Közelebb került a Wall Street megregulázása

Christopher Dodd a szenátus bankbizottságának elnöke a BBC tudósítása szerint kijelentette: a republikánusok "végül is lehetővé teszik a vitát arról a törvényjavaslatról, amelynek alapján a Wall Street beszámoltatható lenne."

A republikánusok négy egymást követő napon keresztül gátolták a vitát a törvényjavaslatról.  Szerintük több döntő fontosságú engedményt kaptak a demokratáktól, például kivették a törvényjavaslatból azt az 50 milliárd dolláros alapra vonatkozó passzust, amelyet arra használnának fel, közöttük pénzügyi támogatást a bajba jutott, nagyobb pénzintézetek részekre szedésére.

A szenátusi javaslat 50, a képviselőházi 200 milliárd dolláros alapot állítana fel. Mindkét verzió szerint az 50 milliárd dollárnál nagyobb tőkével rendelkező pénzintézeteknek kellene befizetniük. A bajba került nagy pénzintézeteket az alap segítségével „rendezett módon” számolhatnák fel. A republikánusok ellenzik a pénzalapot, mert szerintük az valójában a mentőövre jelent burkolt garanciát

- fogyasztóvédelem

A szenátusi javaslat a Feden belüli, a képviselőházi független ügynökséget állítana fel a jelzáloghitelek és hitelkártyák feltételeinek ellenőrzésére. A szenátusi verzió szigorúbb, mert jóval kevesebb kivételt tartalmaz

- Volcker-szabály

Csak a szenátusi javaslat korlátozná a pénzintézeteket a saját számlás kereskedésben, de az is számos ajtót nyitva hagy a szabályozó hatóságok számára a tilalmak felvizezésére

- származékos ügyletek

Mindkét verzió fő célja a tőzsdén kívüli, 450 ezer milliárd dolláros származékos piac átláthatóságának növelése a kereskedés központi elszámolóházakba vagy elektronikus platformokra terelésével. A ház szélesebb körben adna mentességet a központi klíring alól. A helyzetet bonyolítja, hogy a szenátus és a képviselőház mezőgazdasági bizottságai saját tervezettel rendelkeznek

- rendszerszintű kockázat

Mindkét javaslat önálló tanácsot hívna életre a pénzügyminiszter vezetésével a kockázatok figyelésére, de a ház nagyobb szerepet adna a Fednek

- bankfelügyelet

A szenátusi javaslat a Fednél hagyná az 50 milliárd dolláros mérlegfőösszegnél nagyobb bankok felügyeletét, az alatt viszont az ellenőrzés joga a szövetségi betétbiztosítóhoz kerülne. A ház nagyrészt megőrizné a két intézmény jelenlegi szerepét

- részvényesi jogok

A részvényesek nagyobb beleszólást kaphatnak az igazgatói kinevezésekbe és a vezetői fizetésekbe; a szenátusi javaslat erősebb

- fedezeti alapok

A ház 150, a szenátus 100 millió dolláros érték felett tenné kötelezővé a fedezeti alapok regisztrációját és könyveik megnyitását; a ház mentességet adna a kockázati alapoknak, viszont kiterjesztené a kötelezettséget az offshore alapokra is

- értékpapírosítás

A szenátus 5 százalékos hitelkockázat megtartására kényszerítené a kölcsönök értékpapírokká alakítóit; a ház javaslata hasonló

- hitelminősítők

Mindkét javaslat növelné az értékpapír-piaci bizottság (SEC) felügyeleti jogkörét a hitelminősítők felett

A szenátusi javaslat 50, a képviselőházi 200 milliárd dolláros alapot állítana fel. Mindkét verzió szerint az 50 milliárd dollárnál nagyobb tőkével rendelkező pénzintézeteknek kellene befizetniük. A bajba került nagy pénzintézeteket az alap segítségével „rendezett módon” számolhatnák fel. A republikánusok ellenzik a pénzalapot, mert szerintük az valójában a mentőövre jelent burkolt garanciát

- fogyasztóvédelem

A szenátusi javaslat a Feden belüli, a képviselőházi független ügynökséget állítana fel a jelzáloghitelek és hitelkártyák feltételeinek ellenőrzésére. A szenátusi verzió szigorúbb, mert jóval kevesebb kivételt tartalmaz

- Volcker-szabály

Csak a szenátusi javaslat korlátozná a pénzintézeteket a saját számlás kereskedésben, de az is számos ajtót nyitva hagy a szabályozó hatóságok számára a tilalmak felvizezésére

- származékos ügyletek

Mindkét verzió fő célja a tőzsdén kívüli, 450 ezer milliárd dolláros származékos piac átláthatóságának növelése a kereskedés központi elszámolóházakba vagy elektronikus platformokra terelésével. A ház szélesebb körben adna mentességet a központi klíring alól. A helyzetet bonyolítja, hogy a szenátus és a képviselőház mezőgazdasági bizottságai saját tervezettel rendelkeznek

- rendszerszintű kockázat

Mindkét javaslat önálló tanácsot hívna életre a pénzügyminiszter vezetésével a kockázatok figyelésére, de a ház nagyobb szerepet adna a Fednek

- bankfelügyelet

A szenátusi javaslat a Fednél hagyná az 50 milliárd dolláros mérlegfőösszegnél nagyobb bankok felügyeletét, az alatt viszont az ellenőrzés joga a szövetségi betétbiztosítóhoz kerülne. A ház nagyrészt megőrizné a két intézmény jelenlegi szerepét

- részvényesi jogok

A részvényesek nagyobb beleszólást kaphatnak az igazgatói kinevezésekbe és a vezetői fizetésekbe; a szenátusi javaslat erősebb

- fedezeti alapok

A ház 150, a szenátus 100 millió dolláros érték felett tenné kötelezővé a fedezeti alapok regisztrációját és könyveik megnyitását; a ház mentességet adna a kockázati alapoknak, viszont kiterjesztené a kötelezettséget az offshore alapokra is

- értékpapírosítás

A szenátus 5 százalékos hitelkockázat megtartására kényszerítené a kölcsönök értékpapírokká alakítóit; a ház javaslata hasonló

- hitelminősítők

Mindkét javaslat növelné az értékpapír-piaci bizottság (SEC) felügyeleti jogkörét a hitelminősítők felett

-->