A zsír nem káros? - A chipsadó elemzése jogász szemmel

Az új jogszabály vámtarifaszám és a kockázatosnak tartott összetevő aránya alapján határozza meg a hatálya alá tartozó termékek körét. Az üdítőitalokat és előrecsomagolt cukrozott készítményeket túlzott cukortartalmuk, az energiaitalokat túlzott koffeintartalmuk, a sós snackeket és az ételízesítőket túlzott sótartalmuk alapján sorolja az adóköteles termékek közé. Az így definiált termékek után is csak akkor kell azonban adót fizetni, ha azt belföldön, előrecsomagolva hozzák forgalomba.

Az adót annak kell megfizetnie, aki az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesíti: ez Magyarországon gyártott termék esetén a gyártót, külföldről behozott termék esetén pedig az importálót jelenti – ismertette a részleteket a szakjogász. Minthogy tipikus közvetett adóról van szó, az adóalanyok az adótartalmat beépíthetik a termék árába, vagyis végső soron átháríthatják a fogyasztóra. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy élelmiszerjogi, alkotmányjogi és közöspiaci szempontból mennyire jogszerű egy ilyen adó.

Felmerülhet a kérdés, hogy a konkrét termékkör meghatározása kiállja-e az alkotmányosság próbáját. Bár a „népegészségügyi termékadó” bevezetése alkotmányos alapjogot közvetlenül nem sért, alkotmányellenességét az is megalapozhatja, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indokok nélkül tesz különbséget az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok – jelen esetben élelmiszergyártók – között – vázolja fel a hátteret a szakjogász.

Hozzátette: ebben a vonatkozásban azt is ki kell emelni, hogy a korábban említett érdekképviseleti szervezet a szabályozás következetlenségéért szintén bírálta a jogszabályt. Ezzel valószínűleg arra utaltak, hogy a magas zsírtartalom, mely legalább olyan nagy „egészségügyi kockázatot hordoz”, mint a törvény célkeresztjébe került cukor, koffein és só, és melynek megadóztatása a hasonló külföldi kezdeményezésekben is rendre szerepel, a magyar jogszabályból – nehezen indokolható módon – végül kimaradt.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban a jogalkotó aránylag nagyfokú szabadságot élvez a különböző adótárgyak meghatározásának terén, és ennek során sajátos politikai szempontokat is érvényre juttathat. Nem valószínű tehát, hogy az Alkotmánybíróság adott esetben a zsír közismert egészségtelenségére hivatkozva minősítené diszkriminatívnak a jogszabályt.