MNB: A Széll Kálmán-terv 2 akár 6 százalékkal is csökkenheti a GDP-t

A Széll Kálmán-terv 2.0 által várt egyenlegjavulást zömmel új indirekt adók biztosítják. A távközlési szolgáltatásokra és a banki tranzakciókra kivetett adók, valamint az úthasználati díjak jelentős emelkedése adja a bevételek zömét. Az indirekt adók jellemzően árszintemelő hatással járnak, mivel a termelők továbbhárítják őket a fogyasztók felé. Emellett a gyógyszertámogatások csökkentése is az árak növekedéséhez vezethet – vélik az MNB szakértői.

A vállalati szférát további elvonások is érintik. Az energiaszolgáltatók által fizetett Robin Hood adó kulcsa emelkedik, és bővül az érintett cégek köre; valamint jelentősen csökken a kutatás fejlesztéshez nyújtott állami támogatások összege. Végül az állam által közvetlenül támasztott kereslet is mérséklődik, elsősorban a dologi kiadások visszafogása révén – hangsúlyozzák az elemzők.

A bevezetésre kerülő új adók viszonylag ritkák a nemzetközi gyakorlatban, ezért kevés múltbeli tapasztalatra támaszkodhatunk. Emellett a várható viselkedési hatásokat is nehezen tudjuk felmérni. Különösen nagy bizonytalanság övezi a legnagyobb tételnek számító pénzügyi tranzakciós illetéket. Az egyeztetési tárgyalások jelenlegi is zajlanak, ezért a számításainkban figyelembevett adómérték akár számottevően is módosulhat a végleges költségvetési tervezetben.

A várható makrogazdasági következmények leginkább az új indirekt adók megítélésétől függnek. Az adók olyan gazdasági tranzakciókat terhelnek, melyeket részben a lakosság közvetlenül vesz igénybe (pl. banki átutalások), részben pedig vállalatok között zajlanak. Előrejelzésünkben azzal számolunk, hogy a lakosság által közvetlenül igénybe vett szolgáltatások adótartama közvetlenül emeli a fogyasztói árszintet. A vállalati tranzakciókra kivetett adókat pedig olyan költségsokknak tekintjük, amely a vállalatok jövedelmezőségét rontja, ezért alkalmazkodást indít be – írják az elemzők. Ez az alkalmazkodás nem csak az inflációs alapfolyamatok emelkedését, hanem a beruházások és a munkakereslet csökkenését is eredményezheti.

A közgazdasági elmélet alapján a gazdasági szereplők tranzakcióira kivetett adók végső soron az áfához hasonlóan a fogyasztást terhelik. Ezért elvileg azzal a feltevéssel élhetnénk, hogy az áfához hasonló mértékben emelkedik az árszint az adók hatására, ami a korábbi áfa-begyűrűzések tapasztalataiból kiindulva mintegy 3 százalékos árszintnövekedést eredményezne. Ám a kép ennél árnyaltabb, két oknál fogva.

Egyrészt, mivel a termelők nem igényelhetik vissza az adót, a végső fogyasztókra eső teher nagyban függ attól, hogy milyen hosszúak a termelési láncok, milyen piacszerkezet jellemzi őket, illetve ezeken a részpiacokon mekkora a kereslet árrugalmassága. Emellett az is befolyásolja a hazai fogyasztókra eső adó nagyságát, hogy az országban működő vállalatok tranzakcióinak mekkora hányada kapcsolódik a belföldi kereslet kielégítéséhez illetve az exporthoz (vagy az útdíj esetében a tranzitforgalomhoz).

Másrészt az adók árszintnövelő hatása nem csak az árak adótartalmát emeli, hanem az adószűrt inflációban is megjelenik. A háztartások által végzett tranzakciók körében elvileg nyomon követhető az áthárítás mértéke, így itt az adótartam emelkedésével számolhatunk.16 Ám a termelők egymás közötti tranzakcióinak adótartama statisztikailag nem szűrhető ki az árszintből, mivel a termelők ezeket az adókat nem igényelhetik vissza, így nincs információ a közbülső termelők közti továbbhárítás mértékéről.

Így a gazdasági szereplők a termelési költségek növekedését az inflációs alapfolyamatok emelkedéseként érzékelhetik, ami befolyásolhatja jövőbeli árazási és bérezési döntéseiket – mutatnak rá a szakértők. Ebből a szempontból a termelésre kivetett adók hasonló hatásokkal járnak, mint más költségsokkok, például az olajár emelkedése.

A fenti megfontolások alapján a vállalatközi tranzakciókat terhelő adókat olyan költségsokknak tekinthetjük, amely fokozatosan gyűrűzik be az adószűrt árszintbe, ezáltal másodkörös inflációs hatásokat generálhat. Továbbá a vállalatok az áremelésen kívül más csatornákon keresztül is próbálhatják helyreállítani jövedelmezőségüket: visszafoghatják beruházási aktivitásukat, illetve javíthatják működési hatékonyságukat, ami mérsékeltebb munkakereslethez és bérkifizetésekhez vezethet.

