Kína tovább menetel az afrikai bányamezőkön

Egyes országokban – akár piaci, akár politikai, akár taktikai megfontolásokból – ugyan időnként visszakozik a vállalt beruházások vagy más projektek végrehajtásában, összességében azonban őrzi, sőt kiterjeszti pozícióit, hosszú távra szóló céljainak megfelelően. A pekingi kormány és a vállalatai 10 milliárd dolláros tételekben folytatják a jelenlétük és a piaci pozícióik kiépítését, eközben a súlypontot természetesen a nyersanyagokban gazdag országokra helyezik.

Kínának az egész afrikai kontinenssel folytatott kereskedelme a mostani évtizedben átlagosan 30 százalékos, évenkénti ráta szerint növekedett, és 2008-ban elérte a 107 milliárd dollárt. Kommentátorok – még a válság bekövetkezte előtt – különbséget tettek a fejlett nyugat államainak afrikai szerepvállalása és Kína ottani fellépése között. Míg az előbbiek – nagyrészt a volt gyarmattartók – készpénzzel fizettek (és gyakorta ezzel korrumpáltak), addig Kína utak-vasutak-repülőterek építésére-helyreállítására, iskolák, kórházak, erőművek létesítésére, vállalt kötelezettséget és komplex beruházásokat ad át kulcsrakészen. Ez az eljárás akár a politikai empátia mintájának is tekinthető, mert elejét lehet venni annak, hogy az elszállított nyersanyagok ellenértéke korrupt afrikai kormányhivatalnokok európai bankszámláin kössön ki. Ilyen politikát követve egyébként Kína gyorsan teret tudott nyerni a nyugati cégekkel és kormányokkal szemben.

A nyersanyagok iránti kereslet mostani hanyatlását a kínai cégek inkább üzleti alkalomnak tekintik, és hosszabb távra tervezve építik pozícióikat. A legfőbb célországgá az utóbbi időben Zambia lépett elő, ahol egyébként Kína éppen Indiával versenyezve igyekszik megvetni a lábát. Miközben itt a nyugati cégek sorra bocsátanak el embereket, egy kínai színesfémipari konszern most készül termelésben vonni egy rézbányászati és –kohászai komplexumot, emellett kobaltot is termelnek az országban.

Peking itt nemcsak a nyersanyagipari ágazatban keres érdekeltségeket, hanem feldolgozóipari beruházásokat és végrehajt, egy nemrég megnyitott vámmentes gazdasági övezetben elektromos cikkeket (televíziókat, mobiltelefonokat) állítanak elő, helyi felhasználásra és kivitelre. Libériában a China Union nevű cég nemrég írt alá egy 2,6 milliárd dolláros szerződést egy vasérc-lelőhely feltárására és kiaknázására. Ugyanennek a nyersanyagnak a kitermelésére a gaboni kormány egy 3 milliárd dollárnak megfelelő összegű megállapodást szeretne elérni, bár ettől Peking még ódzkodik, mert bizonytalan a piaci kilátásokat illetően.

Guinea a gazdag bauxitlelőhelyek komplex hasznosítására törekszik, olyan formában, hogy a kínai cégek vízerőművet építenének a szükséges áram előállítására, utak és hidak kíséretében. A korábban a leggazdagabb „vadászmezőnek” ígérkező Kongói Demokratikus Köztársaságban a kínai befektetők – nyilván politikai megfontolásokból – egyelőre parlagon hagyják értékes lelőhelyek egész sorát, ahol réz-, kobalt- és aranyércet lehetne a felszínre hozni, további értékes ásványokkal együtt. VGO