Miből lesz pénz bankadóra?

A bankadó kiszámításának módszere ugyan még hivatalosan nem ismert, de a lehetséges vetítési alapoktól függően különböző pénzintézeti reakciók várhatók. Abban az esetben, ha az előző napok piaci találgatásainak megfelelően a mérlegfőösszeg, vagy a bruttó díjbevétel lesz a kalkuláció alapja, akkor a kisebb bankoknak és biztosítóknak kell a jövedelemtermelő képességükhöz képest nagyobb terhet viselniük. Ez a megoldás valószínűleg a Magyarországon bejegyzett pénzintézetek számának csökkenéséhez vezet, hiszen lesznek olyan pénzintézetek, amelyek tulajdonosai inkább az eladás mellett döntenek, vagy más költség-, illetve tőkekímélő működési modellt választanak, például fiókteleppé alakulnak.  Ha viszont az adó alapjaként mégis az adózás előtti eredményt határozzák meg, akkor a nagy ügyfélállománnyal rendelkező, nyereséges pénzintézetek járhatnak rosszabbul. 
 
„Habár a hazai pénzintézeti szektor jövedelmezősége az elmúlt évtizedben jóval magasabb volt, mint az uniós átlag, a bankoknak fel kell készülniük arra, hogy saját tőke igényük 2012-ben a Bazel III. szabályozás miatt jelentősen növekszik.” – hangsúlyozta Huba Eörs, az IFUA Horváth & Partners ügyvezető partnere. Hozzátette: „A plusz saját tőkét a bankok többségének eredményoldalon kell megtermelnie. Ehhez jön még hozzá most a bankadó, amely jelentős nyomás alá helyezi a bankok menedzsmentjét, hogy a társaságuk eredménytermelő képességét javítsák.” A sajáttőke igény miatt a bankok fontolóra vehetik azt is, hogy bent maradjanak-e tőkeigényes szolgáltatási területeken, illetve hogy eladják tulajdonukban levő biztosítójukat, esetleg külföldi leányvállalatukat.
 
A bankok kamateredménye 13%-kal, adózott eredménye pedig 21%-kal nőtt 2010 első negyedévében a korábbi év hasonló időszakához képest. Ugyanakkor az eredménytermelés szempontjából a bankok számára a legkritikusabb pont a kockázati költségek mértéke: 2009 végére a 90 napot meghaladó késedelembe eső vállalati hitelek állománya egy év alatt megduplázódott, elérte az összes kihelyezés 10%-át. A lakossági ügyfeleknél is jelentősen nőtt a 90 napot meghaladó késedelembe kerülő hitelek aránya: egy év alatt duplájára nőtt, és megközelítette a 8 százalékot. A hitelezési veszteség itt is több mint kétszeresére nőtt, 2,5%-ra emelkedett egy év alatt.
 
A megnövekedett késedelmes hitelállomány az elmúlt egy évben jelentős feladatot állított a bankok elé, amit egyelőre többségében a hitel átstrukturálásával igyekeztek orvosolni. A 2009-es év folyamán az átstrukturált ügyletek aránya a teljes banki hitelportfólióban a vállalati ügyfeleknél 1,5%-ot tett ki. A rossz hitelek átstrukturálásával, az ügyfelek kötelezettségeinek időszakos csökkentésével, türelmi időszakok beiktatásával a bankok képesek az ügyfelek fizetőképességét javítani és ezen keresztül a hitelezési veszteségeiket mérsékelni. Ám ez a megoldás csak akkor tud hosszú távon is eredményre vezetni, ha a gazdasági fellendülés gyorsan elkezdődik. 
 
„A bankok számára a jövedelemtermelő képesség növeléséhez vezető út a kockázati költségek mérséklésén keresztül vezet.” – tette hozzá Huba Eörs. A kockázati költségek csökkentése érdekében szükség van a kockázati modellek, monitoring és behajtási rendszerek továbbfejlesztésére. A hagyományos kockázati modellek szinte kizárólag a vállalatok egyedi adataira (TEAOR, cégméret, törlesztési adatok stb.) épülnek. Ha a modell ezeken az információkon túl a vállalat kapcsolatait (tulajdonosi, vevő-szállító kapcsolat) is értékeli, akkor a pénzintézet sokkal pontosabb képet kaphat az ügyfeléről. A kockázati költségek mellett a működési költségek racionalizálását is folytatják a bankok, elsősorban olyan kockázatcsökkentési programok elindításával, amelyek rövidtávon biztosítanak költségvisszafogást. A bevételi oldal növelése kapcsán az ügyfelek szegmentálása és az ennek megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtása hozhat áttörést.
 
A biztosítási szektor a válság ellenére a 2010 első negyedévében az előző év hasonló időszakához viszonyítva 11%-os díjbevétel növekedést könyvelt el, ami kellemes meglepetést jelentett, hiszen 2009-ben még csökkent a piac. „A bevételi oldalon az elkövetkező 1-2 évben ennek ellenére nem lehet számítani jelentős növekedésre a lakosság várható jövedelmi helyzete és a szociodemográfiai változások miatt.” – fejtette ki Huba Eörs. Hangsúlyozta: „Ha a biztosítók nem számolhatnak erőteljes bevétel-növekedéssel, akkor a költségből kell faragni.” A kisebb kockázatú, jobb fedezetű termékek, illetve célcsoportok irányába történő elmozdulás mellett rákényszerülnek a kockázat elbírálás további finomítására, vagy a csalások felderítésének hatékonyabbá tételére. A működési költségek csökkentése a támogató területek mellett az értékesítésben is egyre fontosabb kérdés lesz: hogyan tudják a jelenleginél olcsóbban az ügyfeleiket elérni és kiszolgálni. Ennek jegyében a biztosítók által fenntartott ügyfélszolgálatok száma folyamatosan csökken, külső vállalkozóknak adnak át ügyfélszolgálati feladatot, illetve az elektronikus csatornák jelentősége folyamatosan nő.