Bajnai nagy gazdaságpolitikai anyagon dolgozik

Krynicában 1971-ben építettek egy grandiózus ivócsarnokot, belevezették a három legjobb forrás gyógyvizét, azóta a lengyel nyugdíjasok itt isznak és hallgatják a koncerteket, ettől várva a gyógyulást. De minden évben három napig öltönyös és kiskosztümös népek özönlik el a Magas-Tátra e szegletét, hátha gyógyírt találnak Kelet- és Közép-Európa megannyi gazdasági problémájára. A „lengyel Davos” mindent meg is tesz: nemhogy egy azeri és egy örmény, de még Navracsics Tibor és Bajnai Gordon is megfér egymás mellett a több mint kétezer fős konferencián.

A lengyel palagáz, a Gazprom-nyomozás, az EU következő hétéves költségvetése, vagy a gazdasági növekedés kelet-európai beindításának lehetőségei is vonzóak egy ilyen pódiumcunamiban, de jelen pillanatban ki nem hagyható, mit kezd egymással a Kaukázus két acsarkódó államának két parlamenti képviselője. Az ivócsarnok egyik levegőtlen kistermében mivel is kezdené mondandóját az örmény Nikol Pashynian, mint a baltás gyilkos kiadatásával. A nyolcvanfős közönség kénytelen részletesen megismerkedni a feldarabolás körülményeivel, a magyar és az azeri döntésekkel, függetlenül attól, hogy korábban már kezdtek belemélyedni abba, a Kaszpi-tengeri gáz elsősorban az orosz ellenállás miatt nem jutott még el Közép-Európába. Nos, az örmény képviselő végigmondja, és csak akkor nyugszik meg a hangszíne, amikor arról beszél, a fő probléma egyszerre az azeri és az örmény demokrácia hiányában keresendő.

„NavracsicsTibornak is feltettem a kérdéseimet, de nem válaszolt” – panaszolja már az ivóváros promenádján Nikol Parhynian. Valóban, előző nap az örmény bement egy panelbeszélgetésre, ahol a magyar igazságügy-miniszter a bíróságok elektronikus ítélkezéséről vitázott lengyel kollégáival, és négy kérdést intézett Navracsics Tiborhoz. Mind a négy úgy szól: miért adta ki Magyaroszág Ramil Safarovot. A magyar kormánytag a kormányálláspontot ismertette: a döntés megfelelt minden nemzetközi jogi kritériumnak. Parhynian még ekkor sem nyugodott meg: egy örmény kollégájával közösen levelet intézett a fórum összes résztvevőjéhez, el is küldte mindenkinek e-mailen.

Ahogy befejezzük a beszélgetést az örmény képviselővel, máris feltűnik a főutcán az azeri kolléga, Asim Mollazade, az azeri Demokratikus Reformok Pártjának elnöke. Az ő álláspontja az, hogy a kiadatás mindenben megfelelt a nemzetközi jognak, ezenkívül Safarov eleget szenvedett. Hálás Magyarországnak, amiért kiadta őt, és egyetért elnökével abban, hogy nyolc év börtön után kegyelmet adott. Azt pedig kizártnak tartja, hogy gazdasági háttéralku van a háttérben. A panelbeszélgetésen egy belga szakértő azzal zárta le a témát, hogy beszélhetünk mi keleti partnerségről, energiabiztonságról, sőt az Európai Unió bővítéséről is, csak háború ne legyen most már a Kaukázusban.

A energetikai témák miatt áthatja Krynicát az orosz befolyás ügye, annál is inkább, mert a Gazprom elleni európai uniós vizsgálat híre itt érte a téma szakértőit, a kormánytisztviselőit, és az olajvállalatok lobbistáit is. Az egyik energetikai panelbeszélgetésen minden szem Alekszej Masztepanovra szegeződött, de csak addig, míg közölte, hogy az elmúlt hónapban elhagyta a Gazpromot egy egyetemi katedra kedvéért, így nem tud a cég nevében nyilatkozni. A többi orosz résztvevő kerülte a témát, hogy a Gazprom akadályozná a gázkereskedelmi versenyt Kelet-Európában, és az olajárhoz kötve felverné a gáz árát, az nyugatiak pedig csak arra hívták fel a figyelmet, hogy meg kell várni a vizsgálat végét. Nem Krynica az a hely, ahol az oroszokkal konfrontálódni szokás.

Az viszont biztos, hogy minden orosz megszólaló a hagyományos gáz és olaj egyszerűségéről, olcsóságáról, a palagáz-kitermelés veszélyeiről és a megújúló energia magas áráról beszélt. Holott Lengyelország alatt komoly palagázkészletek rejtőznek, és ezek kitermelésére akadna is jelentkező. Mint Leslaw Kuzaj, a GE közép-európai igazgatója fogalmaz: a palagáz forradalmat jelentene, igaz, a kutatás hasonlít a kaszinóhoz. Nagy befektetést igényel, mire olyan gázmezőt találnak, amely az új technológiával felszínre hozható. A felmérések szerint Lengyelország alatt van a legnagyobb ilyen készlet, 5,3 trillió köbméter. Így aztán a lengyel pénzügyminiszter helyettese, Mikolaj Budzanowski sietett is leszögezni, hogy aki kitermelni akar, annak meg kell állapodni a lengyel állammal. Eddig nagyjából 90 kutatás kezdődött, nincs olyan nemzetközi energetikai vállalat, amely ne érdeklődne ez iránt. A termelő vállalatok, mint a GE, pedig a technológiák szállítására készülnek.

