszabályi keretek kedvező feltételeket teremtettek a lakosság öntevékeny szerepkörének kibontakozásához. A nonprofit szervezetek száma az utóbbi három évtizedben 16 ezerről 61 ezerre nőtt. 2020-ban 14 százalékuk tartozott az adományozó szervezetek közé, az általuk nyújtott támogatások reálértéke az utóbbi tíz év alatt 43 százalékkal nőtt. Az összes támogatás 13 százaléka a lakosságot, 87 százaléka a különféle szervezeteket célozta meg, 85 százaléka pénzbeli, 15 százaléka pedig természetbeni támogatásként jelentkezett.

Az ukrajnai háború kezdete óta a segítségnyújtás adományokhoz kötődő formája nagyon fontos szerepet játszik. Ezen belül a lakosságtól származó támogatások fontos kiegészítői a hazai és a nemzetközi szervezetek közös erőfeszítéseinek. Az emberek összefogásának intenzitása azt jelzi, hogy a szolidaritás továbbra is alapvetően fontos társadalmi értéknek számít a hazai lakosság körében. A civil szervezetek munkájában, a segítségnyújtásban, az adományok kezelésében és szétosztásában nélkülözhetetlen az önkéntes segítők tevékenysége.

Az önkéntes munka a járvány időszakában is fontos szerepet játszott, amikor az időskorú népesség védelme és a karanténba kerültek ellátása érdekében az önkéntes tevékenységek közül felértékelődött a korábban is gyakorinak számító ügyintézés, vásárlás, betegápolás és idősgondozás szerepe. A háború okozta menekültáradat közvetlen, határ menti helyszínein az önkormányzatok, egyházak és civil szervezetek munkáját azonnal önzetlen önkéntesek sokasága támogatta, és támogatja folyamatosan, és az Ukrajnából menekülők országszerte számíthatnak a lakosság önzetlen segítségére.

Az önkéntes munkát végzők népességen belül aránya az utóbbi években 30 százalék körül van, 2020-ban a járványt megelőző időszakhoz képest valamelyest csökkent. Ennek oka egyrészt az, hogy az idősebbek kevésbé tudtak részt venni önkéntes tevékenységekben a járvány elleni fokozott védelmük miatt, másrészt az, hogy sok középiskolás kötelező közösségi szolgálatát – szintén a járvány miatt – el kellett halasztani. A 25–44 éves korcsoportban ugyanakkor nőtt az önkéntes munkát végzők aránya, ezen belül azoké, akik nem valamilyen szervezeten keresztül, hanem közvetlenül igyekeztek segíteni. A közvetlenül segítők népességen belüli aránya nőtt a gyermekes háztartások tagjai körében, a fővárosnál kisebb városokban és a munkanélküliek között is. A tevékenység kedvezményezettje leggyakrabban a rokonok, barátok, ismerősök köre. Az önkéntes munkát végzők körében a legnagyobb mértékben – 40-ről 56 százalékra – az ügyintézésben, vásárlásban segítők aránya nőtt, és a járványt megelőző időszakban mértnél nagyobb részük végzett betegápolási, idősgondozási tevékenységet, valamint házi- és ház körüli munkát is.

A szolidaritás, az anyagi és személyes segítségnyújtás öröme, ami az önkéntes tevékenység fő motivációja, a jelen körülmények között is alapértéknek számít, és a rászorulók megsegítése érdekében történő összefogás állandó motorja.