A svájci nyugdíjrendszer dióhéjban

A svájci öregségi nyugdíjat alapvetően két összetevő figyelembevételével számítják. Az egyik összetevő a járulékfizetési évek száma, ideértve a saját keresőtevékenységgel szerzett jövedelem utáni járulékfizetést, valamint a hivatalosan keresőtevékenységet nem folytató személy után a keresőtevékenységet folytató házastársa által fizetett járulékkal szerezhető éveket (ez esetben a minimális nyugdíjjárulék legalább kétszeresét kell a házastársnak fizetnie), továbbá az úgynevezett bónuszéveket (tanulmányi időszakok, gyermeknevelés, katonai szolgálat, rokonápolás). A másik összetevő a keresőtevékenységgel szerzett éves átlagjövedelem (vagy a házastárs járulékfizetése által megállapítható átlagjövedelem).

A teljes svájci nyugdíjra (44-es nyugdíjskála) az a személy jogosult, aki a 20. születésnapját követően megszakítás nélkül fizette a járulékokat (vagy fizették helyette) a nyugdíjkorhatára (nők esetén 64 év, férfiak esetén 65 év) betöltéséig, vagyis a teljes nyugdíjhoz a nők esetében 43 évnyi, a férfiak esetében 44 évnyi a szükséges jogosultsági idő. Ha valaki ennél rövidebb időtartamban szerzett jogosultsági időt, akkor svájci résznyugdíjra szerezhet jogosultságot (ez esetben a nyugdíjskála mértéke 1–43 között alakulhat).

Akinél a nyugdíjskála mértéke például 19-es, az a figyelembe vehető átlagkeresethez megállapítható teljes nyugdíjnak csak a 19/44 részére szerezhet jogosultságot. Ilyen résznyugdíj esetében nem érvényesülnek a minimális nyugdíjra vonatkozó rendelkezések, mert azok a teljes nyugdíj minimumát határozzák meg (idén ez a minimum havi 1185 svájci frank). Házasságban élő személyek esetében a házastársakra vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, de ezek csak az együttesen kapott nyugdíjak összértékének maximumát határozzák meg (idén havi 3555 svájci frank).

– Egy jó példa a nyugdíjrendszerek megújítására

– Mit érdemes tudniuk a német nyugdíjrendszerről az ott dolgozó magyaroknak?

– A Brexit árnyékában – mit érdemes tudniuk az ott dolgozóknak a brit nyugdíjrendszerről?

A Svájcban dolgozó magyar munkavállalóknak és családtagjaiknak fontos tudniuk, hogy Svájc tekintetében is alkalmazni kell az Európai Unió társadalombiztosítási koordinációs rendeleteit. Ha valaki a svájci nyugdíjjogosultságán kívül Magyarországon, illetve más EU- vagy EGT-tagállamban (az Európai Gazdasági Térséghez tartozik Izland, Norvégia és Liechten­stein, az Európai Unió pedig egyelőre 28 tagállamot ölel fel) is szerez nyugdíjjogosultságot, akkor a nemzetközi nyugdíj-megállapításra vonatkozó európai uniós rendelkezéseket kell alkalmazni az érintett államok által fizetendő nyugdíjak kiszámításakor.

Az EU koordinációs rendeleteiben foglalt alapelvek lényege, hogy a nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett biztosítási és szolgálati időket a nyugdíj megállapításánál figyelembe kell venni, továbbá az EU- és EGT-államok, valamint Svájc területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerülő lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

A nyugdíjbiztosítási szervek a nyugdíj összegének meghatározásakor kettős számítást végeznek.

Az első számításban a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási vagy szolgálati idő, valamint átlagkereset, járulékalap és nyugdíjjóváírás alapján. Ez a nemzeti vagy független ellátás.

A második számításban a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. Vagyis e számításban először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.

Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás. A két számítás elvégzése után a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg. Az adott tagállamtól járó nyugellátás megállapításakor kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe. Ezért a tagállamok egymás között nem közlik a nyugdíjigénylő náluk szerzett keresetét és az ennek alapján náluk fizetett járulékát, mivel a másik tagállamtól járó nyugdíj megállapításában ennek nincs jelentősége. Ha valaki nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor csak a második számítást végzi el az érintett állam nyugdíjhatósága – feltéve, hogy a minimális feltétel (jellemzően 12 biztosítási hónap szerzése) teljesült az adott államban.

Ha egy tagállamban a pro rata számításhoz szükséges minimális időtartamnál is rövidebb biztosítási időt szerzett valaki, akkor ezt az időt meghatározott esetekben hozzá lehet számítani egy másik tagállamban szerzett biztosítási időtartamhoz. Az EU és az EGT ennek révén kívánja elkerülni a túlzott nyugdíjbürokráciát, egyúttal biztosítani, hogy az unió területén szerzett egyetlen napnyi biztosítási idő se vesszen kárba.

Minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére.

A nemzetközi nyugdíj-megállapítás kapcsán az illetékes svájci hatóság a Svájci Kompenzációs Hatóság (SCO) nemzetközi adminisztrációs ügyfélszolgálata (EAI).

Ha egy Svájcban élő, dolgozó magyar szerzett akár Magyarországon, akár bármely más EU- vagy EGT-tagállamban biztosítási, jogosító vagy szolgálati időt, akkor feltétlenül adja be ennél az ügyfélszolgálatnál az érintett államoktól igényelt nyugdíja iránti kérelmét. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha olyan államban szerzett nyugdíjjogosultságot, amely nem az EU vagy az EGT tagja, de Svájc és az érintett állam között hatályban van szociális biztonsági együttműködési megállapodás (például Egyesült Államok).

A svájci–magyar vegyes házasságban élő házastársak részére a svájci jogrend biztosít egy különleges nyugdíj-megállapítási lehetőséget a házasság felbontása esetére, amely az elvált házaspár jövedelemmegosztásán (splitting) alapul. A splitting lényege, hogy a házasság fennállásának időtartama alatt a házaspár által szerzett összesített jövedelmet egyenlő arányban meg lehet osztani az elvált felek között. Az erre irányuló kérelmet bármelyik fél a másik fél hozzájárulása nélkül is beadhatja a nyugdíjhatóságnak.

A svájci nyugdíjrendszer lehetőséget ad kiegészítő juttatás igénylésére is, ha a nyugdíjas személy állandó jelleggel Svájcban tartózkodik. A juttatás akkor igényelhető, ha a kérelmező bizonyítja, hogy a nyugdíja és egyéb bevételei nem fedezik az alapvető megélhetési költségeit.

Nem svájci állampolgárok részére további feltétel, hogy legalább tíz éve megszakítás nélkül Svájcban éljenek a kérelem benyújtásának időpontjában. Kétféle juttatás igényelhető: éves kiegészítő juttatás (havi kifizetéssel) vagy betegség, illetve rokkantság következtében felmerülő költségek megtérítése. A juttatás összege a kérelmező személyes és anyagi helyzetétől függ. A kérelmet a lakóhely szerinti kanton kompenzációs hivatalához kell benyújtani.