Végül elképzelhető, hogy az erős piaci verseny hatására egyes vállalatok jövedelmezősége tartósan csökken. Az egyes alkalmazkodási csatornák jelentősége a vállalatok jellemzőitől függően változhat. Például az exportőr cégek a versenyző világpiacon árelfogadók lehetnek, ezért nem képesek külföldi vevőikre áthárítani az adókat – így esetükben a reálgazdasági alkalmazkodás erősebb lehet.

Márciusi előrejelzésünkben azzal számoltunk, hogy a 2012. évi áfaemelés árszintemelő hatásának kifutását követően az infláció 2013 elején elérheti a 3 százalékos célt. Aktuális előrejelzésünkben 2013-ra is cél feletti inflációt várunk, amely döntően az új adóintézkedések következménye – emeli ki az elemzés.

Becslésünk szerint a lakossági tranzakciókat terhelő adók közvetlenül kb. 0,5 százalékkal emelik a fogyasztói árszintet. Emellett a vállalatközi tranzakciókat terhelő adók összességében további 0,8 százalékkal növelnék az árszintet 2013-2014-ben - ugyanakkor e hatást előrejelzésünkben tompítja a kereslet visszaesése, valamint a monetáris politika szisztematikus reakciója a magasabb inflációs alapfolyamatokra.

Növekedési hatások

A Széll Kálmán Terv 2.0 több csatornán keresztül érinti a növekedést. Egyrészt csökken az állam által közvetlenül támasztott kereslet, az emelkedő infláció csökkenti a reáljövedelmek bővülését és ezen keresztül a fogyasztás, végül az új adók bevezetésével a vállalatok jövedelmezősége is csökken. A romló profitabilitásra válaszul a cégek mérsékelhetik beruházásaikat és munkakeresletüket. A reálgazdasági hatások további csatornája, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték tovább rontja a bankszektor jövedelmezőségét.

Egyrészt azáltal, hogy a bank nem tudja teljes mértékben az ügyfeleire hárítani az új illetéket, másrészt azért, mert az adó teljes vagy részleges áthárítása esetén egyes, könnyen külföldre telepíthető vagy alacsony haszonkulcsú pénzpiaci tevékenységek esetében jelentős mértékben csökkenhet a hazai bankok pénzforgalma. A riport lezárásakor még nem volt egyértelmű, hogy mely pénzpiaci tranzakciókat fog terhelni az illeték, így e hatások egyelőre nem becsülhetők meg.

Mindenesetre a bankrendszer jövedelmezőségének tartós romlása miatt erősödhet a külföldi források kiáramlása, ami a hitelkínálat további szigorodásához vezethet. A hitelszűke visszaveti a beruházási aktivitást, és ezen keresztül a termelési kapacitások még lassabb bővülését okozhatja.

A 2012-13. évek összesített gazdasági növekedésére vonatkozó várakozásunkat a márciusi előrejelzésünkhöz képest 1,7 százalékkal csökkentettük – írják az MNB szakértői. Míg az idei kilátások romlását nagyobb részben a nemzetközi konjunktúra visszaesése magyarázza, addig a lassabb 2013. évi növekedés döntően az új költségvetési intézkedések következménye előrejelzésünkben.

Az intézkedések a kereslet mellett a gazdaság kínálati potenciálját is érinthetik, ami a hosszabb távú növekedési kilátásokat is befolyásolja. A kínálati hatások elsősorban abból fakadnak, hogy az adók emelik a tőke költségét (azaz a befektetésektől elvárt bruttó hozamot), amire a vállalatok tőkeállományuk leépítésével reagálnak. Ezt a hatást azonban részben vagy egészben ellensúlyozhatja, hogy a fiskális fenntarthatóság javulása miatt a külső finanszírozási költségek mérséklődhetnek.

Az adó- és transzferrendszer hatásainak elemzésére szolgáló modellel végzett szimulációk alapján bevezetésre kerülő adók hosszú távon 2 százalékkal csökkenthetik a potenciális kibocsátás szintjét.

Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a modell nem képes endogén módon megjeleníteni a befektetésektől elvárt hozam változásait, melyek a fiskális pozíció fenntarthatóságának változásából, vagy a befektetői környezet tartós megváltozásából fakadhatnak. Ezért olyan alternatív szimulációkat is bemutatnak, melyekben az elvárt hozam a fenti megfontolások alapján tartósan csökken vagy emelkedik. E vizsgálatok alapján a hazai reálgazdasági befektetésektől elvárt hozam tartós mérséklődése ellensúlyozhatja az adók negatív hatásait. Másfelől, amennyiben az intézkedések tartósan rontják a befektetői környezetet, és ez az elvárt hozam tartós emelkedéséhez vezet, a hosszú távú reálgazdasági költségek jóval magasabbak is lehetnek.