Kifutó kínai gazdaságélénkítés

Bár a programmal Pekingnek nem csak saját gazdasági növekedését sikerült magas szinten tartania, de tavaly a globális gazdaságot is megmentette a recessziótól, a mellékhatások csak most lesznek igazán érezhetők.

A leginkább kézenfekvő problémát a bedőlő hitelek várható felfutása jelenti majd. Tavaly a kínai bankok – a pekingi elvárásokat is túlteljesítve – 9,6 ezer milliárd jüan értékben helyeztek ki új hiteleket, ami majdnem a duplája volt az egy évvel korábbi szintnek. Az idén további 7,5 ezer milliárd kihelyezése várható. Az összeg legnagyobb része a helyi kormányzatokhoz került, amelyek nagyszabású infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek.

A helyi kormányzatok számára ugyan elvileg tilos a hitelfelvétel, ám a tilalmat finanszírozási mechanizmusok ezreinek a létrehozásával kerülték meg, így végül az idei év közepéig 7,66 ezer milliárd jüanos adósságot halmoztak fel. A kínai hatóságok úgy számolnak, hogy az összeg 26 százaléka, mintegy 2 ezer milliárd jüan esetében komoly a fizetésképtelenség kockázata. Öröm az ürömben, hogy a kínai állam eladósodottsága a fejlett országok mércéjével még mindig alacsony, a GDP 20 százalékát sem éri el. A helyi kormányzatok legkockázatosabb adósságai a GDP mintegy 6 százalékát teszik ki.

A gazdaságot elárasztó pénzözön ugyanakkor az ingatlanpiaci buborék kialakulásával kapcsolatos aggályokat is felfűtötte, illetve általában is az infláció gyorsulásával fenyeget. A legfrissebb adatot csütörtökön teszik közzé, és az a várakozások szerint 4 százalékos, októberi drágulásról tanuskodik majd. A maga részéről a jegybank mindenesetre már megkezdte a szigorítást: az előző hónapban közel három év után először megemelte a kamatlábakat, és a hitelezés visszafogására az idén már négy alkalommal szigorított a banki tartalékokra vonatkozó előírásokon.
Az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy a fiskális ösztönzők kivonása csak fokozatosan mehet majd végbe. Itt ugyanis nagyszabású fejlesztések finanszírozásáról van szó: kikötők, autópályák és vasútvonalak építéséről.

A derűlátóbb elemzők arra számítanak, hogy az infrastrukturális kiadások folytatódása mellett Peking végre a szerkezeti reformok végrehajtására fordítja majd erőforrásait, például az egészségügy vagy az oktatás területén.

Mások azonban attól félnek, hogy a válságkezelés címén elköltött milliárdok éppenséggel a szerkezeti torzulások állandósulásához járulnak majd hozzá, aláásva az ország hosszútávú növekedési potenciálját. Az biztos, hogy az elmúlt két évben a beruházási láz háttérbe szorította azokat a reformokat, amelyek a gazdaságot egy inkább a fogyasztásra alapuló modell irányába mozdították volna el. Beszédes az az adat, amely szerint Kína tavalyi növekedése 90 százalékban volt a beruházások számlájára írható.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank nemrég arra figyelmeztetett, hogy az eltúlzott beruházási tevékenység ronthatja az ország termelékenységét, és kapacitás-feleslegek kialakulásához vezethet egyes iparágakban. Az is problémát jelenthet, hogy a növekedés és állásteremtés motorjává vált magán vállalkozások számára nem tett jót a kormányzati túlköltekezés, hiszen a pótlólagos források az állami óriásokhoz jutottak.