Aczél: "Nem kell elsietni az eurót!"

Ami úgy értendő, hogy ha eddig az Európai Központi Bank vigyázó szemmel nézte, nincs-e, nem lesz-e túlköltekezés, túlzott eladósodottság és infláció ezekben az országokban, a történtek után pláne fogyatkozó kedvet érez, hogy „szaporítsa a görögöket”. És a portugálokat, spanyolokat, íreket, merthogy azok is bajosak - írta Aczél Endre a Népszabadságban.

A közös valuta alapjait azok az euróövezeti országok ássák alá, amelyek – ellentétben a németekkel, franciákkal, a „beneluxokkal” – alacsony bázisról indultak, azaz behozni valójuk volt a fejlettebbekhez képest.

Méltánylandó tehát a félelem, hogy ha új, alacsony bázisról induló országokat engednek be az euróövezetbe, akkor megvalósul a csábítás dupla trükkje. Nem kevesebben, hanem többen lesznek olyanok, akiket az euró birtoklása ugyanarra csábít, mint a görögöket, portugálokat, íreket, spanyolokat, akik megugrott jövedelmét nem fedezi a termelékenység növekedése.

A felzárkózásra éhes országok esetében az euró kényszerzubbonyként viselkedett: védett, de elérhetetlenné tette azokat az eszközöket, amelyekkel a versenyképességüket növelhették volna. Pompás illusztrációja ennek az összefüggésnek, hogy a pénzügyi világválság idején az euró felértékelődött; olyan országok, mint az eurós Szlovákia, egyre drágábban exportáltak, miközben az euróövezeten kívüliek – Csehország és Lengyelország – amelyek az önálló pénzpolitika minden eszközével (árfolyam, inflációs játék) rendelkeztek, versenyelőnyhöz jutottak. Még Magyarország is, ami az ország jó kereskedelmi mérlegéből könnyen kiolvasható.

Ez az érem másik oldala. Közömbös ugyanis, hogy jelentéktelen méretű gazdaságok, mint Szlovéniáé vagy a balti államoké, esetleg Bulgáriáé (de még Szlovákiáé is) bevezetik-e vagy előttünk vezetik-e be eurót. A lényeg nem az, hogy kit akar az EKB távol tartani, hanem az, hogy a három, leginkább számottevő közép-európai gazdaság, a cseh, a lengyel és a magyar akarja-e mielőbb, akár sietősen is az eurót? A csehek egyáltalán nem, a lengyelek óvatoskodnak, a magyarok meg a gyanú szerint inkább velük éreznek együtt. E három között konszenzusnak kell lennie abban, hogy egészséges gazdaságpolitikát euró nélkül is folytatni lehet, éspedig úgy, hogy pénzpolitikai szabadságunk fennmarad. Egyszóval nem kell elsietni a dolgot.