Van még mit csiszolni a lakáshitelesekért indított mentőakción

A Fidesz csütörtökön jelentette be 8 pontos javaslatcsomagját a devizahitelesek megsegítésére. A javaslat néhány pontja valóban üdvözlendő, de egyes gazdasági elemzők aggodalmukat fejezték ki a csomag egészét tekintetve.

A nyolc pontos intézkedéstervezet számos eleme már eddig is ismert volt, de teljesen új ötletekkel is előrukkoltak a javaslat beterjesztői. A cél a devizahitelesek védelme, akiket már eddig is próbálták legalább időlegesen megmenteni az elárverezéstől, mégpedig a kilakoltatási moratóriummal.

A bankok egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége nagy fejfájást okozott a devizahiteleseknek, ami a banki kódex részben orvosolni tudott, de tökéletes megoldással nem szolgált. Eddig az éven belüli, rövid lejáratú hitelekre vállalták a bankok, hogy nem módosítanak a feltételeken, mellyel a lakáshitelesek problémái egészen biztosan nem oldódtak meg. Az új szabályozás értelmében a bankok semmilyen körülmények között nem változtathatnának egyoldalúan a kondíciókon. Tiltanák az önkényes kamatemelést is, ezt már a banki kódex tartalmazza, így részleteiben nem tudni, hogy milyen szigorításra lehet számítani.

A tervezet része a középárfolyamon való átváltás, melyet a PSZÁF már régóta szorgalmaz, azt azonban még nem döntötték el, hogy az adott bank vagy az MNB középárfolyama lenne a mértékadó. A módszert már több bank alkalmazza, így nem mondható, hogy ebben a tekintetben a bankok ne néznék az ügyfelek érdekeit. A PSZÁF szerint néhány ezer forintos, nagyobb hitelek esetén 10 ezres nagyságrendű könnyítést jelente a középárfolyam használata a törlesztőrészletek számításánál.

A futamidő meghosszabbításának biztosítására is kényszerítené a kormány a bankokat. A tervezet szerint az adós kérheti, hogy 5 évvel hosszabbítsák meg a hitelét. Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke szerint ez egyoldalú szerződésmódosítás lenne a hitelt felvevő részéről. Egy elemző úgy vélte, hogy ezt a bankrendszer kibírja, a bankok jelenleg is mindent megtesznek, hogy a hitelesek törleszteni tudjanak, hiszen az érdek közös.

A hitel díjmentes előtörlesztésének lehetősége egy másik pont, ami ugyan veszteséget okozhat a bankoknak, és arra sem lehet számítani, hogy a hitelesek tömege választaná ezt az opciót, ugyanis a problémát pont az okozza, hogy nehezen tudják fizetni a törlesztőket. Azonban egyes esetekben könnyebbséget okozna az adósoknak.
A bankok nem követelhetnének nagyobb összeget az adóstól, mint az ingatlan piaci értéke. Ez a pont a legaggasztóbb: a hitelesek ugyanis könnyebben adhatják fel a törlesztést, ha a hitel nagysága meghaladja a lakás értékét, és a bankok nem terhelhetik rá az ügyfelekre a fennmaradó költséget. Az „strategic default” ingatlanok jelzáloghiteleinek törlesztésének felhagyásának tömegessé válásával lehet számolni, ezzel a kockázattal számolva át kellene tekinteni az amerikai ingatlanpiaci folyamatok alakulását.

A tartósan fizetésképtelen ügyfeleket nem lehetne késedelmi kamattal sem terhelni. Az utolsó pont arról szól, hogy az üzleti céllal illetve második nagy harmadik ingatlant vásárlókra nem vonatkozik a csomag. Egyes elemzők úgy vélekedtek, hogy az intézkedések, melyek a védelemre koncentrálnak, ronthatják a fizetési morált.

Amellett, hogy az intézkedéscsomag a forinthitelesekre is vonatkozik, talán joggal háborodnak fel és kérdezik azt, hogy az ő terheiket miért nem csökkenik, ráadásul a devizahitelek bedőlésének aránya és kockázata még most sem haladta meg a forinthitelekét.

A válság nem válogatott: a munkahely elvesztése mindenkit sújtott - értelemszerűen - attól függetlenül, hogy forintban vagy devizában denominált hitele volt. Az elmúlt napok eseményei rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos a nemzetközi bizalom és a kiszámítható gazdaságpolitika akár csak ígérete is. Lehet, hogy ennek folytatásával nem volna szükséges a folyamatokba való drasztikus beavatkozás.