Életemben egyszer volt alkalmam látni, ahogy a tűzoltók nekiláttak egy belvárosban kigyulladt ház oltásának, s hogy hozzáférjenek a füstölgő ablaknyílásokhoz, kérdés és várakozás nélkül söpörték félre a parkoló autókat. Ropogtak és olykor törtek is a karosszériák, de senki sem fájlalta vagy panaszolta az eljárást, hiszen egyértelmű volt: nagyobb károk elhárítása a feladat. Valamivel később pedig arra sétálva örömmel láttam, hogy a félig kiégett házat hamar fel is újították, és még szebb külsőt is nyert, mint a környező, omladozó vakolatú épületek – írja Oszkó Péter.
Nagyjából effajta feladatok elé néz most mindenki, aki a következő évre készül, s tervezi saját vagy vállalkozása költségvetését, illetve meg akarja érteni az országét. Nem csupán a kármegelőzés vagy a nagyobb károk elhárítása a feladat, hanem olyan alap teremtése is, amelyre az eddigieknél sikeresebben lehet építkezni.
A gazdasági környezetben beálló változásokról viszont tudomást sem venni, vagy úgy tenni, mintha az mindenki más gondja lenne, de saját előjogainkat, anyagi státusunkat nem kell érintse, nemcsak magunkkal, de a környezetünkkel szemben is merő felelőtlenség. Kár lenne azzal áltatni bárkit is, hogy semmi közünk a begyűrűző válsághoz, miközben hitelből finanszírozott életszínvonalunkkal, a belföldi megtakarítási hajlandóság teljes eltűnésével éppen hogy hatványozottá tettük a krízis nálunk jelentkező hatásait – véli a Deloitte elnök-vezérigazgatója.
Ezen hatásokért mindenki mást hibáztatni vagy ellenük utólag tiltakozni, megmozdulásokat szervezni nagyjából annyi értelme van, mint tüntetni, vagy akár csak nyilvánosan véleményt formálni a rossz időjárás, az időszakos esőzések ellen. Tetszik vagy sem, de a gazdasági visszaesés mindannyiunkat érinteni fog.
A legsürgetőbben megválaszolandó kérdés mégsem az, hogy ezen jelenségekért ki okolható, kinek a hibáztatásával, felelősségének szajkózásával lehet aktuális teendőkről elterelni a figyelmet. Már csak azért sem, mert kevés olyan, a jelenlegihez hasonló visszaesése volt a hazai és a világgazdaságnak, amelyért a felelősség ennyire kiterjedt, ennyire kollektív.
A hibák felismerése pillanatnyilag annyiban érdekes, hogy azokat mielőbb kiküszöböljük, és levonjuk a megfelelő következtetéseket, miszerint például nem tartható fenn a költségvetési költekezés és az újraelosztás ilyen nagy mértéke, a lakosságot nem hitelfelvételre, hanem megtakarításra kell ösztönözni, a saját eladósodottságunk költségeinek leszorítása érdekében pedig csökkentenünk szükséges finanszírozásunk kockázatait.
S persze ezt sem elég csak ismételgetni, hiszen változást csak az hoz, ha végre a gyakorlatban is útjukra indulnak olyan, eddig szégyenteljes módon halogatott feladatok, mint az önkormányzati reform, a pártfinanszírozás átalakítása, illetve sok más, a közszféra hatékonyságának a javítása körébe tartozó teendő.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
Olvassa el Oszkó Péter és más elemzők írásait Üzleti Blogunkban
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.