Új Szovjetunión dolgozik Putyin? - Elemzés

Előzőleg Moszkvában azt is jelentették be, hogy Putyin nem megy el a G8-csúcsra. Az új orosz kormány megalakításával kapcsolatos teendők miatt nem utazik az Egyesült Államokba - közölte az kormányszóvivő, aki szerint Putyin a kormányfői posztot tőle átvevő Dmitrij Medvegyev volt elnököt küldi el a május 18-19-i Camp David-i tanácskozásra. Lehet, hogy Putyin – a moszkvai Vörös téren, a Győzelmi évforduló alkalmával mondott „kemény” beszédével is - egyfajta „üzenetet” akart küldeni a tengerentúlra, éppen az amerikai elnökválasztás évében. 

Az viszont tény, hogy az orosz-kínai kapcsolatok az utóbbi időben egyértelműen élénkülőben, fellendülőben vannak. Erre a BBC angol tévé is felfigyelt, amikor idei, április 27-i sajtószemléjében arra hívta fel a figyelmet, hogy befolyásos kínai lapok is nagy jelentőséget tulajdonítanak az orosz-kínai kapcsolatok felmelegedésének, ami időben egybevágott a majdani kínai kormányfőnek tippelt Li Kocsiang miniszterelnök-helyettes moszkvai látogatásával. (A magas rangú kínai vendég később, Moszkva után, ahol Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev kitűntetett szívélyességgel fogadta, Budapesten járt tárgyalások céljából). Li Kocsiang egyébként Moszkvában részt vett egy orosz-kínai befektetői fórumon, s jelezte, hogy a kétoldalú kapcsolatok további erősítését tervezik többek között a pénzügyi ágazat, a közvetlen befektetések, a gépgyártás és az elektronika területén. Igor Suvalov orosz első miniszterelnök-helyettes pedig jelezte, a kétoldalú termékforgalom értéke tavaly rekordszintre, 83,5 milliárd dollárra nőtt, s 2015-re várhatóan eléri a 100 milliárd dollárt, 2020-ra pedig a 200 milliárd dollárt.

A kínai lapok bő részletességgel tálalták azt a hírt is, hogy Li Ko-csiang moszkvai látogatása idején 15 milliárd dollár értékben írtak alá 27 szerződést, egyebek mellett 4 milliárd dolláros alaptőkével közös befektetési alap létrehozásáról, valamint egy nagy befogadóképességű, nagy hatótávolságú polgári repülőgép közös orosz-kínai tervezéséről. A befolyásos China Daily című lap szerkesztőségi cikkében között rámutatott: ”Az ENSZ-ben kialakult szoros együttműködésnek és más multilaterális platformoknak köszönhetően – ideértve a Sanghaji Együttműködési Szervezetet – Kína és Oroszország nélkülözhetetlen erővé vált a sokpólusú világ megteremtésére irányuló törekvésben.”

A magas rangú kínai vendég moszkvai látogatása küszöbén – nem véletlenül - a kínai kereskedelmi miniszterhelyettes a Kínai Kommunista Párt lapjában, a People,s Dailyben arról cikkezett, hogy Kína és Oroszország tovább mélyíti a kétoldalú együttműködést számos területen. Zhong Shan szerint a kínai-orosz kapcsolatok az utóbbi években egészséges növekedésnek indultak, gyakoriak voltak a magas szintű cserelátogatások, s Kína Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált, míg Oroszország ma már Kína tíz legnagyobb kereskedelmi partnerei közé került. Ez év első negyedében a kétoldalú kereskedelem volumene 33 százalékkal ugrott meg éves rátán, és külön örvendetes, hogy a kétoldalú kereskedelemben a gépek és elektromos termékek aránya már egyharmadot tesz ki. „Kína bővíteni fogja gépek és villamossági termékek behozatalát Oroszországból” – emelte ki Zhong a cikkében.

 
Arra is rámutatott, hogy 2011 végén a megvalósított kétoldalú közvetlen befektetések (FDI) összege 3,8 milliárd dollár volt, és Oroszország lett Kína kilencedik legnagyobb befektetési célpontja. A két ország elősegíti a határ menti kereskedelem fejlődését és erősíti az együttműködést az energia, az ásványi anyagok feltárása, az infrastruktúra fejlesztése, valamint a csúcstechnológiai kutatás és fejlesztés terén.”A két ország összefogott annak érdekében, hogy megbirkózzék a globális pénzügyi válsággal, és fontos szerepet játszik a globális gazdaság állandó növekedésének elősegítésében” - szögezte le a kínai kereskedelmi miniszterhelyettes.

