Nem egyszeri kiugrásról volt szó, hiszen 2003–2008 között 0,10 százalékponttal csökkent a magyar szubvenciós ráta, az EU-ban pedig ugyanezen idő alatt 0,05 pontos volt a csökkenés.
A tavalyi év persze különleges volt abból a szempontból, hogy a szokásos támogatásoknál jóval nagyobb összegű rendkívüli válságsegélyek folyósítására is engedélyt kértek a tagállamok. A programok keretösszege 3632 milliárd euróra rúgott, ebből 957,5 milliárdot érvényesítettek ténylegesen a kormányok, és ez valamivel több mint 212 milliárd eurós kifizetést jelentett a költségvetéseknek (a garanciavállalásoknak például csak töredéke számít tényleges tehernek).
Ugyanakkor a „rendes” szubvenciókra csupán 67,4 milliárdot folyósított az EU27. Magyarország a rendkívüli szubvencióknál igencsak visszafogott volt: az unió által engedélyezett magyar válságkezelési programok 6,03 milliárdos keretösszege például csupán a fele volt a Szlovénia számára megítéltnek. A Európai Bizottság hamarosan távozó, versenypolitikáért felelős tagja, Neelie Kroes elégedetten nyugtázta, hogy a tagországok immár támogatásaik zömét nem egy-egy cég életben tartására, hanem horizontális célkitűzések megvalósítására adják.
Az iparnak és a szolgáltató szektornak kifizetett szubvenciók 88 (Magyarországon 81) százaléka minősül ilyennek. Jellemzően a térségfejlesztési célú, illetve a vállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét szolgáló támogatások tartoznak ebbe a – foglalkoztatási hatását tekintve sokkal előnyösebbnek tartott – kategóriába. VG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.