Bajnai: Egy éve még viccnek tartották volna a jelenlegi helyzetet

„Egy olyan időszak jöhet az elkövetkezendő 30-40 évben, mint az 1867-es kiegyezés után, egy nagy politikai tehertétel után jelentős gazdasági fejlődés lesz, a társadalom pedig modernizálódni fog ” – hangoztatta Bajnai Gordon a Politikatörténeti Alapítvány közéleti vitasorozatának rendezvényén. A kormányfő a Válságban és válság után című előadásában kifejtette, hogy az elkövetkezendő időszakot sokan csodavárással, vagy reményvesztettséggel várják, de egyik sem helyes magatartási mód. „Nem attól lesz gazdasági növekedés, hogy elegen várták, hanem attól elegen tettek érte” – mondta Bajnai, aki szerint csak szívós, kitartó, hosszú távú fegyelmezett munkával lehet elérni fejlődést.
A miniszterelnök szerint egyéves kormányzását nem fogják megemlíteni a történelemkönyvek, mivel a 20 évig hatalmon lévő elődei is csak pár mondatot kapnak. Az elkövetkező időszak azonban reményteljes lehet, ha nem „szúrjuk el”.

Bajnai a múlt héthez hasonlóan is úgy értékelte kormányzását, hogy az elmúlt egy év a gazdasági növekedést elindítását szorgalmazó lépései szükségesek voltak, de nem elégségesek. A növekedés beindításához szükséges további intézkedésekhez egy év alatt már sem elegendő ideje, sem politikai mandátuma, sem elegendő gazdasági, pénzügyi mozgástere, szervezeti, személyi háttere nem volt az általa vezetett kabinetnek. Kormánya megkezdte a nyugdíj-, az adó-, és a szociális rendszer reformját, de további gyökeres átalakításokra van szükség. A nyugdíjrendszer fenntartható lett, azoknak is akik csak később lépnek be. Ehhez fel kellett emelni a nyugdíjkorhatárt, elvonni a 13. havi nyugdíjat, és át kellett alakítani a svájci indexálást.

Az Út a munkába program folytatásával 100 ezer inaktív embert hoztak vissza a munka világába, csökkentették a munkára rakódó adóterheket. Egyes kisvállalkozásoknak ötből csak négy napi munkabért kell kifizetniük, az ötödik napon képezhették munkavállalóikat. A fogyatékkal élők elhelyezkedését segíti a rehabilitációs járulék rendszerének átalakítása – mely szerint nem kell azon cégeknek fizetnie ezt a járulékot, akik minden 20. munkavállaló után egy rokkantnyugdíjast vagy fogyatékkal élőt alkalmaz –, és a munkára rakódó adóterhek is csökkentek. Az adórendszerben a munkát ismét a társadalmi megbecsülés középpontjába akarták állítani, a vállalkozásoknál 400 milliárd forint többlet maradt, az átlagos munkavállaló pedig 6 heti keresettel többet vihetnek haza. Bajnai sajnálta, hogy a vagyonadót félreértették, ami csak az ingatlanok öt százalékára vonatkozott volna.

A kormányfő jelentős eredménynek értékelte, hogy egy éve még viccnek tartották volna azt a jelenlegi állapotot, hogy idén áprilisban a jegybanki alapkamat 5, 5 százalék lesz, az euró árfolyama pedig 265 forint körül mozog majd. A forint visszaerősödése 1,7 millió devizahitelesnek volt nagyon jelentős és azonnal érezhető segítség. Sok intézkedés azonban csak több év múlva hoz majd a lakosság számára hoz eredményt, a fájdalmas lépések azonban azonnal húsbavágóak voltak. Bajnai szerint ezért van az, hogy hiába volt sikeres a kabinetje, az MSZP támogatottságán ezt nem lehet jelenleg érzékelni.

Bajnai az új kormánytól azt reméli, hogy kellő bölcsessége lesz ahhoz, hogy ne térjen le a józan ész útjáról, és az ország érdekeit szolgáló szerkezeti reformokat lép meg. A miniszterelnök kiemelte, hogy a feladat legfájdalmasabb, legsokkolóbb részét kabinetje már elvégezte. Olyan fájdalmas kiigazításokra azonban már nem lesz szüksége, amit Európa több országának még meg kell tennie.

Bajnai szerint kormánya stabilizálta az országot, s megpróbálta lerakni az alapjait egy gazdasági növekedéshez, hogy kikerüljön Magyarország az adósságcsapdából, és felnőhessen Európához. Harmadik célja az volt kabinetjének, hogy válságkezelés kevésbé fájdalmas legyen, ezért tettek intézkedéseket a munkahelybővítésről, a lakhatás támogatásáról, a közbiztonság erősítéséről, a legelesettebbek védelméről. „A magyar társadalom válságállónak bizonyult, mivel az elmúlt egy évben nem volt jelentős sztrájk, vagy tüntetés” – mondta Bajnai.

A kormányfő szerint a rendszerváltáskor azért fogadta el a lakosság a terhek növekedését, mert az végül az uniós életszínvonal elérésében reménykedett, ami már egy 20 éves álom. „A 2006-ban elkezdett kiigazítás nélkül azonban esély sem lett volna kijönni a válságból” – hangoztatta Bajnai. Éber Sándor