A pénzügy válság mintha olyan adottság lenne az európai gazdaságban, amely mindig is létezett volna. A négy éve tartó krízis megoldásáról Krynicában most kevés szó esik, legalábbis a konkrétumok szintjén. De mint az ilyen fórumokon megszokott, víziókból nincs hiány. Világkormány, Európai Egyesült Államok rendre napirendre kerülnek. A szerdai napnyitó plenáris ülésén az olasz szenátus pénzügyi bizottságának elnöke, Mario Baldassarri nyílt tapsot kapott, amikor új maastrichti szerződést követelt, sokkal szigorúbb feltételekkel. Valamint olyan új G8-at, ahol az Európai Uniónak már csak egy széke van, de benne van India, Brazília, és ahol meg lehet vitatni Kína szerepét. Az olasz szerint ugyanis Kínának szinte ajándék, hogy a WTO tagja, így könnyen lehet az amerikai adósság legfőbb finanszírozója, hiszen éppen azokból a dollárokból teszi ezt, melyeket az amerikaiaktól kapott. Mint mondta, paradox helyzet, hogy Angela Merkel most arra biztatta a kínaiakat Pekingben, hogy vásároljanak olasz államkötvényeket. A helyzet csak egy európai föderációval oldható fel, valamint egy egészen új pénzügyi világrenddel.

Csakhogy az ilyen víziók végigvitele sokszor ütközik a választók ellenállásába. Krynicában kevés hivatalban lévő vezető tűnt fel, sokkal inkább a „korábbi” előtag volt jellemző. Akik nincsenek éppen hatalmon, könnyebben fogalmaznak meg víziókat. Éppen ezt a dilemmát járt körbe egy magyar „korábbi”, Bajnai Gordon. A volt kormányfő maga szervezett és vezetett egy panelbeszélgetést, amelynek mottója Jean-Claude Juncker híres mondása volt: „mindannyian tudjuk, hogy mit kell tennünk, csak azt nem tudjuk, hogyan nyerjük meg a választásokat azután”. Nos, az egyik lehetséges választ egy másik „korábbi”, a hallgatóság soraiban felbukkanó volt német gazdasági miniszter, Wolfgang Clement adta meg: meg kell csinálni, amit kell, legfeljebb nem nyersz újra választást. A korábbi szerb miniszterelnök-helyettes, Bozidar Djelic pedig azt mondta, bátran kell a reformokba belevágni, ők nyertek megszorítások után is választásokat, és nem sokon múlott az utolsó elnökválasztás eredménye sem.

Bajnai Gordontól persze azt kérdeztük, kíván-e újra kormányfő lenni, és megfogadja-e az elhangzott tanácsokat, de erről nem kívánt beszélni. Azt viszont elárulta, hogy alapítványa most egy gazdaságpolitikai anyagon dolgozik, amelyik néhány hónapon belül a nyilvánosság elé kerül.

Mint mondta, most van akkora probléma, hogy ha Európa visszafelé haladna az integráció útján, vagy az Európai Unió felbomlana, az történelmi léptékben is mérhetetlen károkat okozna minden tagországnak. "A legeuroszkeptikusabb választópolgár sem köszönné meg a politikusainak, ha az EU szétesne" - fogalmazott Bajnai Gordon.

Kifejtette: az EU legtöbb előnyét készpénznek vesszük, és csak a hibáiról beszélünk, amelyeket ki kell javítani, de Európa nélkül a globalizációval szemben Magyarország, sőt Németország is nagyon nehezen boldogulna.

Ahogyan fel-le szálltak a helikopterek Krynicában (persze közel sem akkora számban, mint Davosban), sokan találgatták: a megnyitóbeszédet tartó lengyel államfő, Bronisław Komorowski után egyáltalán eljön-e a Tátrába Donald Tusk lengyel kormányfő. A hivatalos verzió szerint a jövő évi költségvetés foglalja le, de a promenádon azt mondják, nem akar az államfő mellett másodhegedűs lenni, a közöttük lévő feszültség pedig nem csökkent az elmúlt időszakban. Ha majd ő is „korábbi” lesz, nyilván könnyebben szánja rá magát az ilyesmire.

Mint mondta, most van akkora probléma, hogy ha Európa visszafelé haladna az integráció útján, vagy az Európai Unió felbomlana, az történelmi léptékben is mérhetetlen károkat okozna minden tagországnak. "A legeuroszkeptikusabb választópolgár sem köszönné meg a politikusainak, ha az EU szétesne" - fogalmazott Bajnai Gordon.

Kifejtette: az EU legtöbb előnyét készpénznek vesszük, és csak a hibáiról beszélünk, amelyeket ki kell javítani, de Európa nélkül a globalizációval szemben Magyarország, sőt Németország is nagyon nehezen boldogulna. -->