500 milliárdos kiigazítás - Adó, nyugdíjak…mihez nyúl a kormány?

A jövő évi költségvetésnek a finanszírozható szinten való tartásához nagyságrendileg 500-550 milliárd forintos kiigazító csomagra van szükség. Még abból az optimista esetből is indulunk ki, hogy 2012-ben stagnál a gazdaság, nulla százalékos lesz a GDP változása, az esetben is az eredeti kormányzati tervekhez mintegy 13 százalékos GDP növekedés lenne szükséges, ez pedig természetesen lehetetlen. A Policy Agenda által készített gazdasági kitekintés szerint azonban ennél még rosszabb a helyzet; a kisebb GDP már önmagában is azt eredményezi, hogy az őszi kormányzati terveket újra kell dolgozni, hiszen a költségvetési hiány mértékét a GDP-hez viszonyítják. A másik ok, hogy az idei hiány mértékének a betartása is csak rendkívüli intézkedésekkel biztosítható.

A jövő évi - 2013-as - tervekben a kormány 90 milliárd forint értékű bankadóval is számolt, amely ugyan csak fele az idei mértéknek, de mégis csak szerepel, annak ellenére, hogy korábban erősen bírálták a nemzetközi intézetek ezt az adót, és feltehetően ennek eltörlését is kérni fogják. Ezenkívül kizárt, hogy olyan megoldásokat is elfogadjanak a tárgyalások során a magyar kormánytól, amelyek egyszeri bevételekkel, és a gazdasági növekedést rontó módon „kozmetikáznák” a bevételi oldal számait. Ezentúl a magyar kormányra lesz bízva, hogy milyen egyértelműen számszerűsíthető javaslatokkal tud előállni, amelyek a kívánt csökkentést megvalósítják.

A magyar kormány alapvetően a Széll Kálmán Tervben szereplő intézkedésekkel tudja prezentálni, hogy milyen irányba is szeretné megváltoztatni a költségvetési kiadások és bevételek nagyságát és arányait. Önmagában a terv talán még elegendő is lehetne, ha az idei évre sikerült volna betartani az abban szereplő vállalásokat. Az eredetileg tervezett 550 milliárd forintos megtakarításhoz képest ugyanis mintegy 200 milliárd forinttal kisebb lett a kiigazítás mértéke. Jövőre még ambiciózusabban tervezett a kormányzat, mivel 902 milliárd forintos intézkedési csomagot állított össze, amelynek természetesen részei lennének az idei évi megtakarítások. Ha ezt hitelesen tudja prezentálni a tárgyalások során, akkor elkerülhetőnek látszanak egyéb radikális intézkedések.

Ez azt is jelenti, hogy be kell mutatni a tárgyalások során például azt is, hogyan lesz 2013-tól elektronikus útdíj-fizetési rendszer, amely a jelenlegi egyéb befizetéseken felül (pl. autópálya-matrica) 100 milliárd forint többletbevételt jelent a költségvetésnek. Prezentálni kell, hogy hogyan sikerül kb. 80 milliárd forinttal csökkenteni az önkormányzatoknak adott támogatást (ennek teljesülését nem jelenti, ha az állam közvetlenül saját maga finanszírozza az oktatási és egészségügyi intézményeket, mert ez nem megtakarítás), vagy pl. be kell mutatni, hogy mitől lesz több tízmilliárd forinttal kisebb a gyógyszerkassza kiadási oldala.

Társadalompolitikai szempontból fájdalmas elem, hogy 2013-ban sem nő a családtámogatási ellátások (köztük a családi pótlék) összege, illetve további megszorításokat kell a kormány terveinek megfelelően a rokkantsági ellátás területén végrehajtani. Amennyiben ezek a lépések a gazdaság stagnálása, visszaesése miatt nem elegendőek, vagy a tárgyalások során további biztosítékokat kérnek a nemzetközi szervezetek, akkor nagyon korlátozott a mozgástere a kormánynak.

Felmerülhet a nyugdíjellátások emelésének átgondolása, vagy a megváltozott munkaképességűek (korábbi rokkantnyugdíjasok) által kapott ellátást esetlegesen nem emelné a kormány jövőre. Ugyancsak lehetséges a közszféra bérezési rendszerének újragondolása, és természetesen az egyelőre igazán politikai tabunak tartott egykulcsos adózás ideiglenes megszüntetése – esetleg a kulcs megemelés, pl. 19%-ra - amely felső kulcstól függően akár 200-400 milliárd forint többletbevételt is jelenthet.

Egy, a tehetősebb rétegek számára bevezetendő átmeneti adókulcs (akár egy kvázi szolidaritási adó) nem okozna a kormánynak jelentős támogatottságbeli csökkenést, miközben elhárítja annak veszélyét, hogy az igazán fájó területekhez kelljen nyúlni. A kormány megpróbálja a Széll Kálmán Tervben már szereplő intézkedéseket elfogadtatni az IMF és EU képviselőivel. Csak a legvégső esetben nyúlnak olyan politikai tabu-kérdésekhez, mint a nyugdíjak ügye, vagy az egykulcsos adó.
munikált.