Teljességgel érthető Oroszország keleti orientációja, ami Kína részéről is viszonzásra talál. Hiszen mindkét ország világosan látja, Ázsia rohamos fejlődésének körülményei közepette a kétoldalú gazdasági-üzleti együttműködés elmélyítéséből profitálhat mindkét ország, s gyarapodhat az orosz és a kínai  lakosság jóléte. A kérdés már csak az, hogy ki nyer többet a másiknál.  Mindenesetre Pekingben is felfigyeltek Vlagyimir Putyin idén április elején, az Állami Dumában miniszterelnökként mondott utolsó nagy beszédére, amelyben leszögezte,

„Előttünk áll Oroszország fejlődésének új szakasza, olyan állami, gazdasági és szociális rend, társadalmi berendezkedés megteremtése, amely évtizedekre előre biztosítja Oroszország polgárai számára a felvirágzást.” Egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kína közelségében lévő Szibéria és Oroszország távol-keleti országrésze gazdaságának gyors fejlesztésére van szükség.  Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet 10-15 év alatt Oroszország GDP-jéhez képest magasabb gazdasági növekedést kell, hogy felmutasson. „És természetesen arra fogunk törekedni, hogy a távol-keleti és a kelet-szibériai régiókban a növekedés szilárd legyen. Szibériában a lakosság növekedése kívánatos, s ne szabad, hogy folytatódjék a lakosság elvándorlása.”

Az orosz-kínai gazdasági kapcsolatok bővítéséhez hozzájárulhat továbbá Oroszország modernizációs politikája, amelynek megvalósítása révén versenyképessé válhat az orosz gazdaság, pozitív hatása lehet a küszöbönálló orosz WTO-tagságnak is, amely – többek között – jogilag rendezettebb kereteket biztosít a kétoldalú termékforgalom számára. Kínát a 2010. nyara óta működő orosz-fehér-orosz-kazah vámunió is erősen érdekli, amelyen belül a termékforgalom ma már vámkorlátok nélkül bonyolódik le három ország között. Putyin többször jelezte, szívesen venné, ha ehhez Ukrajna is csatlakozna, de Kijev ezt eddig mereven elutasította. Putyin egyébként miniszterelnöki utolsó beszédében idén áprilisban kijelentette, amióta létrejött a vámunió, Oroszország, Fehér-Oroszország és Kazahsztán egymás közti termékforgalma 37 százalékkal bővült, és az idei első két hónapban is 13 százalékos növekedést regisztráltak.

Ha pedig – a terveknek megfelelően – létrejön az eurázsiai gazdasági unió is, a jelenlegi vámunió alapján, ez további fejlődést jelent majd, feltéve persze, ha „figyelembe veszik mindazokat az eredményeket és hibákat, amelyeket EU-beli partnereink elértek és elkövettek” – amire Putyin idén február elején felhívta a figyelmet.   És ahogy Kína profitálhat az orosz-fehér-orosz-kazah vámunióból, majdani esetleges bővítéséből, vagy az Oroszország, Fehér-Oroszország és Kazahsztán által 2015 elejére létrehozni tervezett eurázsiai unióból, ugyanúgy Oroszországnak is hasznára válhat az a szabadkereskedelmi övezet, amelyet Kína, Japán és Dél-Korea készül megalakítani.

Ugyanis az Új Kína vasárnapi jelentése szerint Ven Csia-pao kínai miniszterelnök a japán és a dél-koreai kormányfővel Pekingben tartott múlt hét végi értekezlete után kijelentette, hogy a három országnak fel kell gyorsítania a szabadkereskedelmi övezet létrehozását, ami erőteljes lendületet adna a kelet-ázsiai gazdasági integrációnak. A kínai miniszterelnök kiemelte: Kínának, Japánnak és Dél-Koreának bővítenie kell egymás között a helyi valutában történő kereskedelmi elszámolásokat a kelet-ázsiai pénzügyi együttműködés fellendítése érdekében.  

