Fantasztikus magyar siker Houstonban

Óriási nemzetközi sikert ért el egy magyar egyetemista Amerikában: Kajtár Máté aranyérmet nyert találmányával a Houstonban megrendezett fenntarthatósági olimpián – I-SWEEEP – International Sustainable World (Energy, Engineering & Environment) Project Olympiad –, ahol egyedüli magyarként vett részt. A Veszélyes folyadékok biztonságos tárolása föld alatt című munkájával érdemelte ki az első helyezést.

A fiatal tudós nem véletlenül talált rá a témájára. Családi vállalkozásukban régóta foglalkoznak a különféle tankerek problémáival. Szavai szerint már 15 éves korában kezdett motoszkálni benne a gondolat, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni a tűz- és robbanásveszélyes, a környezetre káros anyagok tárolására szolgáló föld alatti tartályokat.

Találmányának lényege, hogy nem dupla, hanem háromfalú műanyag kompozit tartályokat kell alkalmazni, amelyek talajoldali kettős köpenye sakktáblaszerűen épül fel, speciális szivárgásfigyelő rendszerrel. Ennek köszönhetően egy esetleges hiba előfordulásakor pontosan behatárolható, hol történt a baj, s egyszerűbben feltárható a sérülés. Így amellett, hogy rendkívül biztonságossá teszi a tárolást a javasolt megoldás, költségkímélő is. Ötletét egyébként már korábban is elismerték, első díjat nyert a hazai Ifjúsági Innovációs Versenyen és Párizsból a Francia Nemzeti Kutatási Központ különdíjával térhetett haza az Európai Innovációs Verseny döntőjéről.

Az ifjú kutatót ezerdolláros pályadíj is megillette kiemelkedő teljesítményéért – ennek egy részét találmánya továbbfejlesztésére szeretné fordítani. Azon morfondírozik, az élet mely más területein lehetne még hasznosítani, alkalmazni elképzelését. Fantáziája már a hajózásnál, autóiparnál kalandozik. Egyelőre azonban – másodéves műszaki egyetemistaként – a tanulás, a kreditpontok gyűjtése a legfőbb gondja. No meg, hogy minél előbb megszerezze a szabadalmi védettséget a találmányára.

Ha majd kézhez kapja gépészmérnöki diplomáját, a családi vállalkozásban szeretne dolgozni, ott, ahol az első impulzusokat kapta pályaválasztásához. Édesapja, Kajtár Vilmos – aki rendkívül büszke a fiára – nem is titkolja, mennyire örül ennek az elhatározásnak. Régi vágya, hogy Máté vegye át tőle a stafétabotot a cégben, jobb kézbe nem is kerülhetne. Mint mondja, a fia szinte már gyerekkorától kezdve komoly érdeklődést mutatott az ott folyó munka iránt. Nyaranként fűnyírásra, targoncavezetésre vállalkozott, később a műhelybe is bekerülhetett. Így észrevétlenül oltódott bele a szakma, az újító-kutató szellemiség szeretete.

Gimnazistaként egyszer rákérdezett, nem volna-e szükség itt egy gépészmérnökre, s amikor rábólintottak, jelentkezett a BME-re, ahová nyomban fel is vették. Azóta aktívan részt vesz a fejlesztőmunkában. A triplafalú modellel pedig egyenesen berobbant a szakmába – fogalmaz az apa. A kívülálló most azt mondhatná: könnyű annak, aki mögött ilyen háttér van. Mert Kajtár Vilmos sem most ismerkedik az innovációval, az ő életét is meghatározta az újító szellem. Fiatal kutatómérnökként a Műanyagipari Kutató Intézetben indult a pályája, már ott kitűnt szabadalmaival, melyeket széles körben kezdtek a gyakorlatban is alkalmazni. Egyebek között a Mol figyelt fel az általa kifejlesztett üvegszálas kompozit bevonatokra, amelyek révén sikerült jelentősen meghosszabbítani a különféle, nem kielégítő szilárdságú tartályok élettartamát.

A sikereken is felbuzdulva hozta létre barátjával, Maros Józseffel 1991-ben, vagyis csaknem húsz évvel ezelőtt a GRP Plasticorr Kft.-t, és együtt fejlesztették tovább az alapeljárást. A fejlesztői munkájuk nyomán megvalósult technológiai know-how-k ipari alkalmazása elismeréseként 2003-ban megkapták a Magyar Minőség Háza Díjat. 2005-ben a Feltalálók Egyesületének Invenció Díját kapták és elnyerték a Környezetvédelmi Műremek Díjat is. „Duplafalúsítási” eljárásukat az egyik legkomolyabb szakmai elismerésnek számító Innovációs Díjjal tüntették ki. A mára már saját kutatólaboratóriumi háttérrel és széles körű felhasználói referenciával rendelkező társaság piacvezetővé vált az üvegváz-erősítésű dupla falú tartályok terén, és nemzetközi tekintélyt szerzett magának az üvegszálas műgyanta kompozit rendszerek fejlesztésében és alkalmazásában.

A másik alma – 22 éves Dóra lánya – sem esett messze a fájától, apjához hasonlóan vegyészmérnöknek tanul, s ő is elkezdett foglalkozni a kompozitokkal. Most éppen külföldön képezi magát, s ezzel az apa is messzemenően egyetért. Mint mondja, híve annak, hogy a fiatalok – akárcsak egykor a céhlegények – külföldön vándorolva nyelveket tanuljanak, s csiszolják a mesterségüket, amelyet majd idehaza hasznosíthatnak.

Persze Kajtár Vilmos nem akar még visszavonulni. Túl van az ötvenen ugyan, de még jó néhány ötlete vár megvalósításra. Ám a napi „robot” elveszi az időt az innovációs tevékenységtől. Pedig – mint vallja – csak fejlesztőmunkával, friss szellemiséggel lehet előrelépni, ezt még annak az árán is vállalni kell, ha átmenetileg le kell mondani a nyereség egy részéről.