Mazars: van elmozdulás a magyar adórendszerben, de...

Az adórendszer egyrészt a fogyasztási típusú adók irányába tolódik el, mellyel a Parlament a korábbi időszakban elkövetett hibás lépéseket korrigálta. A változások másik része pedig az ország versenyképességének javításának irányába hat az élőmunka-terhek és jövedelemadók átalakítása révén.

A fogyasztási adók emelése és a jövedelemadók csökkentése egy egészségesebb adórendszer felé mutat a Mazars megítélése szerint, mivel a fogyasztási típusú adók a feketejövedelmet is adóztatják, míg a jövedelem adók csak a látható jövedelmeket.

Szmicsek Sándor adópartner kiemelte: a változások elsősorban a korábbi időszakban elkövetett hibás lépések részleges korrekciójának tekinthető. A TB járulékok csökkentése szerinte jó irány, bár hozzáteszi, hogy feltételezhetően további járulékcsökkentés lenne szükséges a tényleges hatások eléréséhez. Hasonlóan fontos lépés a tételes eho (egészségügyi hozzájárulás) eltörlése, amely elsősorban a kis- és közepes vállalkozások számára nyújthat kedvezőbb helyzetet.

A személyi jövedelemadó kulcsok csökkentésének megítélése már közel sem ilyen egyértelmű a szakértő szerint, és jelenlegi formájában inkább a politikai marketing eszköznek tűnik, semmint adóreformnak. A Mazars szakmai hibának tartja a személyi jövedelemadó összekapcsolását a szuperbruttósítással, melynek ötlete abból fakadhat, hogy jelentősebbnek érződik a személyi jövedelemadó változás, ha ugyanakkora mértékű adót nagyobb adóalapra vetítenek, kisebb adókulccsal.

Szmicsek Sándor szakmai szempontból ennek nem látja értelmét, ráadásul kockázatosnak is tartja annak Alkotmánybíróság előtti támadhatósága miatt, mivel olyan összeg után is személyi jövedelemadót kell majd fizetni, ami nem az adózó jövedelme.

A Mazars nemzetközi tapasztalatai szerint a világban működő jövedelemadó-rendszerek nagy többsége elismeri, hogy a munkaerőnek újratermelési költségei vannak. Erre két lehetőség van: az egyik megoldás szerint magasak az adókulcsok, de a munkaerő újratermelési költségeinek egyes elemei levonhatóak az adóalapból (például a nyugdíjjárulék, az egészségmegőrzési-, vagy egészségügyi szolgáltatási költségek), ezáltal a tényleges adókulcs (effektív adóráta) lényegesen eltér a nominális adórátától.

A másik megoldás szerint, ha ezek a költségek nem vonhatóak le az adóalapból, de mellette alacsonyak az adókulcsok. Magyarországon ezek közül egyik modell sem működik, sőt, magasak az adókulcsok, és ma már gyakorlatilag semmi nem vonható le az adóalapból. Ez egyértelmű versenyhátrány, bármely országot is veszünk összehasonlításul.

A cafeteria rendszer kedvezményes, vagy éppen adómentes juttatásain keresztül bár nem tökéletes módon, de lehetőséget adott ezen versenyhátrány korrekciójára. A Parlament által elfogadott cafeteria rendszer megadóztatása nem jelent mást, mint megerősítését annak, hogy a magas adókulcsok és az adóalapban el nem ismert költségek miatt a versenyhátrány nem fog csökkenni a jövőben sem.

Az a sokat hangoztatott érv, hogy nem a személyi jövedelemadóban kell kedvezményeket adni, hanem a szociálpolitikai rendszeren keresztül, Szmicsek Sándor szerint hamis, mert ezzel a szociálpolitikai kedvezmények sorába emel olyan teljesen szükséges és elfogadható költségeket, amelyek a munkaerő újratermelési költségeihez tartoznak. A szakértő hozzátette: a tisztességes adórendszer része, hogy magas adókulcsok esetén ezek a költségek levonhatóak.

Az elfogadott intézkedések közül a versenyképességet nem erősíti a rehabilitációs hozzájárulás ötszörösére emelése. Bár a mikrovállalkozásokat ez a változás nem igazán érinti, de a közép- és nagyvállalkozások terheit érezhetően növeli. A társasági adó lényegében nem változik, az eddigi 20 százalékos kulcs 19-re csökken, miközben egyes korábban fontos adóalap-csökkentő tényezők megszűnnek. Ilyen például a helyi iparűzési adó. A Mazars szerint így végeredményben nem történik más, mint a korábban rövidtávra, ideiglenesen bevezetett kiegészítő adó (4%) rögzítése, és beépülése a társasági adóba.

Az offshore jövedelmek adóztatása helyénvaló döntés a Mazars szerint, mely egy tényleges szabályozási problémát számol fel. Ugyan ma még nem látható, hogy ez megmozdítja-e a külföldön parkoltatott jövedelmeket, de legalább egy reálisabb adóztatás irányába mozdítja el a már kialakult offshore struktúrákat. A kormányzati kommunikációban ennek túlhangsúlyozása azonban indokolatlan illúziót kelthet az átlag adófizetőkben, mert az rendszeren kívül helyezi a probléma megoldási kulcsát.