Gisela Stuart úgy látja, hogy a mostani válság idején már nem működik az a, régi reflex, hogy válság idején – „több Európát” követelve – kell olyan kompromisszumokat kötni, amelyekre a konszolidált fejlődés időszakaiban képtelenek voltak a kormányok. Korábban a haladás egyetlen elképzelhető iránya az volt, hogy a – tagállamok rovására – egyre több hatalmat kellett átadni az uniónak, a folyamatban azonban további hozam aligha várható, idézi a politikust a Telegraph.
Az alsóház tagjaként a képviselőnő elismeri, hogy egy időben maga is csodálkozott az unióval szembeni szkepszisen, mára azonban – mint állítja – világosabban lát mindent. Mint állítja az integrálódás folyamatát nagyrészt a politikai unió és az európai identitás felülről irányított folyamatai vitték zsákutcába, és a folyamat odáig jutott, hogy a – nemrég még óriási vívmányként ünnepelt – egységes valuta is veszélybe került. A legújabb fejlemények – például néhány perem-állam gazdaságának megrendülése – tükrében fennáll a veszély, hogy az euró inkább divergencia, semmint konvergencia forrásává válik. A fenyegetett államok esetében az egységes valuta olyan kényszerzubbonyt jelent, amelyben csak önmagukat – azaz az infláció- és a jövedelemszintet – összepréselve tudnak létezni.
Ha a folyamat ténylegesen deflációhoz vezet, akkor az elviselhetetlen terheket fog támasztani az adott országban. Az árfolyam-kockázatok korábban ünnepelt kiiktatásáról ma már világosan látszik, hogy helyükbe hitelkockázatok léptek, így a problémák egyszerűen máshová tevődtek át. Az adott helyzetben kérdéses, hogy az újraegyesítést kényszerűen elviselő német adófizetők miként viszonyulnak más tagállamok megmentéséhez.
Mint a brit képviselő rámutat, az egyes kormányok immár nyíltan folytatnak önálló iparvédelmet, ennek nyomai a franciáknál, a németeknél és a briteknél egyaránt kimutatható. Emellett a közvetlen szavazással választott Európai Parlament működése sem visz közelebb a politikai unióhoz. A tagállamokban pártlistákra szavaznak, ami korántsem jelenti azt, hogy az állampolgároknak közvetlen ellenőrzésük lenne az uniós törvényhozásban folyó tevékenység felett.
A folyamatban meglévő zavarok miatt fordulhat elő, hogy a politikai unió iránt fölöttébb nagy bizalmatlanságot tápláló brit konzervatívok a – legszorosabb integrációt követelő és leginkább föderalista elveket valló – Európai Néppárt csoportjában kap helyet. Gisela Stuart szerint a mai helyzetben végképp reménytelen, hogy egy-egy tagállamban úgy tekintsenek az unióra, mint például Texasban vagy Kaliforniában az amerikai szövetségi államra. Ha pedig a politikai uniót nem lehet összehozni, akkor a tagállamok együttműködését kell előtérbe állítani, ehhez pedig számos jogkört vissza kell adni a kormányoknak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.