Rémálom Olaszorzágban: sorozatos csőd az operáknál

A kulturális ügyek minisztere – Sandro Bondi – a héten tárgyal a tucatnyi olasz operaház gazdasági vezetőivel, hogy kiutat keressenek a válságból. Az ókori római amfiteátrumában tartott előadásairól híres Veronai Opera a hasonló olasz intézmények állatorvosi mintalovának is tekinthető, a történetében emellett miden megtalálható, ami egy kuszán szőtt cselekménnyel megírt zenés darabban fellelhető: ádáz belharcok, politikai intrikák, a történések zavaros irányítása, lefolyása, amit tetéznek a fennakadások a szponzorálásban és az állami segélyezésben.

A kulturális ügyek minisztériuma csak „a kényes pénzügyi helyzet” kezeléséről beszélt, amikor kinevezte az intézmény élére a szakma ügyeiben járatos Salvatore Nastasi csődgondnokot. Valójában azonban elkeseredett mentőakció folyik az immár 50 millió eurós adóssághegyet maga előtt görgető veronai dalszínháznál. Nastasi egyébként már 2007 augusztusában kénytelen volt átvenni a napolyi San Carlo Opera irányítását, ahol az adóssághalmaz megközelítette a 20 millió eurót. Ez utóbbi intézmény korábban olyan művészeti igazgatókat tudhatott magáénak, mint Rossini vagy Donizetti. A genovai Carlo Felice Opera ellen idén júliusban rendelt el végrehajtási eljárást egy bíróság, mert adós maradt mintegy 60 jelenlegi és korábbi dolgozójának jóléti járulékaival vagy járadékaival. A bajokat a többi hasonló intézménynél is tetézik, hogy továbbra sincs meg az „iparág” egészére alkalmazható kollektív szerződési formula, emiatt az egymást követő kormányok jelentős összegeket tartottak vissza. Az általános gazdasági és pénzügyi válság pedig nem jöhetett volna rosszabbkor, emiatt ugyanis sorra tartják vissza – vagy szállítják töredékükre - a szponzori juttatásokat. A Banca di Verona például korábban évente 2 millió eurót folyósított, ezt az összeget most 500 ezer euróra csökkentette. VGO