A britek keresztbe tettek

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) "A britek keresztbe tettek" címmel kommentárban foglalkozott azzal a hírrel, miszerint mára virradóra, 16 órán át tartó tárgyalás után, London akadályozta meg az EU államok megállapodását arról, hogy szigorúbb szabályozás jöjjön létre a magasabb tőkemegfelelési kritériumokról.

George Osborne brit pénzügyminiszter ugyanis a dán EU-elnökség kompromisszumos javaslatát "még nem" fogadta el - jelentette ki Michel Barnier, az EU belpiaci biztosa csütörtök reggel "A britek újabb követelésekkel álltak elő" alcím alatt a FAZ rámutatott: noha az EU tagállamok engedtek Nagy-Britannia és Svédország magasabb nemzeti tőkemegfelelési kvótákra vonatkozó kérésének, Osborne-nak ezek a módosítások nem voltak elégségesek. Ő nagyobb mozgásteret követelt a nemzeti felügyelet részére más instrumentumok tekintetében is, a bankok kockázatának erőteljesebb biztosítására.

Elméletileg a többi miniszter leszavazhatta volna Osborne-t, hiszen az egyezséghez csak egy kvalifikált többség szükséges. Ám a dán EU-elnökség és a legtöbb többi országi is nem akarja "elengedni" Nagy-Britanniát a banki ágazatra vonatkozó szabályozás terén. Hiszen Nagy-Britannia és Svédország állt azon országok táborának élén, amelyek nagyobb cselekvési szabadságot követeltek a nemzeti felügyeleti hatóságok részére, és az elképzeléseiket sikerült is messzemenően érvényesíteniük.

A Handelsblatt, a német üzleti körök lapja emlékeztet arra, hogy a tárgyalásokat illetően az idő szorít, hiszen a szabályoknak 2013 elején életbe kell lépniük. Az Európai Parlament május 14-én rögzíti álláspontját a törvénycsomagról. A tárgyalásokat pedig – a Tanácsot és a parlamentet is beleértve – még a nyár előtt le kell zárni, hogy tarthassák az ütemtervet.

A bizakodó nyilatkozatra azt követően került sor, hogy a vitában több miniszter hangsúlyozta: a megállapodás hiányának bejelentése a találkozó végeztével nagyon negatív üzenetet küldene a piacoknak és katasztrófával érne fel. A dán pénzügyminiszter ugyanakkor nem tért ki a megállapodás összes részletére, arra hivatkozva, hogy túl sok kérdésről van szó. Mindenesetre megjegyezte, hogy a 20 vitatott pontból "egy sem maradt nyitva", minden kompromisszumot szövegbe foglaltak.

A négy éve kezdődött nemzetközi pénzügyi válság tanulságaira épülő Bázel III (a banki kockázatok csökkentésére a nyolcvanas évek végén kidolgozott bázeli szerződés továbbfejlesztett változata) kötelezően megemeli az úgynevezett tőkemegfelelési mutatókat, vagyis azt a (nagyobb kockázatú vagyonrészhez is viszonyított) készpénz- és értékpapír-tartalékot, amely biztosítja, hogy egy-egy pénzintézet nehéz időkben is talpon tud maradni.

A 2010-ben kidolgozott nemzetközi megállapodás értelmében az egyes országoknak maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy az új szabályok 2019-re életbe lépjenek, így arról is, hogy a szükséges tőkeemelés (a szavatoló tőke növelése) jövőre megkezdődjön. Az Európai Unió azonban a nemzetközi megállapodáson belül saját tagországaira egységesebben vonatkozó szabályozást kívánna kidolgozni.

A Bázel III megállapodás 2 százalékról 7-re emeli a magtőkére vonatkozó tőkemegfelelési mutatót, és további 2,5 százalék elkülönítését vetíti előre a fellendülés időszakában. A brit delegáció és a hozzá csatlakozó más tagállamok azért kardoskodtak, hogy nemzeti hatáskörben ennél is magasabb tőkekövetelményeket határozhassanak meg. George Osborne brit pénzügyminiszter az ülés után azt hangoztatta, nem engedheti, hogy lazítsanak az uniós szabályozáson.

Az uniós illetékesek és más tagállamok azonban attól tartanak, hogy a túlságosan eltérő követelmények a verseny tisztaságát befolyásoló különbségekhez, a belső piac egységének csorbulásához vezetnek az unión belül, ezért határt kívánnak szabni a nemzeti rugalmasságnak. Michel Barnier, az Európai Bizottság illetékese azt is hangoztatta: London valóban nagyon fontos pénzügyi központ, de az uniós szabályozásnál nem szabad figyelmen kívül hagyni más központokat sem.