Új időszámítás a japán bérekben?
A második világháború utáni gazdaságfejlődés egyik legérdekesebb példája Japán. Vesztes, lerombolt országként a világháború utáni újjáépítés sebessége, a fanatikus társadalmi elköteleződés, a technológiai és termelés-szervezési újítások sorozata, valamint az évtizedekig tartó kedvező demográfia együttesen alapozta meg a gazdasági csoda évtizedeit. A kedvező időszakot az 1989–1991-es eszközáresés zárta, ami soha addig nem látott alkalmazkodást váltott ki, amit az országban elvesztett évtizedként emlegetnek. Japán közgazdasági értelemben több gazdasági tényezőt tekintve azóta sem heverte ki az eszközárbuborék kidurranását.
A munkaképes korú népesség számának alakulása meghatározta az ország gazdasági teljesítményét. Japán teljes népessége 1945 végén 72,2 millió fő volt. A munkaképes korúak (15–64 éves) száma a második világháború után jelentősen nőtt, az adatszolgáltatás 1968-as bevezetésekor 69,4 millió fő volt, ami az 1990-es évek közepén 87 millión tetőzött. Azóta jelentősen visszaesett, és 2022 decemberében 74 milliót tett ki. A munkaképesek számának ilyen drasztikus csökkenésének a munkaerőhiány miatt jelentős béremelkedést kellett volna kiváltania.
A nehézség mellett Japán termelékenysége kiugróan magas volt a fejlett országok között az utóbbi évtizedekben.
Igaza van annak, aki felhívja a figyelmet az ottani gazdaság tartósan alacsony GDP-növekedési rátájára. Azonban ennél is fontosabb, hogy ha a kibocsátás évi 1 százalékkal nő, miközben a munkaerő 1 százalékkal csökken, akkor az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység 2 százalékkal bővül. A Japánban az utóbbi évtizedekben tapasztalt magas termelékenységbővülés a fejlett országok többségében csak álom marad. Ez szintén bérnövelő hatású tényező kellett volna legyen.
Az országot történelmileg alacsony munkanélküliségi ráta jellemzi. Ez 1990 után 6 százaléknál sosem emelkedett magasabbra, ráadásul rekordmagas foglalkoztatási ráta mellett. Ezek önmagukban magyarázatra szorulnak. Rekordalacsony munkanélküliség, nagy termelékenység, mégis elmaradt a bérek emelkedése. Ha az inflációs helyzetet is megvizsgáljuk, akkor a világ egyik leglaposabb Phillips-görbéjét kapjuk, tehát rekordalacsony munkanélküliség mellett sem növekedett a pénzromlás. Mindez a makrogazdasági törvényszerűségeket ismerők számára ellentmondásnak tűnik.
Ehhez a helyzetértékelésbe ad teljesen új perspektívát Charles Goodhart és Manoj Pradham A nagy demográfiai fordulat című könyve, ami 2023-ban magyar nyelven is megjelenik a Pabooks gondozásában. A szerzőpáros is elismeri, hogy a fenti demográfiai trendek mentén a béreknek növekedniük kellett volna, ehelyett nagyjából stagnáltak. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a japán munkaerő-csökkenés akkor következett be, amikor a világ többi része dúskált a munkaerőben a posztszocialista blokk és Kína globális gazdaságba kapcsolásával. Ezért a japán vállalatok a délkelet-ázsiai és a kínai termelés áthelyezésével profitáltak a globális munkaerő-kínálat növekedésből.
Miközben Japánban a hazai beruházások csökkentek, az FDI-kihelyezésen keresztül évről évre két számjegyű növekedést ért el a külföldi beruházás.
Így a japán vállalatok profitálhattak az olcsó külföldi munkaerőből és elkerülhették a nemzeti szintű munkaerőhiány béremelő hatását.
A helyzet azonban nem tarthat örökké. A március végi Financial Times véleménycikkében Kana Inagaki a japán bérdinamika változásáról írt. A feszes munkapiac és a szükséges keresletélénkítés miatt az ottani kormányzatok „abenomics”, majd további gazdaságélénkítő politikája mentén 10 éve javasolják a magánszektornak a fizetések emelését az éves márciusi bértárgyalásokon (shunto tárgyalások). A tartós dezinflációs környezet miatt azonban a vállalati szektor eddig nem emelte a jövedelmeket a kormányzati kérés szerint. Most azonban több jele van, hogy a vállalatok rákényszerülnek minderre.
Az emelkedő infláció és a rivális cégek munkaerő-elcsábítása miatt a cégek egyre kevéssé tudnak kimaradni a bérversenyből.
A globális folyamatok lenyomata is látszik. A korábbi olcsó kínai, délkelet-ázsiai munkaerő költsége növekedett, így az olcsó alternatíva időszaka véget ért. Amennyiben a 2023-as bérdinamika ezt megerősíti, úgy Japánban több mint három évtized után a defláció helyett újra az infláció miatt lehet izgulni. Ez új időszámítás lenne az ottani gazdaságpolitikában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.