2015-ben fogadta el az ENSZ az Agenda 2030 programot, amely 17 ambiciózus fejlődési célt tűzött ki, köztük a megfizethető és tiszta energiát, a fenntartható városokat és közösségeket, a felelős fogyasztást és termelést, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépést. Ezek együttesen nagyon jól illeszkednek egy másik, manapság legalább olyan gyakran emlegetett – bár már a múlt század 60-as éveiben megjelent – koncepció, a körkörös gazdaság keretei közé, amely az egyszeri fogyasztásra épülő, környezetszennyező, pazarló modell leváltását, az újrahasznosítást, a termékek élettartamának meghosszabbítását és az erőforrások hatékonyságának növelését tűzi ki célul.
Az új célok elérése új technológiai igényeket támaszt. Az újrahasznosítás kulcsa az „okos” begyűjtés és szétválogatás, amelyet szenzorok és robotok alkalmazása teheti hatékonnyá. A hatékonyság növelésében a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás új vívmányai segíthetnek, az élettartam-hosszabbító alkatrészcserékben pedig a 3D-nyomtatás. Az interaktív platformok kialakítását és működtetését az IoT, az adatbázis-kezelés új vívmányai támogathatják.
A felsorolásból világosan látszik: a körkörös gazdaság koncepciójában megfogalmazott célok eléréséhez szükséges, zömében digitális technológiák rendelkezésre állnak, a kihívás „csupán” abban áll, hogy újabb és újabb területeken állítsuk őket csatasorba, és megtaláljuk azokat a kereteket, amelyekben ezek a megoldások egymást erősítve hoznak létre működő rendszereket. Új ötletekből – nem kis részben az innovatív startupoknak köszönhetően – szerencsére nincs hiány.
A fenntartható hulladékkezelés egyik – a szó szoros értelmében is – „égető” kérdése, hogy mihez kezdjünk a leselejtezett gumiabroncsok tömegével. Egyedül Németországban, amelynek 83 millió lakosa közel 48 millió személygépkocsit üzemeltet, évente 600 ezer tonnányi gumiabronccsal kell(ene) valamit kezdeni. Az elégetés – bármilyen „környezetbarát” módon valósítjuk meg – óriási pazarlás, hiszen egy modern abroncs értékes alapanyagokból (gumi, textil, acél) készült igazi high-tech termék, amelyet egy körkörös gazdaságban nem szabadna az első „futam” után az enyészetnek átengedni. A Pyrum Innovations pontosan erre a problémára kínál megoldást. A saarlandi cég által kifejlesztett, a Siemens technológiáját is használó eljárás a gumiabroncsokból értékes alapanyagokat (kőolajat, földgázt, szenet) állít elő, méghozzá teljesen zöld technológiával: a folyamatnak csupán a beindítása igényel energiát, a továbbiakban már az előállított földgáz egy része „forog vissza” mint üzemanyag.
A hulladék hasznosításához hasonlóan a mostanihoz hasonló, erőforráshiányos időkben nagy jelentőséggel bírnak azok a módszerek is, amelyek révén a megszokott termékek új alapanyagokból, a korábbinál „zöldebb” technológiákkal állíthatók elő. Jó példa erre a kínai Cathay Industrial Biotech Ltd. újítása, amely a poliamid-gyártást forradalmasíthatja. A textilipartól (nejlon) a gumiabroncs -gyártásig rendkívül széles körben használt poliamidokat korábban kizárólag fosszilis alapanyagokból, petrolkémiai módszerekkel állították elő. A Cathay szakemberei ezt „bio-feldolgozóipari” eljárással váltották fel, alapanyagként pedig kukoricát és más megújuló biomasszaanyagot használnak. A Siemens megoldásait is alkalmazó gyártás rendkívüli precizitást igényel: attól kezdve ugyanis, hogy elindították, már nem lehet megszakítani. A szétválogatástól a karbantartásig a teljes folyamat digitalizált – a legtöbb egység digitális ikerrel is rendelkezik –, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az eljárás szén-dioxid-kibocsátása mindössze fele a hagyományos, kőolajalapú technológiáénak.
A példák sorát folytathatnánk, de a tanulság így is nyilvánvaló: a körkörös gazdaság nem valósulhat meg a negyedik ipari forradalom vívmányai nélkül. A digitális technológia a tisztább, környezetbarát jövő egyik záloga.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.