Végül hadd idézzük a China Daily 2012. május 8-i számát, amely szerint Vlagyimir Putyin visszatérése a Kremlbe tovább fogja javítani az orosz-kínai viszonyt harmadik elnöki ciklusa során. térjünk vissza. A befolyásos kínai lap emlékeztet arra, hogy az orosz-kínai kereskedelem értéke 2000-2011 között 8 milliárd dollárról 80 milliárd dollárra növekedett, a kínai vámstatisztika szerint. „Ez akkor történt, amikor Putyin két ciklusban, 2000-2008 között elnök volt, majd amikor egy ciklusban miniszterelnök”. A China Daily egy pekingi szakértőt idézett, aki úgy véli, Oroszország nem fog megelégedni a regionális hatalom szerepével, hanem megpróbálja visszaszerezni világhatalmi státuszát. E cél elérése érdekében a külpolitikája inkább Ázsia és a Csendes-óceáni térség felé, különösen Kína felé irányul - így a pekingi szakértő.

Ha Moszkva fenti – részben a keleti orientációt is érintő - tervei megvalósulnak – és most tekintsünk el a Nyugat által gyakran emlegetett oroszországi belpolitikai problémáktól, akkor idővel kétségtelenül jelentős pozitív változások jöhetnek létre az orosz gazdaságban és társadalomban. A jelen sorok írója nem hallgatja el, a Szovjetunió felbomlása előtt tucatszor járt hivatalosan, üzleti úton, a mai Oroszország területén, megismerve az ottani viszonyokat. Ám az akkori oroszországi helyzet összehasonlítását a maival inkább engedjük át az előző republikánus Bush-kormányzat külügyminiszter-asszonyának, akihez Vlagyimir Putyin az első elnöksége idején Moszkvában, Bush elnök látogatása során, így szólt: ”Ti znajes nasz” („Te ismersz bennünket”), ahogy Condoleezza Rice ezt finoman megjegyezte emlékiratában, hiszen ő a fiatal éveiben orosz egyetemen tanult, és természetesen tökéletesen megtanult oroszul.

Condoleeza Rice angol nyelven megjelent visszaemlékezéseiben, amelyek  „No Higher Honour – A Memoir of my Years in Washington” címmel jelentek meg a közelmúltban Londonban, New Yorkban, Sydneyben, Torontóban és Új-Delhiben, összegezte és összehasonlította megfigyeléseit és tapasztalatait, amelyeket a szovjetunióbeli egyetemi évei alatt, majd Putyin első elnöki ciklusában szerzett: „Ez valóban már egy újfajta Oroszország volt” – írja a putyini korszak kezdetéről. „A tekintélyelvűség felé tartó közelgő visszaesés ellenére az oroszok nagyobb személyi szabadságot élveztek, mint bármikor a történelmükben. Először 1979-ben jártam Moszkvában, amikor az emberek sohasem néztek a szemedbe, éppen csak vánszorogtak és a lábukra néztek.”

„Mára viszont megváltozott a helyzet. Noha a halálozási és a morbiditási arány vetekszik a fejlődő világéval, az (orosz) lakosság sokkal jobban él. Az átlag orosz utazik, és magabiztosan, megnyerően beszél a külföldivel. Magánlakásban lakik, amelyet a városon kívüli óriási IKEA bútoráruházban vásárolt cikkek díszítenek. Van bőven ennivaló, és az áruházakban pedig nagy a választék. Ez volt Vlagyimir Putyin alkujának lényege, amelyet a lakossággal kötött: „Rendet és prosperitást és méltóságot biztosítok nektek, a politikát pedig bízzátok rám” – így az orosz elnök a volt amerikai republikánus külügyminiszter-asszony emlékirata szerint.

Azóta persze bebizonyosodott, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Ám az bizonyos, hogy Oroszország egyre kiterjedtebb, sokoldalúbb és tartalmasabb gazdasági-üzleti kapcsolatai – például Kínával is – számos belső gond, probléma (korrupció, gazdasági bűnözés, sajtóproblémák stb.) enyhítéséhez, (meg)oldásához, végső soron az orosz lakosság hosszú évtizedek után valóban jobb életkörülményeinek megteremtéséhez is hozzájárulhatnak, feltéve, ha újabb gondok nem jelentkeznek. 

A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának elnöke