Óvatosan a gyermekeknek szóló reklámokkal

Legyen szó akár a Youtube-on és az Instagramon influenszer hirdetésekkel is népszerűsített kérdezz-felelek kvízjátékról, melyben egy szuperintelligens majomtól  – nem mellesleg emelt díjas SMS-tarifával – kérdezhet a kiskamasz gyermekünk mindenfélét, vagy esetleg az óvodáskorúak határozott érdeklődésének kiváltására alkalmas, egy multivitamin-készítmény megvásárlásakor grátisz megszerezhető, szivacs alakú mesehőssel díszített kulacsról vagy az univerzumot bevilágító fejlámpáról, tény, hogy felelős szülőként nem igazán szeretjük, ha gyermekeink fogyasztói igényeit egy-egy nekik célzott reklám felkelti, majd végül addig nyaggatnak minket, hogy beadjuk a derekunkat és megvesszük a reklámozott terméket. Hiszen nehogy pont neki ne legyen menő kulacsa, fejlámpája, matricája stb. 

A hatáskörrel rendelkező hatóságok, így a magyar Gazdasági Versenyhivatal és az általános hatáskörben eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok sem kedvelik a kiskorúakat vásárlásra buzdító reklámokat, hanem akár komolyabb pénzbírságok kiszabásával, vagy utóellenőrzés keretében számon kérhető és rendszerint számon is kért kötelezésekkel igyekeznek kedvét szegni a jogsértő vállalkozásoknak és a többi piaci szereplőnek is a hasonló magatartások elkövetésétől. A kisgyermekek gyűjtőszenvedélye és birtoklási vágya ugyanis ösztönös és nagyjából csak 7-8 éves korban jönnek rá a gyerekek arra, hogy mi is a hirdetések célja, illetve időbe telik, mire értelmi és érzelmi képességeik egyáltalán oly mértékben kifejlődnek, hogy egy-egy reklám, vagy ajánlat valós értékelésére képesek lesznek. Érthető tehát, hogy a jog – a maga eszközeivel – komplex védelmet kíván biztosítani számukra. Ezért több jogszabály is tartalmaz előírásokat, így például a reklámtörvényünk az általános reklámtilalmak körében tiltja többek között az olyan reklámokat, amelyek alkalmasak a gyermekek, illetve a fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, pl. erőszak bemutatása révén. Tilos továbbá az említett fogyasztói kört szerencsejátékban történő részvételre felszólítani, vagy számukra alkoholt népszerűsíteni. A médiaszolgáltatási törvény és a sajtószabadságról szóló törvény is szab korlátokat, és optimális esetben a reklámkészítő asztaloknál ezeket mind ismerik.

 Kiemelt figyelemre érdemes a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény hírhedt, ún. feketelistájának 28. pontjában megfogalmazott tényállás, amelynek megvalósítását mindenképp érdemes elkerülni, nevezetesen amikor a reklámban gyermekkorúakat közvetlenül felszólítanak a reklámozott áru megvételére, vagy igénybevételére, illetve arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut. Az ilyen magatartással minden egyéb feltétel nélkül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülő, jogsértő magatartást valósít meg a vállalkozás. E körben nem bír jelentőséggel, tehát védekezésként sem hozható fel sikerrel, hogy nem is maga a gyermek köt, vagy köthet érvényesen adásvételi szerződést, hanem végül az általa – a nyaggatás révén – meggyőzött más személy, felnőtt vásárolja meg a reklámozott árut. A kreativitásnak komoly korlátot kell, hogy szabjon továbbá, hogy a tilalmazott „közvetlen felszólítás” megvalósítására nem csak a „vásárold meg”, „szerezd meg”, „gyűjtsd össze”, „próbáld ki” felszólító tartalmak, de a vásárlásra, megszerzésre motiválás is alkalmas lehet. Mindegy továbbá, milyen nyomatékkal hangzik el a felhívás, és végül a  vásárlásra rábírás bekövetkezik-e, mert feketelistás tényállásról lévén szó, ezeket a hatóság nem kell, hogy vizsgálja. Amennyiben a reklám azt sugallja, hogy a reklámozott termékre a gyereknek szüksége van, mert általa előnyökre tehet szert, vagy esetleg hátrányba kerül, ha nem szerzi azt meg, akkor a GVH következetes joggyakorlata szerint a reklám üzenete egyenértékű a „vedd meg” felszólítással. Úgyszintén, amennyiben például egy promóciós ajánlatnak az elérése, így a gyűjteni való figurákhoz való hozzáférés csakis egy adott termék megvételét követően válik lehetővé, akkor „közvetlen felszólítás” valósul meg, anélkül, hogy a reklám azt kifejezetten rögzítené. Az a körülmény pedig, hogy a reklámban nem gyerekek szerepelnek, hanem felnőttek adnak hangot plüssfigurák iránti rajongásuknak, szintén nem kockázatmentes. A gyermekreklámok tehát nem generálisan tilalmazottak, de komoly jogi korlátokkal szembesülnek a reklámozók, így jobb esetben felkészülten, a jogi környezet és a GVH vonatkozó döntéseinek ismeretében alakítják ki a kiskorúakat célzó reklámtartalmakat, akár egy szakértő vagy az Önkéntes Reklámszabályozó Testület szakmai álláspontját is előzetesen kikérve. Banánhéj bőven akad, melyen olykor még olyan vállalkozás is elcsúszik, melynek vitaminreklámjában a zöldségfogyasztás, illetve az egészséges étrend becsmérlésére való alkalmasság volt indoka a hatósági elmarasztalásnak.