Az olajár elszállhat, de az OPEC egyelőre egyben maradhat

Egyre erősebbek a tagországok közötti önállósodási törekvések, a termelés növeléséről szóló közös döntés elmaradása az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia közötti konfliktus következménye – mondta a VG-nek az Erste olaj- és gázipari elemzője, Pletser Tamás. A két ország egyébként komoly régiós rivális, versengésükben egyelőre az Emirátusok áll nyerésre – tette hozzá. Jó példa erre, hogy

amikor a szaúdiak megtiltják egyes magas hozzáadott értékű izraeli termékek behozatalát, akkor valójában az Emirátust szankcionálják, ugyanis a kereskedelem rajtuk keresztül zajlik.

Közben az Emirátusok összességében jobban modernizálódik, ami szintén nem tetszik az agresszív politikát folytató, regionális vezető szerepét megtartani igyekvő Mohammed bin Salman szaúdi koronahercegnek. Emellett még több forró pont is van a két ország viszonyában, amelyek talán megmagyarázzák, hogy az egykori barátság hogyan romlott meg. Az Egyesült Arab Emirátusok viszonya meglehetősen jó Törökországgal, ami szintén vörös posztó lehet a szaúdiak szemében, de Izraellel is kiegyezett, egyszóval nem hajlandó a Szaúd-Arábia melletti „kistestvér” szerepet játszani tovább.

A kérdés tehát messze nem csak az olajról szól, ami azért is érdekes, mert az olajexportnak döntő szerepe van mindkét arab ország gazdaságában – hangsúlyozta az Erste elemzője. Bizonyos mértékig persze érthető az Emirátusok vétója, ugyanis a kapacitásaihoz képest a tagok közül

ő termeli a legkevesebb olajat, mindössze napi 2,6 millió hordónyit, miközben akár 4 millió hordóval is a felszínre tudna hozni.

Joggal merül fel a kérdés: ha ennyi érdekellentét van a meghatározó tagok között, akkor miért érdemes mégis egységbe tömörülniük? A válasz Pletser Tamás szerint egyszerű.

Most feszültségek vannak ugyan a kartellben, de alapvetően minden fő olajtermelő ország számára szerencsés, ha egységbe tömörülve, egyeztetve határozzák meg a kitermelési szinteket, amivel jelentősen tudják befolyásolni az olaj árát.

A végeredményt tekintve pedig – miután a döntéseket egységesen hozzák – akár egyetlen tagország is meg tudja vétózni a kitermelés volumenéről szóló határozatot, az egyes termelők nem tudnak egymás érdekei ellen tenni, azaz képtelenek gyengíteni a másik pozícióját a kitermelési volumen szándékos változtatásával.

Az Erste szakértője szerint

egyelőre az ellentéteknél erősebb a tagok közös érdeke, és 1-2 hónapon belül tető alá hozzák majd a megállapodást.

Hosszabb távon azonban nem lehet kizárni az OPEC felbomlását, illetve egyes tagok kilépését, de most senkinek sem fűződik érdeke a kartell széteséséhez, s az csak hátrányokkal járna. Minden vezető kitermelőnek rossz lenne a szervezet összeomlása. A megállapodás a tagországok számára is fontos: a kereslet gyorsan nő a gazdaságok nyitásával, és az OPEC-en kívüli termelők nem tudják tovább emelni a felszínre hozott mennyiséget. Ez a helyzet pedig az árak meredek emelkedéséhez vezet, 80 dolláros hordónkénti ár fölött viszont már mínuszba fordulna a globális olajkereslet, ami egyik kitermelőnek sem érdeke. Pletser Tamás szerint azonban rövidtávon a jelenleg 77 dolláros Brent ár 80 dollár fölé is száguldhat.