A kérdés, amely a befektetők idegeit borzolja

A jövő héten lesz min tépelődni: az Egyesült Államokban új adatok jelennek meg a kiskereskedelemről, az ipari termelésről és az inflációról, nyilvánosságra kerülnek az első vállalati beszámolók is a tavalyi utolsó negyedévről, és kamatdöntő értekezletet tart az Európai Központi Bank. A Bank of England a múlt héten ugyan változatlanul hagyta rekord alacsony alapkamatát, de jelezte, hogy felülvizsgálja értékpapír-vásárlási programját, amelyet elektronikusan "gyártott" pénzből finanszíroz. Mindenesetre az utóbbi hetek tapasztalata arra int, hogy a különféle havi gazdasági mutatók ingadoznak a fejlett világban, nem mutatnak szilárd fellendülésre.

A sötétebb zugokban pedig még újabb és újabb szekrényajtók nyílnak ki csikorogva, feltárván különféle csontvázakat: Ukrajna megakadt tárgyalásait az IMF-fel, Görögország deficitválságát, az argentin központi bank körüli botrányt, a bolíviai valuta hirtelen leértékelését, nem szólva a példátlan izlandi népszavazásról, amelyen eldöntenék, milyen feltételekkel törlesszenek Nagy-Britanniának és Hollandiának több mint 5 milliárd dollárnyi kölcsönt.

Egyelőre senki sem hiszi, hogy Nagy-Britanniától - amely idén várhatóan világszinten is a deficitrekorderek közé kerül a becsült GDP-hez képest 12,6 százalékosra várt államháztartási hiányával - a nemzetközi hitelminősítők megvonnák a legjobb, "AAA" minősítést, ám ha az ottani, tavaszi választások után sem lesznek láthatók hitelt érdemlő, részletes hiánycsökkentési tervek, akkor még ez is előfordulhat. Ez pedig beláthatatlan lavinákat indíthat el a nemzetközi részvény- és valutaárfolyamokban, különösen, ha a befektetők ettől bizonytalannak látnák a hasonló méretű hiánnyal küzdő Egyesült Államok "hivatalosan" szintén érinthetetlennek tűnő, első osztályú adósosztályzatát.

A nemzetközi befektetők számára most az a kérdés, hogy ilyen háttér előtt meddig folytatható az értékpapírok piaci felértékelése pusztán a remény és a bizalom alapján.

A brit-hongkongi HSBC bank elemzői történelmi tapasztalatok alapján azt jósolják, hogy a piacok még az első félévben megtorpanhatnak, korrigálhatják az eddigi javulást. Utánanéztek, és kiderült: az Egyesült Államokban 1930 óta átlagosan 300-450 nappal a tőzsdei föllendülések kezdete után következett az első, jelentősebb korrekció.

Az irányadó amerikai cégek közül az Alcoa hétfőn, az Intel csütörtökön, a JPMorgan pénteken adja közre tavalyi utolsó negyedévi eredményeit. A Thomson Reuters összesítése szerint az elemzők átlagosan 184,2 százalékos profitnövekedésre számítanak az amerikai S&P 500-as tőzsdemutatóban lévő cégeknél az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Csakhogy, még ha beválik is az előrejelzés, mit mond az a valóságról? Hiszen az egy évvel korábbi negyedévben, 2008 utolsó negyedében, a vállalatok a válság és a visszaesés mélyén vergődtek. Más szóval: jelenleg még a legrózsásabb adatok sem ígérhetnek semmit arra nézve, vajon bármiféle javulás már normalizálódást is jelent-e, és tartós és fenntartható-e a javulás.