Kifogyhatatlan adóötletek

Zsíros, cukros ételek, szén-dioxid-kibocsátás, bankárbónuszok, plasztikai sebészet: mindegyikben közös, hogy bizonyos kormányok adóbevételi forrásként tekintenek rájuk. Legutóbb az új román kabinet állt elő azzal az elképzeléssel, hogy különadót vet ki az egészségtelen élelmiszereket előállító gyorsétteremláncokban kapható zsíros, cukros élelmiszerek után, de hasonló ötletek a világ számos más pontján is napvilágot láttak már.

Szintén a múlt héten közölte a párizsi kabinet, hogy meg kívánja adóztatni a nagy internetes keresőoldalak reklámbevételeit, miközben az amerikai, brit és francia bankárokat is különböző különadók „fenyegetik”. Bár az indoklások általában igyekeznek szakmai vagy társadalompolitikai köntösbe bújtatni az ilyen ötleteléseket, sok esetben nem elhanyagolható szempont a válság miatt megcsappant adóbevételek pótlása sem.

A román kabinet egészségügyi minisztere, Cseke Attila (RMDSZ) nem győzte hangsúlyozni a román népesség rossz egészségügyi helyzetét, és a túlsúlyosak magas számát az új adó bevezetésének indoklásakor. Azt azonban nem domborította ki túlságosan, hogy a pénzügyi válság miatt nehéz helyzetbe került bukaresti költségvetésnek égető szüksége van arra az egymilliárd eurós extra bevételre, amelyet az intézkedéstől remélnek.

Az ígért kedvező népegészségügyi hatásokban mindenesetre sokan kételkednek. Táplálkozási szakemberek szerint ugyanis ezek az érvek nem többek populista frázisoknál, hiszen az új adók következtében nagyon valószínű, hogy a magasabb árak miatt a lakosság jelentős része inkább még olcsóbb és még egészségtelenebb élelmiszereket vásárol majd.

A román tervet egyébként a német kabinet is populista lépésnek nevezte, és határozottan elutasította hasonló intézkedések bevezetésének a lehetőségét. Berlin szerint csak a lakosság „felvilágosításával” lehet kedvező változást elérni a táplálkozás terén.

Pedig Románia korántsem áll egyedül az ötletével. Dániában már bevezették a tejtermékekben található zsír utáni adót, az Egyesült Államokban szintén régóta napirenden van a cukros üdítők után kivetendő úgynevezett szódaadó, és hasonló lépést fontolgat az egészségtelennek minősített ételek kapcsán Tajvan, illetve Lettország is.

Az Egyesült Államokban ugyanakkor másfajta „hiúságok” is az ötletes törvényalkotók látómezejébe kerültek. Harry Reid demokrata szenátor például azzal a sokak számára hátborzongatónak tűnő javaslattal állt elő az egészségügyi reform körül dúló csatározás közepette, hogy a különböző plasztikai sebészeti beavatkozások után is fizettetni lehetne a lakossággal. A „Botox-adó” nagy felháborodást váltott ki a leginkább érintettek körében: az amerikai nők nemzeti szervezete (NOW) diszkriminatívnak bélyegezte az elképzelést.

Jóllehet a fiskális szempont szinte minden esetben fontos szerepet játszik az ilyen jellegű ötleteléseknél, az új adóktól remélt extra bevételek nagysága igen eltérő lehet. Így például az időközben már az EU gyanakvását is felébresztő francia „Google-adóról” szóló tervezet (VG, január 8., 4. o.) kapcsán felvázolt elvárt bevétel csupán 20 millió eurót tesz ki, míg az egyelőre „jegelt” amerikai üdítőadó egyes számítások szerint akár 50 milliárd dollárt is hozhatna, ha minden 3 deciliteres palack után 12 centet szednének be.

Ha csak a nagy külföldi irányítású kereső- és közösségi portálokra, felvetődhet a kérdés, hogy az internetes hirdetésekből pénzt kereső francia cégeket milyen alapon lehet mentesíteni ezalól.

Ha csak a nagy külföldi irányítású kereső- és közösségi portálokra, felvetődhet a kérdés, hogy az internetes hirdetésekből pénzt kereső francia cégeket milyen alapon lehet mentesíteni ezalól. -->