Mi következhet az USA és Kína technológiai háborújában?
Anthony Blinken amerikai külügyminiszter 2022 októberében a sajtó képviselőinek kifejtette, hogy a világban jelenleg intenzív verseny zajlik azért, hogy ki formálja a következő korszakot, ennek a versengésnek a középpontjában pedig a technológia áll, ami alapvető forrása egy nemzet erejének. Nem meglepő tehát, hogy az USA és Kína konfliktusának első számú frontvonala látványosan a technológia területére tevődött át az elmúlt években. A kínai technológiai szektort sújtó amerikai intézkedések úgy tűnik, rövid távon hatékonynak bizonyulnak. A Huawei árbevétele például 2021-ben közel harmadával csökkent az amerikai intézkedések eredményeként. 2022-re sikerült ugyan megállítani az árbevétel esését, ugyanakkor a vállalat profitja közel 70 százalékot zuhant az előző évhez képest. A statisztikák azt mutatják, hogy az amerikai szankciók miatt Kína bajba került a félvezetők terén is. Az ország mikrocsipimportja mennyiségben 2023 első két hónapjában 27 százalékkal csökkent. Már pedig a félvezetők a digitális gazdaság alapját jelentik, ami a kínai GDP közel 40 százalékát generálja. A rövid távú hatás tehát drasztikus és egyértelmű, a közép- és hosszú távú megítélésében azonban már eltérnek a vélemények. Egyes nemzetközi szervezetek szerint kérdéses, hogy 2030-ra Kína az USA-t megelőzve a világ legnagyobb gazdasága lehet-e. Más elemzők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy Kína összességében már az USA előtt jár a technológiai innováció jó néhány területén, így előbb-utóbb kiépíti azokat a kapacitásokat, amelyek révén függetleníteni tudja magát az Egyesült Államoktól és szövetségeseitől, az amerikai szankciók pedig csak felgyorsítják ezt a folyamatot.
A technológiai fronton kialakult helyzet egyik sajátossága, hogy Peking sem tud úgy visszavágni, hogy hosszú távon ne sérülnének a saját érdekei is.
Az amerikai Micron vállalat szankcionálása inkább tekinthető látszatintézkedésnek, mivel a következményei eltörpülnek az amerikai intézkedések kínai techszektorra gyakorolt hatásai mellett. Ezzel együtt lehet rá számítani, hogy a kínai hatóságok fellépnek majd egyes amerikai techcégekkel szemben, mivel ezek az intézkedések jól eladhatók a hazai közvélemény felé. Az olyan kritikus nyersanyagok kivitelének korlátozása, mint a ritkaföldfémek, szintén kézenfekvő fegyvernek tűnik, és Peking már be is jelentett exportkorlátozó intézkedéseket két nyersanyag esetén. Ugyanakkor a kínai vezetés Európa és az orosz földgáz példájából láthatja, hogy a nyersanyagszállításban meglévő dominancia fegyverként való alkalmazása a jelenlegi, feszült geopolitikai helyzetben hogyan indít be drasztikus leválást, ami hosszú távon a befolyás elvesztéséhez vezet.
A technológiai háború várható folytatódását vetíti előre, hogy az amerikai kormányzat nem vázolt fel forgatókönyvet a techszankciók feloldására, így nem kínált fel Kínának lehetőséget arra, hogy „exit stratégiát” válasszon.
Az intézkedések ezért egyértelműen annak a jelei, hogy a Biden-kormányzat nem valamilyen lépést akar kikényszeríteni Kína részéről, hanem vissza akarja vetni a vetélytársát azon a területen, ami a jövő hatalmi befolyása szempontjából meghatározó.
És bár egyelőre nem látható egyértelműen, hogy a techszankciók mennyiben szolgálják ezt hatékonyan hosszú távon, az Egyesült Államok vezetésének jelenleg nincs jobb eszköz a kezében, hogy időt nyerjen, amíg javítja a pozícióit a stratégiai versenyben.
A technológiai háborúban bevetendő egyik új fegyver az FDI-kiáramlást korlátozó szabályozás lehet, amely a hírek szerint most formálódik a washingtoni kormányzat berkeiben, és amelyhez hasonló intézkedésekre az Európai Bizottság is javaslatot készül tenni. Márpedig Kína továbbra is nagyon várná a külföldi befektetőket, amint azt Li Csiang miniszterelnök globális vállalati vezetőkkel folytatott márciusi találkozóján egyértelműen megfogalmazta.
Hogy mely ország lesz a technológiai innováció éllovasa, az nagymértékben a tehetségek megszerzésének és megtartásának, a kutatók és szakemberek rendelkezésre állásának és az oktatás színvonalának is a függvénye.
Ha az Egyesült Államok még hatékonyabban akarja visszafogni Kínát, akkor nem csupán a technológiákhoz, hanem a tehetségekhez való hozzáférését is korlátoznia kell, így nem lenne meglepő, ha a munkaerő-áramlást is elérné a két nagyhatalom rivalizálása. A nagy kínai technológiai platformok, illetve a kínai techcégek által működtetett adatközpontok is kiemelt figyelemre számíthatnak Washington részéről, hiszen ezek a vállalatok hatalmas adatmennyiséget gyűjtenek össze a felhasználóikról.
Az USA stratégiája csak abban az esetben lehet hatékony, és akkor szigetelheti el Kínát sikeresen bizonyos technológiai területeken, ha a szövetségesei is beállnak mögé, így az Európai Unió további nyomásgyakorlásra számíthat Washington részéről. A technológiai háború ugyanakkor jó teszt arra nézve, mennyire gondolja komolyan az EU a stratégiai autonómiáját. A tudásbázis és a legújabb technológiák jelentik a jövő gazdasági növekedésének és versenyképességének alapját, így ennek megőrzése túlmutat az USA–Kína rivalizáláson. Ezért egy az egyben Washington kottájából játszani és az amerikai geopolitikai érdekek mentén beszállni a technológiai háborúba ugyanúgy kockázatot jelent, mint a Kínától való egyoldalú függés bizonyos technológiák, alkatrészek és nyersanyagok tekintetében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.