Össztűz az adóparadicsomokra

Az Egyesült Államokban éves szinten több mint 100 milliárd dollárra becsülik azt az adóbevételt, amelytől az adóparadicsomok miatt esik el a szövetségi költségvetés. A szenátusban előterjesztett törvény a még tavaly, Barack Obama és Carl Levin által készített javaslat bővített változatának tekinthető. Az eredeti törvényjavaslat szerint megtiltanák a bonyolult adóeltitkolási trükkök szabadalmi oltalom alá helyezését, szigorúbb vizsgálatnak vetnének alá több tucat offshore központot, és szigorúbb igazolási kötelezettséget rónának az amerikai adófizetőkre.

A mostani szenátusi előterjesztésben ezen kívül szerepel az is, hogy ezentúl adózási szempontból az amerikai központú multinacionális vállalatok is belföldi cégeknek minősülnének, lehetetlenné tenné az Egyesült Államokban elért osztalékjövedelem külföldre síbolását és ezáltal az adóhivatal előli eltüntetését, és szigorítaná a passzív külföldi befektetési társaságok adóbevallási kötelezettségeit. A képviselőházi törvényjavaslat a szenátusihoz hasonló tartalmú.

Ezzel egyidőben az euróövezet két legnagyobb államának szakminiszterei is szigorú fellépést helyeztek kilátásba az adóparadicsomok ellen. Christine Lagarde francia gazdasági és Peer Steinbrück német pénzügyminiszter a nem együttműködő adóparadicsomok definíciójának pontosítását szorgalmazta a kormányközi fórumként működő pénzügyi akciócsoporttól (FATF) és az OECD-től.

Lagarde szerint az előterjesztésnek a G20 április eleji londoni csúcsértekezletéig el kell készülnie, hogy ott megvitathassák az állam- és kormányfők. A definíció pontosításával egyebek mellett eldönthető lenne, hogy Svájc - többek között Liechtensteinhez és Monacóhoz hasonlóan -a nem együttműködő adóparadicsomok közé tartozik-e. Az alpesi ország kormánya korábban tiltakozott az ellen a német felvetés ellen, hogy őket is vegyék fel a szankciókra is alapot adó "szégyenlistára".